Vissza a weblapra | Tanácsadók | Írok egy történetet

Oldal megjelenítése: 1/43. Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43

Név: Kérdés:
Név: Gábor
Május és a szerelem.......

Szerelmesen daloltak a madarak aznap reggel, ahogy lépkedtem munkahelyem felé. Lassan mentem, andalogva. Már éreztem főnököm hűs leheletét a tarkómon, ahogy minden nap üvölt velem. Egyre lassabban bandukoltam munkahelyemre. Észre sem vettem, hogy jól elkéstem aznap reggel, mert irigykedve néztem a madarak szerelmes táncát, és beléjük feledkeztem.

Beléptem az ajtón, már várt rám ordítva.
-Na, ahogy jöttél, úgy távozhatsz is! Ki vagy rúgva! Késtél, unott vagy, húzz a francba!

Unott hangon csak annyit mondtam,:- végre!!! Nagy sóhajok, és könnyed levegővételek után, szabadnak éreztem magam! Mintha egy mázsás súly esett volna le a lelkem fanyarú tömegéről. Mit tegyek? Annyi szabadidőm lett hirtelen, előttem volt az egész napom?! Lementem a Duna partra sétálni, hogy újragondoljam az életem. Ahogy a partszélén sétálok, egy új érzés kerített hatalmába...

A víz hullámai, a csend, a nő, ahogy megpillantottam, lelkemben, megint mázsás súly nehezedett rám, de ez már másképpen nyomta szívemet.

Mit tegyek? Mit csináljak? Oda merjek lépni hozzá? Zavarhatom? - vagy illetlenség?: -súlyos gondolatok vettek hatalmába. Ma már volt egy rossz napom, most megint csesszem el a következő h****ségemmel, kudarcommal? Így gondolkodva, lopva figyeltem, néztem a lányt. Nem mertem nagyon bámulni, mert még azt hiszi rólam, hogy perverz vagyok, mert ahogy elnéztem magam unott ballonkabátomban úgy is néztem ki.

Reggel még hűvös volt, de most jöttem rá a sok hír jutott eszembe a kabátról, és nem mertem közeledni ebben a ruházatban. Hirtelen mozdulattal a kukába dobtam kabátomat, hogy ne rémisszem el a lányt öltözékemmel. Erre a mozdulatomra már ő is figyelmes lett, de nem látta mit dobtam a kukába. Megszólítottam, és beszédbe elegyedtünk. Minő véletlen, ő is munkanélküli lett aznap, ő is összeveszett aznap a főnökasszonyával. Így aztán, rögtön közös témánk lett.

Kávézóba ülve folytattuk napunkat. Vidáman, boldogan telt a napunk. Egymást vigasztalva lettünk egymásba szerelmesek. Estére kelve, egymás karjaiban néztük a holdat, bámultuk a csillagokat. Tétovázva ragadtam meg őt, és szerelmesen suttogva igyekeztem megragadni minden pillanatot, hogy minél tovább lehessünk együtt.

Május tényleg a szerelem hónapja, gondoltam magamban, és mélyen szívtam magamba a virágok illatát, majd a szeretett nőm illatát.

Másnapra megbeszéltük, hogy együtt megyünk a munkanélküli hivatalba és olyan munkát keresünk, ahol együtt dolgozhatunk.

Sikerült::::::Boldogok vagyunk azóta is!
sm265


Beküldve: May 20, 2018
Üzenet törlése  Válasz az üzenetre  IP cím megtekintése  
Név: Kérdés:
Név: K.C.Evi
Autóbuszban...
Szombat este volt,egy közepes utazótáskát megraktam pár ruhadarabbal és ajándékokkal.A busz már a peronon volt,mikor odaértem.Jegyem volt elővételben,így az ülésem száma is ki volt jelölve.A jegykezelő és a buszvezető helyezgették el a csomagtartóban a bőröndöket,utazótáskákat.Felszálltam a buszra.Az ablak melletti ülésre szólt a jegyem,akinek örültem,mert az a kedvenc helyem.Fáradt voltam,munkából jöttem,mielőtt elindultam. Kényelmesen elhelyezkedtem a két órányi utazáshoz.

