Oldal megjelenítése: 27/30. Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Te vagy nekem |
Te vagy, kinek tekintete a szépről mesél, Te vagy, kinek törékeny lelke folyton remél, Te vagy, ki nekem eddig nem lehetett még senki. Te vagy, kit lehetetlen elfeledni. Te vagy, kinek minden mozdulatától szívem úgy ver, Te vagy, kire szemem már nézni sem mer, Te vagy, ki nélkül létezni nem tudok, Te vagy, kit gondolataimból kiűzni nem bírok... Te vagy, ki a gyönyörű szót szívembe véste, Te vagy, ki beástad magad lelkembe oly mélyre. Te vagy, ki nekem a világot, a létet jelenti. Te vagy, ki megtanított engem a legszebbre: szeretni. Te vagy, óh te, ki elhozta az örök nyarat. Te vagy, ki zavarttá teszed pillantásomat, Te vagy, aki nélkül lelkem darabokra szakad, s akit utálni nem lehet... Az is te vagy. 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Ez a szerelem nem sikerült |
Ez a szerelem nem sikerült....egy vallomás magamnak... Ott ültem szótlanul, magamba zárkózva, és némán fájó szívvel. Mondjam-e? Hallgassak? - s név nélkül szóljon-e vádam, vagy mindenki előtt verjem-e dobra? -hogy mennyire fáj a szerelem ÉRZÉSE. Ki vagy? -számomra már oly távol. Nem kell név, hogy még panaszom se legyen vajon megőrzöd - e emlékem? - sóhajtva kérdezem, és ne az én versem hordja a híredet el. Míg jó volt minden, biztos volt építménye hajómnak, a szerelmünk virágzó tengerré alakult át szívemben. Elsőnek jöttél társamul akkoriban. Most, mert elfordult a Szerencse, sehol se vagy, ámbár, szükség inkább most volna reád igazán: Színlelsz, hadd higgyék: sose ismertél, s nevemet ha hallod, rákérdezel: - Ki is volt Ő? ugyan ki is ő? Az vagyok én, akihez, bár nincs ínyedre, ha mondom, gyermekkortól köt régi baráti kapocs. Az vagyok én, ki először tudtam gondjaid, és ki éppúgy osztottam szórakozásaid is. Az, ki az asztalnál veled ültem - szinte családtag, s úgy vélted: költő én vagyok, én egyedül, ki hangosan hirdette, hogy szeret! Vagy sose kedveltél: akkor színlelted az érzést? -vagy ha igen: hát nem vagy nagyon állhatatos. Nos hát, bökd ki, miféle harag tett ennyire mássá; Elfordultál, megszűnt számodra a varázsom. - Mondd, mit tettem? - Mond miért nem vagy már velem? Kétlem ugyan, de olyasmit hallok, hogy csúfolódtál, mert elbuktam, hogy még a szavad se kímélt. Elszárítom a könnyem irántad: -majd beletörődöm, hogy mással hálsz, mással osztod meg gondolataid. - Azt mondják, ez az istennő lábujjhegyen áll, csak mással hál. Forgandó kerekén, s ingatagon lebeg ott a LELKEM. - MI LESZ MOST ÉNVELEM?! 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Vágy |
Vágyad a szerelem... Hogy ki az igazi számodra? Milyen is egy lélek társ? Az, kinek megérted minden kimondott és elhallgatott szavát. Kinek a szeme számodra nyitott könyv, és ha ezeket a szemeket elönti a könny, akkor te adod a válladat, hogy kisírja magát, s közben halkan megkérdezed: Mi bánt? Ki elmondja neked minden baját, és te meghallgatod és segítesz megoldani a gondját. Kit sose akarsz túlszárnyalni, legyőzni, kit sose tudnál igazán mellőzni. Akit tisztelsz, s érdekel, hogy mi van vele, s a bajban mindig kiállsz mellette. Nem érdekel, hogy kis hibát követett-e el, vagy nagyot, a bajban akkor is örökre együtt maradtok. És milyen érzés, ha neked van egy igaz ikerszerelmed? Felemelő dolog nem gondolod? Ha van egy ember, ki megérti minden bánatod, s