Vissza a weblapra .

Oldal megjelenítése: 1/44. Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44

Név: Kérdés:
Név: Dr. Szerelem
Dr. Szerelem....

Dr. Toby a homlokát ráncolva töprengett az ágyam mellett. Valami nem állt össze betegségem körül. Ritka sosem látott immunbeteg voltam. Ágyam felett legjobb kollégájával Dr. Lamarral tanakodtak, mi lehet a betegségem oka?!
Én csak szótlanul tűrtem vizsgálódásukat, nem szóltam, ne zavarjam meg őket, amíg beszélgetnek.
- Ez hosszú folyamat lesz! - mondta az egyik doki.
- Mennyire hosszú lesz a gyógyulásom doktor úr?
- Ahogy elnézem, hetekbe fog telni, amíg visszahozzuk az immunrendszer erősségét.
- Van valaki aki gondoskodik az itt eltöltött idő alatt önről? - kérdezték a dokik.
- Egy öreg nagymamám van, aki még sosem hagyta el a lakását amióta megöregedett, mert pánikbeteg. Én szoktam róla gondoskodni.
- Na szép a helyzet, és egymásra néztek a dokik, meghűlt bennük a vér, mivel ilyet még nem hallottak.
- Tényleg nincs senki, aki segítene neked?
Hirtelen tegezésbe fordult beszélgetésünk a doktorokkal.
- És a nagyit ki fogja ellátni?
- Már szóltam egy szolgálatnak, azok gondoskodnak róla.
Telt - múlt az idő, az állapotom egyre rosszabb lett. Dr. Toby már sokszor haza sem ment, éjjel- nappal amikor csak tehette, az ágyam mellett volt, és fogta a kezem. Meleg, finom keze volt. Éreztem reszkető kezén, hogy egyre jobban aggódik értem. Nem sokat tudtam beszélni, gyenge , elesett voltam. Inkább csak hallgattam, ahogy elmeséli életét, szinte gyónásba ment át , ahogy vezekelve mesélte kudarcra ítélt kapcsolatait. Ugyanakkor görcsösen igyekezett úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne körülöttem, és gyógyulnék.
Telt-múlt az idő. Már nem is tudtam felfogni azt, hogy mennyi ideje fekszem gyengült állapotomban. Támogatva, karonfogva hozták a nagymamám, hogy lásson. Megfordult a fejemben, talán nem azért hozták, hogy végső búcsút vegyen tőlem?
Na azt a jajveszékelést nem nem kívánom senkinek, amit levágott az ágyam mellett.
- Mama! - teljes összeszedett erőmmel ráparancsoltam, menjen haza!
Telt - múlt az idő. Az állapotom, és az eredményeim az egekbe szöktek, ahogy a csillagok mutatták a rossz értékeimet. Megrettenve vallotta be Dr. Toby magának, milyen lenyűgözőnek lát, és nem bírná ki, ha elveszítene engem.
- Soha egyetlen férfi sem dobogtatta meg olyan hevesen a szívem, mint ez a szép szál, ellenállhatatlan ember. -viccelődtem, még így betegen is. Fülig pirultam, ahogy ezek a szavak elhagyták a számat. Mélyen egymás szemébe néztünk, türkizkék szemei a lelkembe hatoltak. Talán ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem - Meg kell gyógyulnom! Nincs mese, meg kell gyógyulnom!
Telt- múlt az idő. Egy új, a napokban kifejlesztett új gyógyszert hoztak nekem. Csodás gyógyuláson mentem keresztül. Talán a gyógyszer?! Talán a szerelem? -kitudja!-, de hosszú betegségemnek hirtelen vége szakadt, mintha sosem lett volna. Szívem heves dobbanása jelezte, hogy nincs más, csak Ő! - Az én dokim!
- A végzet könyörtelen! Ezzel a mondatommal teljesen levettem a lábáról szerelmem. Forró, szerelmes pillantásokkal hagytam el a kórházat. Dr. Toby az ajtóig kísért, majd megbeszéltük, hogy este találkozunk.
Izgatottam vártam az estét. A nagymamám faggatott és nem eresztett el. Azt mondta eleget volt egyedül, így aztán erőt vett magán, és az első randinkon velünk jött.
- Hát ez mit keres itt? - suttogta Toby , mikor meglátta, ahogy közeledtünk felé kart- karöltve.
- Végre a mama is meggyógyult.
Az első igazi randink nem sikerült így aztán olyan romantikusra, de nem bántuk, mert a mama jól érezte magát..........

ww103


Beküldve: May 5, 2019
 
Név: Kérdés:
Név: Valentin napon, kaland....
Valentin napon, kaland a menzán.....