Már bóbiskoltam,mikor a busz motorja morajlani kezdett,és egy középkorú férfi mellém huppant az ülésre.Álmosan rápillantottam.Ő is rám tekintett és megkönnyebbülést sejtető hangnemben tudtomra adta,hogy majdnem lekéste a járatot,pedig a jegyet megvette már két napja.Nem tűnt fáradtnak.Bemutatkozott.Már suhant a busz a kivilágított úton.Én néztem ki az ablakon,figyelve,hogy lassan mögöttünk marad a város.-Kellemes modorúnak tűnt legközelebbi útitársam.,és érdeklődőnek. Ébredeztem szunyókálásomból,úgy illemből...

Egészen belejöttem én is a beszélgetésbe,mert útitársam igazán szórakoztató témákkal jött elő.Többször megnevettetett.Nagyon kellemes volt a társasága.A két óra alatt egyszer volt pihenő egy kisebb útszéli étterem parkolóján.Kiszálltunk megmozgatni tagjainkat.Már úgy beszélgettünk,és bíztunk egymásban,mintha több éve ismernénk egymást,amit ő meg is jegyzett.
-Látod,szeretek beszélgetni-mondta,-de nem emlékszem,hogy valakit ilyen gyorsan,ilyen közelinek érezzek,mint téged.Ez jelent valamit...


-Nem tudom.Lehetséges.-vontam meg a vállam,és kicsit érzelmileg kezdtem elhatárolódni Ernőtől,mert úgy mutatkozott be.Az út további részében néha elhallgattunk,és csak néztünk hol előre,hol egymásra.Egyedülálló voltam,de nem volt szándékomban ismerkedni.
-Szép vagy.-mondta-és kedves...nekem.
Hallgatott egy-két percet,majd rám nézett enyhe szomorúsággal tekintetében.
-Bocsásd meg őszinteségemet!Most komolytalannak gondolsz,ugye?
-Nem,csak szokatlan helyzetbe...

kerülünk mind a ketten,mert nekem te is szimpatikus vagy.És ilyen hirtelen,mint a futózápor.-próbáltam viccelődni,de éreztem,sokkal többről van itt most szó.
Én megérkeztem úti célomhoz,kezet nyújtottam neki.Kimentem a buszból.A jegykezelő míg adta át a táskámat,Ernő mellettem termett,izgatottan,mint egy kamasz,kezembe nyomta névjegykártyáját.
-Biztosan hívjál...Jó?
-Jó!Ígérem-mondtam távozóban.A peronon már vártak,a lányom és a vejem...
Integettem a távozó busz felé...
sm587