neki elmondhatod minden gondolatod. Kivel érzed, hogy nélküle nem vagy egész, ha ő nincs a fél éned elvész. Ki minden esetben kitart melletted, s a vállára hajthatod a fejed, ha a sors sírásra késztetett. Kivel megbeszélheted minden benső dolgodat. Kiről tudod, hogy a hátad mögött rólad sose mondana rosszat. Kinek látványa mindig örömet okoz, s ő csillapítja a fájdalmadat, ha a sors kegyetlenül felpofoz. Ki biztat, s reményt önt beléd, s aki minden bajban megállja a helyét, ki sosem szól le, s megbecsül, s kiálltok egymás mellett rendületlenül. Az igazi lelki társ hatalmas érték, hogy mekkora arra nincs is mérték. Az igaz barátot szeresd benne, becsüld meg, s éreztesd vele, hogy milyen fontos, mert ha nem vigyázol rá, a sors ilyen értéket hamar elkoboz. Mert sok dolgot elveszíthetsz az életben, de az igaz vágy mindig ott lesz benned, és nem hagy elveszni a végtelenben. Tenéked adom világom, bánatom, és örömöm. Fogadd el kedves! Hálásan köszönöm!! Nézd csak! Itt vagyok, elbújtam ezekben a sorokban. Szeretnék benne maradni, szívedben egy sarokban. Ha netán magadba nézel, eztán mindig megtalálj. Szívesen eljövök hozzád, szólj csendben, vagy kiabálj, ott leszek veled életed minden egyes percében. Megmutatom majd magamat, álmaidnak tükrében. Varázs órák éjjelén, s együtt rohanunk a mesékbe Te... meg Én! Társ az, ki melletted áll, ha a porszemet a szél elhordta már. Társ az, ki mindig fogja a kezed, akkor is ha az élet megvezet. Társ az, ki a barátod marad, ha a szerencséd messzire szalad. Mily boldog vagyok, meddig mennek Boldogságom határai!... Sőt nincs is annak nincs határa, úgy nyúlik által lelkemen, miként a föld felett az ég, mely jelen van, cseppjében egy gyöngy, Te vagy nekem az életem. Szerelmemnek..... 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: A szerelmes angyalod keresése |
A szerelmes angyalod keresése Amikor a parkba kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felreppen előtted az első rigó, akkor már tudnod kell, hogy szerelmed észre vette lépteid. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, hallod lágy lépteit közeledő szerelmednek, ahogy a fák között lassan feléd lépked.. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő köpenye ráncaiból, angyalod küldte hozzád. A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád, ahogy közeledik hozzád szerelmednek szíve. Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem benned, ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet, és angyali tekintetek egymásra szegezed..... Vágyad tengerén járt szerelmed. 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Érzem ha itt vagy velem |
Ó, hogy szerethetnélek itt. Tiéd e szív, merész, lángoló évem s szívem, gőgöm. Egész fehér rózsáktól illatos minden költészetem a tiéd; és mégsem ismerlek, hiába minden mindenség, nem lellek, csak a képzeletem szárnyán érezlek. Mert azt tudom, ha velem éreznél, vélem élnél, velem lennél te itt, velem rejtőznél ott a réten, a csillagok tükrében nevetve csókolnál, fölöttünk a kék ég, mellettünk hűs patak, s a lombok összeérnek. Te vagy képzeletemben és én! A napfény hullna csak ránk, hallgatnánk, hogy a szél neved suttogná, bennem élsz, hisz a szerelem járja át lelkem. Szerelmünk, és a szánk némán egymásra forrna; s érezném ajkad, mily varázslat vagy rózsám. Fényét veszem nagy, szép szemednek. Nagyon szeretlek.
