Oldal megjelenítése: 21/23. Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Szerelmi vallomás |
Szerelmi vallomás Amit a szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, a szíveddel várd ki azt. A szerelembe mondják elégsz a forróságtól, aki benne él az tapasztalta. De úgy kell a boldogság és a szerelem, mint egy falat kenyér. S aki él, mind-mind ezt az érzést kéri angyalától, a vágy, szerelem érzését magát a földi angyalát. Amit szemeddel sejtesz, kezeddel fogod meg azt, álmaid hívószavát. Akit szívedbe rejtesz, kérd vagy csókold meg azt! Ölelésünkben összeér talán a szív, talán a hit, a szerelembe vetett hited. Az éjszakában összeköt talán a fény, talán a ködös hajnal. Mi hát - mi egybetart ? -Talán szeretsz. -Talán csak kívánsz. Mindegy. Most hozzám tartozol. S enyém leszel valamikor. Egyszer majd minden összeköt: a szív, a fény, a hit. Ami szép az egyben jó. Ami kép az egyben szó. Mégis mondd mit érez a szív itt bent, mondd mi ez mit a csend idecsent , hol van erre szó???Mosolyogsz, nevetek, figyelem szemedet. A gondolatom hol jár, mosolyogsz, és én nevetek. Szavakat keresek, de nem találok már, csak ölellek, csókollak érezlek már. 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Lady Gaga, Bradley Cooper |
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Szerelem hangja |
Szél lennék, nyári szél, mely arcod simogatja. És fodrozódó tenger hullámokat vetve, hogy hűsítő habjaimmal érinthessem tested. Lágyan ringatózva, míg le nem száll az este. Fa lennék szép szál fa, szélesre tárt lombbal, melyen a susogó levelek földig hajolnának. S mikor megpihennél a sárgult lombok alatt, eldúdolnám vágyszerelmem szíved dallamának. Nap lennék, fényes nap szivárványon ringó, melynek gyémánt fonákja szemeiden csillan, és hajad ezüstös szálaiba illatomat ontja. Mitől képzeleted ereje lepkeszárnyon illan. Hold lennék ezüstös, csillag közt merengő, fátyoltáncot ellibegő pillanatvarázson. Mi gyengéd perccel ölelne, míg szívemen pihensz. Mindaddig míg valóság lesz tündér röptű álmom. Szavakat keresek. Hálával megírt gondolatokat. Gyémántkeretbe beleégetett betűformákat. Olyan szépen és gyengéden elhangzó vallomást, melyekre mesék álmodnak tündérszárnyakat. Halkuló altatót suttogok minden érintésedre. Fáradttá vált homlokodra hűs tenyerem teszem. Átélt percek csodáira ezeregy éjszakát karcolok, hogy minden egyes percét együtt élhesd velem. Kitárt karral ölellek úgy, ahogyan senkit. Párnádról elűzöm a rád nehezült kínzó gondokat. Lelkemmel vigyázlak, hogy ne legyél szomorú, mert ha könnyezel, az én szívem is kétfelé szakad. Tudom, hogy a szeretetem pár csepp a tengerben, és egy egész élet éléséhez nem lesz mindig elég, de amíg szemedből rám fénylik az érző tekintet, mindig hűséggel vigyázom szemed tengerszínét. Több volt mindenkinél az a sokat megélt virág, aki küzdött-küzdött és nem adta meg magát, pedig annyiszor sújtott rá vihar s nap melege, hogy lassacskán elfogyott törékeny ereje, de valami miatt mégis mindig tartotta magát, talán mert várta azt az igazi nagy csodát, mikor felfedezik egyszerű, rejtett szépségeit, amik a többi virágtárstól megkülönböztetik. Mindig érezte és tudta, ha lelkét megismerik, elfogadják különcségét, és akként szeretik, azzal a különösen gyengéd, érző virágszívvel, amivel sem vihar, sem orkánszél nem bírt el. A virág vakon hitt, és bizalommal vágyta, hogy két tenyér érintését szirmaiba zárja, s majdan az a két tenyér lehessen menedékhelye, mikor a kíméletlen sorscsapás elbánik vele. Szép nyári nap volt és rátalált egy ember, lehajolt hozzá könnybe lábadt szemmel, majd úgy fordította maga felé a szép virág fejét, hogy az, végre érezhette a puha érintést. Fénysugár a két kezedben.... Kereslek a Végtelenben! Kereslek a Mindenségben! Lágyan szól egy bús gitár. Egyre várom: Jössz- e már? Hallom a csöndben léptedet...- Játékot űz a Képzelet...Szívem epedve arra vár:-Jössz-e már? Mondd, jössz-e már?! Dalol egy csókos kismadár...