Beküldve: May 11, 2018
Üzenet törlése  Válasz az üzenetre  IP cím megtekintése  
Név: Kérdés:
Név: K.C.Evi
kerulunk mind a ketten,mert nekem te is szimpatikus vagy.Es ilyen hirtelen,mint a futozapor.-probaltam viccelodni,de ereztem,sokkal tobbrol van itt most szo.
En megerkeztem uticelomhoz,kezet nyujtottam neki.Kimentem a buszbol.A jegykezelo mig adta at a taskamat,Erno mellettem termett,izgatottan,mint egy kamasz,kezembe nyomta nevjegykartyajat.
-Biztosan hivjal...Jo?
-Jo!Igerem-mondtam tavozoban.A peronon mar vartak,a lanyom es a vejem...
Integettem a tavozo busz fele...
Beküldve: May 9, 2018
Üzenet törlése  Válasz az üzenetre  IP cím megtekintése  
Név: Kérdés:
Név: K.C.Evi
-Nem tudom.Letseges.-vontam meg a vallam,es kicsit erzelmileg kezdtem elhatarolodni Ernotol,mert ugy mutatkozott be.Az ut tovabbi reszeben neha elhallgattunk,es csak neztuk hol elore,hol egymasra.Egyedulallo voltam,de nem volt szandekomban idmerkedni.
-Szep vagy.-mondta-es kedves...nekem.
Hallgatott egy-ket percet,majd ramnezett enyhe szomorusaggal tekinteteben.
-Bocsasd meg oszintesegemet!Most komlytalannak gondolsz,ugy-e?
-Nem,csak szokatlan helyzetbe...
Beküldve: May 9, 2018
Üzenet törlése  Válasz az üzenetre  IP cím megtekintése  
Név: Kérdés:
Név: K.C.Evi
Egeszen belejottem en is a beszelgetesbe,mert utitarsam igazan szorakoztato temakkal jott elo.Tobbszor megnevettetett.Nagyon kellemes volt a tarsasaga.A ket ora alatt egyszer volt piheno egy kisebb utszeli etterem parkolojan.Kiszalltunk megmozgatni tagjainkat.Mar ugy beszelgettunk,es biztunk egymasban,mintha tobb eve ismernenk egymast,amit o meg is jegyzett.
-Latod,szeretek beszelgetni-modta,-de nem emlekszem,hogy valakit ilyen gyosan,ilyen kozelinek erezzek,mint teged.Ez jelent valamit...
Beküldve: May 9, 2018
Üzenet törlése  Válasz az üzenetre  IP cím megtekintése  
Név: Kérdés:
Név: K.C.Evi
Mar bobiskoltam,mikor a busz motorja morajlani kezdett,es egy kozepkoru ferfi mellem huppant az ulesre.Almosan rapillantottam.O is ramtekintett es mekonnyebulest sejteto hangnemben tudtomra adta,hogy majdnem lekeste a jaratot,pedig a jegyet megvette mar ket napja.Nem tunt faradtnak.Bemutatkozott.Mar suhant a busz a kivilagitott uton.En neztem ki az ablakon,figyelve,hogy lassan mogottunk marad a varos.-Kellemes modorunak tunt legkozelebbi utitarsam.,es erdeklodonek.Ebredeztem szunyokalasombol,ugy illembol...
Beküldve: May 9, 2018
Üzenet törlése  Válasz az üzenetre  IP cím megtekintése  
Név: Kérdés:
Név: K.C.Evi
Autobuszban...
Szombat este volt,egy kozepes utazotaskat megraktam par ruhadarabbal es ajandekokkal.A busz mar a peronon volt,mikor odaertem.Jegyem volt elovetelben,igy az ulesem szama is ki volt jelolve.A jegykezelo es a buszvezeto helyezgettek el a csomagtaroloban a borondoket,utazotaskakat.Felszalltam a buszra.Az ablak melletti ulesre szolt a jegyem,akinek orultem,mert az a kedvenc helyem.Faradt voltam,munkabol jottem,mielott elidultam.Kenyelmesen elhelyezkedtem a ket oranyi utazashoz.
Beküldve: May 9, 2018
Üzenet törlése  Válasz az üzenetre  IP cím megtekintése  
Név: Kérdés:
Név: Franky
Tudom, hogy el kellene felejtenem őt , de nem megy........