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Szerelmi vallomás |
Szerelmi vallomás Amit a szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, a szíveddel várd ki azt. A szerelembe mondják elégsz a forróságtól, aki benne él az tapasztalta. De úgy kell a boldogság és a szerelem, mint egy falat kenyér. S aki él, mind-mind ezt az érzést kéri angyalától, a vágy, szerelem érzését magát a földi angyalát. Amit szemeddel sejtesz, kezeddel fogod meg azt, álmaid hívószavát. Akit szívedbe rejtesz, kérd vagy csókold meg azt! Ölelésünkben összeér talán a szív, talán a hit, a szerelembe vetett hited. Az éjszakában összeköt talán a fény, talán a ködös hajnal. Mi hát - mi egybetart ? -Talán szeretsz. -Talán csak kívánsz. Mindegy. Most hozzám tartozol. S enyém leszel valamikor. Egyszer majd minden összeköt: a szív, a fény, a hit. Ami szép az egyben jó. Ami kép az egyben szó. Mégis mondd mit érez a szív itt bent, mondd mi ez mit a csend idecsent , hol van erre szó???Mosolyogsz, nevetek, figyelem szemedet. A gondolatom hol jár, mosolyogsz, és én nevetek. Szavakat keresek, de nem találok már, csak ölellek, csókollak érezlek már. 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Lady Gaga, Bradley Cooper |
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Szerelem hangja |
Szél lennék, nyári szél, mely arcod simogatja. És fodrozódó tenger hullámokat vetve, hogy hűsítő habjaimmal érinthessem tested. Lágyan ringatózva, míg le nem száll az este. Fa lennék szép szál fa, szélesre tárt lombbal, melyen a susogó levelek földig hajolnának. S mikor megpihennél a sárgult lombok alatt, eldúdolnám vágyszerelmem szíved dallamának. Nap lennék, fényes nap szivárványon ringó, melynek gyémánt fonákja szemeiden csillan, és hajad ezüstös szálaiba illatomat ontja. Mitől képzeleted ereje lepkeszárnyon illan. Hold lennék ezüstös, csillag közt merengő, fátyoltáncot ellibegő pillanatvarázson. Mi gyengéd perccel ölelne, míg szívemen pihensz. Mindaddig míg valóság lesz tündér röptű álmom. Szavakat keresek. Hálával megírt gondolatokat. Gyémántkeretbe beleégetett betűformákat. Olyan szépen és gyengéden elhangzó vallomást, melyekre mesék álmodnak tündérszárnyakat. Halkuló altatót suttogok minden érintésedre. Fáradttá vált homlokodra hűs tenyerem teszem. Átélt percek csodáira ezeregy éjszakát karcolok, hogy minden egyes percét együtt élhesd velem. Kitárt karral ölellek úgy, ahogyan senkit. Párnádról elűzöm a rád nehezült kínzó gondokat. Lelkemmel vigyázlak, hogy ne legyél szomorú, mert ha könnyezel, az én szívem is kétfelé szakad. Tudom, hogy a szeretetem pár csepp a tengerben, és egy egész élet éléséhez nem lesz mindig elég, de amíg szemedből rám fénylik az érző tekintet, mindig hűséggel vigyázom szemed tengerszínét. Több volt mindenkinél az a sokat megélt virág, aki küzdött-küzdött és nem adta meg magát, pedig annyiszor sújtott rá vihar s nap melege, hogy lassacskán elfogyott törékeny ereje, de valami miatt mégis mindig tartotta magát, talán mert várta azt az igazi nagy csodát, mikor felfedezik egyszerű, rejtett szépségeit, amik a többi virágtárstól megkülönböztetik. Mindig érezte és tudta, ha lelkét megismerik, elfogadják különcségét, és akként szeretik, azzal a különösen gyengéd, érző virágszívvel, amivel sem vihar, sem orkánszél nem bírt el. A virág vakon hitt, és bizalommal vágyta, hogy két tenyér érintését szirmaiba zárja, s majdan az a két tenyér lehessen menedékhelye, mikor a kíméletlen sorscsapás elbánik vele. Szép nyári nap volt és rátalált egy ember, lehajolt hozzá könnybe lábadt szemmel, majd úgy fordította maga felé a szép virág fejét, hogy az, végre érezhette a puha érintést. Fénysugár a két kezedben.... Kereslek a Végtelenben! Kereslek a Mindenségben! Lágyan szól egy bús gitár. Egyre várom: Jössz- e már? Hallom a csöndben léptedet...