- Szívem a szívedre hol talál? Szerelem szívünkben hol terem? Ó, jössz-e már, én kedvesem....?! Vén térdére borul a szomorú est fáradt pilláimon hullik szálakra a tovatűnő percek a csönddel beszélnek, majd lepihennek együtt a nyirkos járdára. Tapinthatóvá válik a nyár haldoklása kezemnek árnya is egyre hidegebb az alkony szívének halkuló dobbanása egyre szürkébb felhők között hever a vágy, hogy érinthesselek. Hervad a kert a vén liget alatt, és duplán fájnak a nyomasztó gondok, egyre hűvösebbek a hosszú éjszakák, titokban még mindig a nyárról álmodok! A folyónak habja oly sebes, hogy mint a nyíl száguld vizén a csónak, ezer mérföldet tesz egy nap alatt, és láthatatlan tengerekbe vész, hogy láthassalak! Így forgat minket az örvény, az élet útján; Kedves, ne menj el, mert ki tudja, hány ezredévnek kell még jönnie, hogy karjaimba végre visszatérj. Tudod, mindig lesz egy pillanat, egy gazdátlan gondolat, amikor rám találsz és én rád. Ilyenkor csendben lopva körülnézünk, mert nem kell, hogy lássa a világ, miként suhan át két szív között egy apró simogatás. Talán lehunyjuk szemünk, és látjuk egymást, mert minden perc egy néma vallomás. Kezeddel átöleled nyakam, és arcomon megkeresed őrült világunk lopott pillanatait, elhagyott emlékeit, majd lelkeink összeölelkeznek...Kabátunk összébb húzzuk, már itt a rideg tél. Ki ne essen magányunk, és továbblépünk...egy másik pillanatba már a szerelem hangja él! 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Franky |
Kivárni az igaz szerelmet.... Mi a szerelem? Az ember gyengeségének érzése, mikor meglátod őt, amely elhagyatottság közben rád talál, s egyúttal tehetetlenségednek és halhatatlanságának átérzése maga a szerelem. Érzékennyé lesz a lelked, átjárja szíved a forróság: a lélek elfogadóvá válik, majd megerősödik, s a gyengéd érzések könnyei hullanak át a lelkeden... ez a szerelem. Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll majd, és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni. Kivárni türelemmel, néha egyedül, hogy meglásd milyen is az igaz szerelem..... 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Sanyi |
Szerelem! Az igaz szerelmet arról lehet felismerni, hogy nincsennek elvárások a másikkal szemben amikor nem korlátozom a másikat, csak egyszerűen úgy fogadom el amilyen. Minden hibájával együtt. Amikor nem akarom megváltoztatni a másikat. A szerelem az amikor két ember számára megszünik a külvilág és csak a vágynak és az érzelmeknek adnak helyet. Vágyni a másikra arra, hogy testileg érezhesse azt a vágyat ami teljessé teszi a szerelmet.
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Szerelem |
Mi a szerelem? -Ha kitartunk a mindennap változó ember mellett. Változó hangulatokat nem rójjuk fel. Körülöttünk változik minden,s néha borús tekintet a másik mosolyával találja magát szembe. Ha nem kell magyarázkodni, miért van későn a vacsora, ha nem kell kérni a szép álmokhoz a puszit. Ha reggel,mikor felébredek, a fülembe súgja:szeretlek. 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Sanyi |
A szerelem egy ajándék, amit nem szabad megtagadni magunktól. A szerelmet át kell élni a lelkünkkel és a testünkkel. Egy ember életében ez nem sokszor adódik meg. Az igazi szerelmet értékelni kell és érezni. Érezni a lelkünkkel és a belsőnkkel. Vajon melyik az erősebb? Az élet vagy a halál? A szerelem mindkettőnél erősebb! The Impossible Love - Tristan & Isolde
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Út a szerelemhez |
Barátságból szerelem.... Jelölj ki szívedben egy helyet a barátság számára, s az hamarosan megjön. Pihenj meg abban a tudatban ha megtaláltad ezt a személyt, biztonsága elsorvasztja védekező szorongásodat. Átölel, óv, és kitárja féltő lelkét feléd. Engedj utat az üdvösségnek, hogy átvehesse az irányítást, s az majd egy olyan barátot fog visszatükrözni, aki illik a te rezgéseidhez. Légy csendben egy percig, és érezd, hogy az üresség tovaszáll, érzések, érzelmek kerítenek hatalmába. A barátság már több annál, a kapcsolat, amit keresel, önmagadon belül kezdődik. Ragyogsz ha meglátod őt, és a barátságból szerelem szövődik. 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Szerelem |
Az erkélyen állok. Mellém lépsz, karoddal átölelsz. Nézzük szótlan a sötétedő tájat, eget. Válladra hajtom fejem. Arcomra cseresznyét csókolsz, ajkaimat kéred tekinteteddel. Közelebb bújok ölelésedben, biztonságérzet áraszt el egészen. Az utcai lámpán felpattan a fény mint egy nyíló ragyogó virág... Harmatos illatokat hoz a szél. Állunk az erkély homályában, az égi fények, mind ragyogóbbakká válnak... 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Szerelem |
Egyszerűen csak megtörténik Megszereted Egész lényeddel Nem is tudtad, hogy ennyire lehet szeretni Nincs szabály Az idő itt nem érvényes Vele vagy mindig Ébren álomban Mosolyra felfűzött könnyek Csókokkal apadnak S ha múlik hagyni kell hogy múljon emlékként a szívekben megmaradnak. 
|
Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21
22 23
Magyar fordts: PHP Studio - Warner
Powered by PHP guestbook 1.41 from PHPJunkyard - Free PHP scripts