Nagy szerelemnek indult a találkozásunk. Egy szép nyári estén pillantottam meg életem szerelmét. Már az első találkozásunk mesébe illően kezdődött. Kificamodott bokával sántikálva sétált a járdán, ahogy megláttam. Odaléptem hozzá, és kedvesen megkérdeztem tőle:
-Segíthetek valamiben?
-Tedd helyre a bokám, és segítesz- hangzott fájdalmas mosolyában.
Megvizsgáltam a bokáját, mert rezisztens orvosként gyakoroltam a helyi kórházban, ezért kapóra jött a tudásom.
-Tündi vagyok, és nyújtotta a kezét felém.
-Én doki, vagyis Ricsi doki, és ámulattal néztem, ahogy fájdalmas pillanataiban is tud mosolyogni.
Lassan, óvatosan lépkedve kísértem őt haza. Éjfélkor már éreztem, hogy forr körülöttünk a levegő, mivel nem hagytam magára.
Egyedül volt a lakásában, nem gondoskodott róla senki, ahogy elnéztem. Minden lépése fájdalmasnak bizonyult, ezért kiszolgáltam őt, mintha a szolgája lettem volna, hogy minimálisra csökkentsem neki a mozgását.
-Pihenj csak, itt vagyok veled!-mondtam szolgálatkészen, és nem is tudtam miért lettem ilyen kedves vele. Bár ahogy szemébe néztem Tündének éreztem több volt a tűz, a vágy bennem, mint a segítség hajlam.
-Talán ez az első látásra szerelem? Eddig minden nőt elsőre megkaptam, ha akartam, ő meg itt volt előttem, és a bokáján kívül, amit borogattam neki, máshoz nem nyúlhattam.
-Nagyon kedves vagy Ricsi, én még ilyen férfival nem találkoztam.
-Hogyan lehet az, hogy ilyen szép nő egyedül van?
-Most vagyok csak egyedül, mert a férjem kiküldetésen van..
-Van férjed? Hol a gyűrű a kezedről?
-A minap elvesztettem, és még nem tudtam pótolni, mert a férjem gyűrűjére várok, hogy ugyan olyat tudjak majd elkészíttetni.
-Téged nem vár otthon senki?...Már menned kéne elmúlt éjfél!
-Nem hagylak magadra, amíg ilyen nehezen jársz-kelsz...
-Igazad van, nem könnyű, csak a férjem van már nekem, a csajok, barátnőim meg nem érnek rá gondozni.
-Biztos, hogy nem akarsz haza menni?
-Holnap ügyeletben leszek, de amint tudok jövök és segítek neked. Ezzel elbúcsúztunk.
Egész nap ő járt a fejemben. Miért ez-az érzés, hisz férjnél van? Szavaiból ítélve, még szereti is a férjét.
Minden nap hűséges kutyaként loholtam hozzá, de a három lépés megmaradt közöttünk.
-holnap hazajön a férjem, mondtam szomorú elcsukló hangon. Drága doktorom, nem találkozhatunk többet.
Kelletlen mosoly volt az arcomon, de beletörődtem az elmúló, fájdalmas szakítás gondolatában, hogy többet nem láthatom őt.
Elbúcsúztam tőle, közben a járása is stabilabb lett.Hiába tudtam, hogy egyszer vége lesz, még nem tudtam elfelejteni őt. Nem cseréltünk telefonszámot, nem kerestem őt, de az érzés, amit akkor éreztem iránta, amíg együtt voltunk, egy életre beleforrt a szívembe. Sokat gondolkodtam azon:-vajon ilyen lehetett az igaz szerelem érzése? Meglátni, megszeretni, és mégsem lehet az enyém.....
Jöttek, mentek a nők az életemben. Igaz egyiknek sem ficamodott ki a bokája, hogy talán a gondoskodással kezdődő találkozás más érzéseket hozott volna ki belőlem. Nem tudtam elfelejteni, gyakran sétáltam azon az útvonalon, ahol találkoztunk, hátha a véletlen találkozás újraindíthat majd valamit, de többet nem találkoztunk, véletlen sem. Tudom, hogy el kellene felejtenem őt, de nem ment hosszú éveken át sem................
sm578


Beküldve: April 29, 2018
Üzenet törlése  Válasz az üzenetre  IP cím megtekintése  
Név: Kérdés:
Név: Gábor
Mondvacsinált szerelem.........