Miközben körülnéztem az iskolai étkezőben , szerelemben úszott az egész étkező. Mindenki arcán szerelmes pillantásokat véltem felfedezni, így Valentin napon. Én egyedül ebédeltem a suli menzáján. Már a levest kanalaztam, amikor észrevettem, hogy megbűvölten figyel valaki.
- Na végre! - sóhajtottam egy nagyot. Talán a szerelmesek napja felém hozza álmaim szerelmét, egy hős lovagot.
Olyan kitartóan figyelt egy srác, hogy oda kellett pillantanom, nehogy úgy érezze nem viszonozom közeledését. Semmi kétség, három asztalnyi távolságban azt a barna, vékony arcú srácot meghódítottam. Érzéseim most nem hagyhattok el! -parancsoltam képzeletemnek.
- Ahogy elmélkedtem magamban, sűrűn próbáltam csücsöríteni a számat, és lassan enni, nehogy most nyeljek félre, és elkezdjek fulladozni, mert akkor oda a romantikus pillantásos hadműveletem. Közben egyre jobban elbizonytalanodtam szerelmes gondoltaimban, hátha mégse! Csak bemesélem magamnak az egészet! - sűrű gondolatok kavarogtak bennem, ahogy néztük egymást! Közben egy kövér haverja odalépett hozzá, így aztán betakarta egész alakját.
- Na ez az én szerencsém! - egy röpke szerelem volt.....gondoltam...
-Talán jobb is! - nyugodtan ehetem tovább étlapomat, és nem zavar a látványa.
Badarság - próbáltam elhessegetni a gondolatot, s tovább kanalaztam a levesemet. De már nem ízlett. A második fogástól meg - növekvő izgalmamban - egyenesen elment a kedvem és az étvágyam. Csak úgy immel- ámmal csipegettem. A fiú járt az eszemben. De hát mindennek vége szakad egyszer. Talán nem is ez a pillanat egy igaz szerelemre. Miként így elmélkedtem újra elém tárult a harmadik asztal.
Ő meg csak nézett, és nézett.
Hát így még enni sem lehet jóízűen. Jobb lesz ha abbahagyom.

A fiú hirtelen fölállt, és elindult felém. Elvarázsolt világ lett hirtelen az étkező. Már ott volt előttem. Merően nézett Jaj mit tegyek?-, ilyen érzésekkel most találkoztam először . Röpke másodpercemben elhatároztam, hogy visszautasítom minden ajánlatát. A fiú megszólalt:

- Elvihetem a maradékot a kutyámnak?

Ó TE JÓ ÉG!
- Vidd! - hangozott rövid válaszom.
Néztem ahogy távozik a kajámmal, és én éhes maradtam azon a napon...Valentin napon.

w563


Beküldve: February 1, 2019
 
Név: Kérdés:
Név: Szerelem a sípályán
Szerelem a sípályán...

Életem őrülten szerelmes hetének története messze nyúlik vissza az időben. Felnőttként tanultam meg síelni. A legjobb barátnőm erősködött, hogy itt van az ideje megtanulnom egy olyan sportot, ahol férfiak hemzsegnek a pályán, "és ki tudja"? - talán ott lép be az életembe az igaz szerelem, vagyis egy sípálya kellős közepén.
Már az első síoktatóm ámulatba ejtett. Ahogy megláttam őt beleremegtem a nézésébe.
Egy kis lankás hegyen kezdtem életem első síleckéjét. Barátnőm úgy siklott a havon, hogy egy perc alatt eltűnt a szemem látóhatárán, addig én csak botorkáltam. Boldogan csetlettem, botlottam, és hagytam, hogy a síoktatóm aggódó tekintetével kövessen, és támogasson.
Kedves volt, figyelmes, szolid, bársonyos hangjával elvarázsolt, de nem közeledett, sőt, próbált a síbotjával segíteni, azzal piszkált, azt nyújtotta nekem, nehogy hozzám érjen. Már kezdtem magamat rondának érezni, mert semmi reakciót nem láttam a szemében, ahogy rám nézett. Este, mély szomorúsággal meséltem a barátnőmnek, hogy mennyire tetszik a síoktató Richárd, de nem közeledik felém.
- Szerinted én ronda vagyok? - kérdeztem a barátnőmet.
- Nem, te különleges vagy , - szolidan fogalmazott a barátnőm.
- Akkor, mit tegyek ? Holnap megint oktatásra megyek, aztán nem lesz több időm, elválnak útjaink.
- Kezdeményezz te - hangzott a válasz.
Másnap elhatároztam, hogy a lényegre török. Rögtön Richárd karjaiba vetettem magam, és lerántottam magammal a hóba, úgy ahogy a filmbe szokták. Ő felpattant, mintha sosem esett volna el, én meg még gurultam is egy párat a lejtőn , mindenki engem nézett, :- ez meg mit szerencsétlenkedik a hóba?!. - folyamatosan engem néztek.
Visszamásztam hozzá, ahogy tanította, aztán szóval kezdtem neki nyájaskodni.
- Nagyon tetszel nekem Richárd! - Rögtön a lényegre törtem, szinte felkiáltva közöltem vele ezt a tényt.
- Meleg vagyok - hangzott a válasz.
Amikor ezt meghallottam, leültem a hóba, elhajítottam a léceket, és keservesen sírni kezdtem. Ilyen előzmények után, mindenhez volt kedvem, csak a síeléshez nem.
Odajött hozzám Richárd, és vigasztalni kezdett.
Egy másik férfi is odalépett hozzám, felsegített.
- Baj van hölgyem? Segíthetek valamiben?
Rögtön visszatért az életkedvem, mert ez a férfi még helyesebb volt mint a síoktatóm. Letöröltem a könnyeimet, és átengedtem magam az új jövevénynek.
- Á,Á ! Nincsen semmi baj, csak nehezen tanulom a síelést.