- Játékot űz a Képzelet...Szívem epedve arra vár:-Jössz-e már? Mondd, jössz-e már?! Dalol egy csókos kismadár...- Szívem a szívedre hol talál? Szerelem szívünkben hol terem? Ó, jössz-e már, én kedvesem....?! Vén térdére borul a szomorú est fáradt pilláimon hullik szálakra a tovatűnő percek a csönddel beszélnek, majd lepihennek együtt a nyirkos járdára. Tapinthatóvá válik a nyár haldoklása kezemnek árnya is egyre hidegebb az alkony szívének halkuló dobbanása egyre szürkébb felhők között hever a vágy, hogy érinthesselek. Hervad a kert a vén liget alatt, és duplán fájnak a nyomasztó gondok, egyre hűvösebbek a hosszú éjszakák, titokban még mindig a nyárról álmodok! A folyónak habja oly sebes, hogy mint a nyíl száguld vizén a csónak, ezer mérföldet tesz egy nap alatt, és láthatatlan tengerekbe vész, hogy láthassalak! Így forgat minket az örvény, az élet útján; Kedves, ne menj el, mert ki tudja, hány ezredévnek kell még jönnie, hogy karjaimba végre visszatérj. Tudod, mindig lesz egy pillanat, egy gazdátlan gondolat, amikor rám találsz és én rád. Ilyenkor csendben lopva körülnézünk, mert nem kell, hogy lássa a világ, miként suhan át két szív között egy apró simogatás. Talán lehunyjuk szemünk, és látjuk egymást, mert minden perc egy néma vallomás. Kezeddel átöleled nyakam, és arcomon megkeresed őrült világunk lopott pillanatait, elhagyott emlékeit, majd lelkeink összeölelkeznek...Kabátunk összébb húzzuk, már itt a rideg tél. Ki ne essen magányunk, és továbblépünk...egy másik pillanatba már a szerelem hangja él! 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Franky |
Kivárni az igaz szerelmet.... Mi a szerelem? Az ember gyengeségének érzése, mikor meglátod őt, amely elhagyatottság közben rád talál, s egyúttal tehetetlenségednek és halhatatlanságának átérzése maga a szerelem. Érzékennyé lesz a lelked, átjárja szíved a forróság: a lélek elfogadóvá válik, majd megerősödik, s a gyengéd érzések könnyei hullanak át a lelkeden... ez a szerelem. Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll majd, és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni. Kivárni türelemmel, néha egyedül, hogy meglásd milyen is az igaz szerelem..... 
|
||
| Cím: | Szerelem: | ||
| Cím: Sanyi |
Szerelem! Az igaz szerelmet arról lehet felismerni, hogy nincsennek elvárások a másikkal szemben amikor nem korlátozom a másikat, csak egyszerűen úgy fogadom el amilyen. Minden hibájával együtt. Amikor nem akarom megváltoztatni a másikat. A szerelem az amikor két ember számára megszünik a külvilág és csak a vágynak és az érzelmeknek adnak helyet. Vágyni a másikra arra, hogy testileg érezhesse azt a vágyat ami teljessé teszi a szerelmet.
|
Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27
28 29 30
Magyar ford�t�s: PHP Studio - Warner
Powered by PHP guestbook 1.41 from PHPJunkyard - Free PHP scripts