Vidéki magányomban nőttem fel. Apám szigorú tekintete kíséretében éltem napjaim, anyám bólogatott és nem mert ellentmondani apámnak, így aztán mindig apám mondta ki az utolsó szót.
Még a nevemet sem mondta ki soha,.csak kis gidának szólítottak a szüleim. Őstermelőként, jószágok között nőttem fel. Gazdaságunk versenyezni akart a szomszéd nagybirtokossággal, de valahogy sosem sikerült utolérni őket. Apámnak egy nagy álma volt, hozzáadjon a szomszéd fiához, és a két birtok egyesüljön, immár az unokák által majd. Folyton mondogatta:
-Lányom, kis gidám, menj játszani a szomszéd fiával!-No, menj már!

Én rühelltem már kiskoromtól fogva Pistit, mert egy piperkőc, beképzelt, fellengzős majomnak tartottam. Folyton lealázott ahol csak tudott.
-Na ettél ma valamit?-kérdezte nagyképűen, és odadobott egy kenyeret .
-Egyél kis gida, mert még a végén töpörödött maradsz! -és odadobott egy kenyeret, na persze jó száraz volt, és gúnyosan nevetett közben. Ő meg majszolta a nutellás kenyerét. Körülbelül így kell elképzelni játszási technikánkat.

Ahogy nőttünk, növögettünk, már némi változáson mentünk keresztül. Nem nevetett rajtam, nem cikizett. Nagyon jó tanuló voltam, míg ő mindig azt mondta, minek tanulni, az egész gazdaság rá vár. Én állatorvosnak tanultam, ő meg nap hosszat csak lovagolgatott, és a birkák közelében álmodozott, legújabb mesés autójáról. Nap hosszat autós újságok bűvöletében élt. Én gyalog jártam, ő megint vett egy új sportautót, és villogott a lányoknak.

Eltávolodtunk egymástól Pistivel.. Apám nem nézte jó szemmel, de nem tudott mit tenni, nekem el kellett mennem tanulni egy másik városba, ezért ritkán jártam haza. Viszont, ha hazaértem Pisti folyton valahogy az utamba került..
Pisti, jóképű magabiztos férfivé cseperedett, ott állt előttem, mikor karácsonyra hazaérkeztem. Mentem volna tovább, mert nem érdekelt volna a fellengzős dumája, de helyette teljesen megváltozott velem szemben.
-Gidácska , mi helyzet? Jól megy az iskola? -érdeklődött
Jókat beszélgettünk, és megállapítottam valaki jól fejbe verhette, mert rá sem ismertem.. Hirtelen megragadott, behúzott a kocsijába...
-Gyere, elmegyünk vásárolunk neked ruhákat, meg amit akarsz!
Tiltakoztam, keservesen mondogattam, hogy nem kell, de ennek ellenére nem tűrt ellentmondást. Elvarázsolt nagylelkű ajánlatával, és bevallom már szinte rongyos ruhákban jártam, mert a tandíj elvitte minden pénzünket.


Gyönyörű karácsony volt. Pisti csakugyan csodálatos átváltozáson ment keresztül. Ugyanakkor lehullott róla minden merevsége, sutasága, igazi férfi lett belőle. Eszembe jutott, ahogy néztem Pistit apám szavai...(Nem lehet más a férjed, csak Pisti,senkimás..érted! )

Veleszületett méltósággal mozgott, és úgy bánt velem aznap, mint egy királylánnyal....
Érzelmes volt, és kedves.
Egy ékszerbolt előtt haladtunk el...
-Gyere, veszek neked egy emléket. Talán egy gyűrűt!
Megdöbbentett, de rá hagytam, mert viccnek gondoltam minden szavát. És tényleg vett egy gyűrűt nekem,egy gyémántosat. Ámultam őt, és értetlenül néztem a szemébe.
- Mit fog szólni a barátnőd?-ha megtudja.
-Kit érdekel!- nem kell izgulni, nem biztos, hogy érdekel, amúgy nem komoly ő.
-Mit kérsz cserébe ezért a sok ajándékért?-kérdeztem. Tudtommal, manapság semmit sem adnak ingyen!?
Pisti rám nézett, és tágra nyílt szemekkel csak annyit mondott..
-Semmit...,- ez gyerekkorunk emlékeinek ajándéka.....Majd folytatom az udvarlást akkor, ha te akarod....ha készen állsz arra, hogy szeress!....Ezzel elbúcsúzott tőlem, és kitett a házunk előtt.....
-köszönöm neked, és homlokon csókoltam, ő csak nézett, és még visszacsókolni sem mert.....