Azon gondolkodtam, hogy fogom látni?!- új jövevényemet. Mit találjak ki?-, hogy a jóképű dalia ne hagyjon itt, és ne induljon tovább a síelés szárnyán. Néztem gyönyörű szemeit, és már kapaszkodtam is benne. Közben Richárd felé fordult, és elkezdtek csókolózni. Na ettől a látványtól újra hanyatt vágtam magam a hóba, és úgy éreztem fel sem akarok többet onnét kelni. Odacsúszott mellénk a barátnőm, ő rögtön leszűrte a szitut, és nagyokat nevetett.
- Na menjünk, szerintem már tudsz síelni! - mondta kicsit szomorkás hangon a barátnőm.
- A gyűlölet beszél belőlem, vagy a harag, de nagy egyetértésben hirtelen kijelentettem, : -tényleg tudok síelni! - És elindultam dühömben a lejtőn...Na azt inkább nem részletezem, hogy hogyan álltam meg a hegy végén.
Otthagytam őket, még csak ne is lássam többet Richárdod. Na aznap még jó párat estem a lejtőn, de egyre jobban tetszett, mert férfiak segítettek lábra állni a hegy oldalán, és bevallom, kicsit tetszett ez a helyzet.
Este megbeszéltük a barátnőmmel, hogy lemegyünk a bárba és körülnézünk, hátha meglátom álmaim szerelmét. Este lementünk a panzió bárjába. Talán megpillantanám életem szerelmét, feledteti velem azt a traumát, amit aznap éltem át. Én úgy vagyok a szerelemmel, hogy bárki tetszene nekem, csak már jöjjön valaki! A barátnőm viszont válogatós, ő csak magának él. Így aztán nehéz tőle tanácsokat kérnem.
Rögtön megpillantottam a bárpultnál ámulatba ejtő, helyes újabb jelöltemet. Egész este koktélokat ittunk, és jókat beszélgettünk , de valahogy úgy éreztem itt sem akar igazán közeledni felém. Mivel nem sok időm van az ittlétre, gondoltam majd én közeledem életem férfia felé. Rögtön jött is a válasz :- meleg vagyok!
- Te is?!
- Miért még ki? - kérdezi tőlem a bárpultos.
Már a nevét sem tudom bárpultost úgy ott hagytam, rögtön kijózanító válasza után elköszöntem tőle.
A barátnőm egész este rajtam nevetett. Másnap a völgyben gomolygó köd felett, háromezer méteren elvesztettem önmagam. Már nem akartam ismerkedni, már nem akartam szerelmes lenni, már nem láttam magam szépnek, így aztán bukdácsolva , óvatosan siklottam a havon. Kicsit úgy éreztem el kell bújnom a sok ember elől, ezért némi félreeső helyen találtam magam, és annak örültem senki nincs a közelemben.
Egy magas hófal mögül hallottam meg egy nyöszörgő, fájós hangot. Ahogy odacsúsztam, egy férfi volt, szintén magányos, kicsit agyrázkódással gyanús állapotban találtam rá, épp feküdt a hóba.
Látszott rajta, hogy nincs nagyon magánál.
Te meg mit csinálsz itt?- kérdeztem ugyan, de csak nyöszörgött.
- Most mit tegyek? Mit csináljak? Hogy segítsek? - kérdeztem az agyrázkódást szenvedett egyéntől, aki eltorzult hangon próbált lelket önteni belém, hogy ne ájuljak el mellette. Húztam, vontam a hóba, míg segítség nem jött. A távolból láttam a barátnőm, persze ilyenkor sem volt mellettem, csak mikor már mindenki körül vett bennünket.
Hihetetlen csoda volt a történet végére. A szomszéd utcában lakott, ott ahol én. Így aztán sűrű látogatások közepette egymásba szerettünk. Kérdezheted, hogy miért nem találkoztunk addig? Azért, mert én helyi járatos busszal jártam, ő meg mercedesszel.