Apám már leskelődött a szobánk ablakán, és megjegyezte, -na végre, talán teljesül az álmom!......

Faggattak, minden részletre alaposan lereagálták, hogy ő az igazi..-látod lányom ő az igazi!-bizonygatta apám, és morzsolgatta tenyerét...bizonygatták anyámmal....

Valóban ő lenne?!-egész éjjel ezen gondolkodtam..

Pisti sem aludt, bámulta a plafont, és nagyokat sóhajtozott.

Másnap Pisti szörnyű napra ébredt. Rettenetes betegség támadta meg a nyájat.
Futott át a szomszédba hozzánk..
-Gidám segíts! Mit tegyek? Az állatok elkezdtek hullani! Rögtön kaptam a ruhám.. futottunk, és mentettük, ami menthető volt..
Hála a gyors szakértelmemnek, az állatok nagy részét megmentettem. Már kezdtem megérteni azt, miért teremtett egymásnak bennünket a sors....
sm573


Beküldve: April 22, 2018
Üzenet törlése  Válasz az üzenetre  IP cím megtekintése  
Név: Kérdés:
Név: K.C.Evi
Röpke találkozás
Mikor kiléptem a kapun,kerékpárommal bajlódtam.A zárral...A kulcs nehezen fordult a zárban.Sietnem kellett,hogy elintézzek még egy pár fontos ügyemet.
Ismeretlen férfi nézett felém.Állt a fal mellett,kissé távolabb.
-Ahhh!Mi van ezzel a zárral?-kérdeztem magamban.
Melegséget éreztem,a férfi felé pillantottam.A távolba nézett.
-Sikerült kizárni!-futott át rajtam a gondolat.-Az ismeretlen tekintetétől ügyetlenkedek.-Feléje tekintettem. Valóban engem nézett.

Elindultam. Sietős léptekkel toltam a kerékpárt. Az elintézendő ügyekre gondoltam. A férfi napszemüveget viselt,azt hiszem,ha újra látnám anélkül,talán meg sem ismerném...
Az átjárónál,arra pillantottam,ahol előzőleg állt,de már nem volt ott.Ki lehetett?-gondoltam kérdőn.
Véletlen volt,hogy éppen akkor,ott tartózkodott,mikor én kiléptem a kapun.A pillantások,csak reflexszerű emberi tulajdonságoknak köszönhetők. Mégis szép érzésekkel telt a napom. Kitöltötte lényem egy ünnepélyes jó érzés.Egy pici öröm,melegség.

Mikor arra a pár pillanatra gondolok,míg zártam ki a kerékpár lakatját,és arra az érzésekre,melyek akkor,ott ébredtek érzelmi világomban;gondolhatom azt is,annak alapján,amiben hiszek,hogy nem volt véletlen a találkozás.Lehet nem az első,de nem az utolsó sem...Ha eljön az ideje,látni fogom még,ha úgy kell,hogy legyen. Az is lehetséges,ő már tudja,de az is,hogy ő sem.
Az igaz szerelem,igazi társunk...nem tudhatjuk előre,mikor,hol bukkan fel .(?)Tesszük a dolgunkat,ami előttünk van,és az út szépségét keressük.(Vége)
sm569


Beküldve: April 20, 2018
Üzenet törlése  Válasz az üzenetre  IP cím megtekintése  

Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43

Magyar fordítás: PHP Studio - Warner

Powered by PHP guestbook 1.41 from PHPJunkyard - Free PHP scripts