ww36


Beküldve: January 10, 2019
 
Név: Kérdés:
Név: Franky
Őrangyalom

Járkált a keskeny úton, néhol rövidített a pázsiton át. A személyzet nem merte zavarni. Ebédre alig evett valamit. Pincérként hiába kínálgattam neki a finomabbnál finomabb falatokat, a fal felé fordulva látni sem akart senkit, ez a magányos hölgy. A vendégsereg a szállodában jókedvűen kacarászott ahogy a falatokat ették, ez a hölgy csak nyámmogott.
-Hozhatok önnek valami mást?- kérdeztem tőle meglepetten, mert a tányérján szinte semmi nem volt. Míg a többiek a zsebüket tömték már az étellel.
-Most az árnyékomban járok, mindig az árnyékomban és gondolkodom, édes fiam!- hangzott a hölgy válasza kicsit lerázó hangon.
-Ennek mi az oka? - furcsa mód visszakérdeztem, mert még ilyen vendéget nem láttam a hotelek történelmében.
-A magány, a magány! - hangzott sóhajok közepette.
Most idejutottam, most ilyen problémával küzdök, ha tudni szeretnéd.
- Erre van egy jó gyógymód. Nevettem el magam, és felajánlottam a szolgálataim.
- Fintorogva rám nézett, aztán elfordulva azt mondta, rendben, estére találkozzunk a parkban, és sétáljunk.
-Nem volt nagy kedvem hozzá, mert pincérként egész nap lótok-futok, és estére már fájnak a lábaim, de belementem fintorogva, és próbáltam a kérésének megfelelni.
Eljött az este. Egész nap azon morfondíroztam: - miről fogunk beszélgetni?
Mint kiderült nem csak magányos, hanem nem a szavak embere. Leült a padra, és maga elé meredt.
Én vagyok a férfi, nekem kell hangulatot teremteni, ezért elkezdtem neki táncolni, amíg a padon ült,-gondoltam hátha jobb kedvre derítem. Úgyis sötét van, a félhomályba nem látja senki a táncomat. Közben én sem láttam, és a tánc közben beleléptem egy nagy gödörbe, és eltörött a bokám. Jajgattam, jajveszékeltem, sűrűn kértem tőle bocsánatot, hogy így sikerült az esténk, miközben hívta a mentőket.
- Na látod, ez az én formám .- elnevette magát, és a nevetés a torkából jött. Szégyenkezés nélkül álltunk egymással szemben és néztük egymást, amíg jött a mentő. Ez a tekintet mélyreható érzelmeket keltett bennem, ahogy magához szorított, és segített lábra állni.
Ott hagyta a szállodát, és ápolt sok álló nap, míg egyszer csak azt vettük észre, hogy egymásba szerettünk. Ő lett az őrangyalom, és én az övé! A szerelem mindent megváltoztatott. Fokozatosan jutottunk el a legszebb érzéshez, és forró ölelésekhez...

w485


Beküldve: September 9, 2018
 
Név: Kérdés:
Név: Gábor
Kétszer lettem ugyanabba a nőbe szerelmes
Szorosan simultam kedvesemhez a bájos mosolyú Szilvihez. Úgy éreztem duplán kellett érte megküzdenem. Egy karrierista nővel álltam szembe, de most valahogy más volt mint a múltban. Szilvi, akit épp az életben elért sikerei gátoltak abban, hogy rám találjon, ma már rá kellett jönnie, hogy a legnagyobb siker az életében én vagyok. A múlt.,-hát az nem volt zökkenőmentes. A két én világú ember., akiket a sors összehozott. Zsúfolt napok, rohanás jellemezte a múltunkat. Rá kellett döbbennünk arra, hogy nem fér bele az életünkbe a másik. Szakítottunk. Gyorsan ment, annyit mondtunk egymásnak:,-bocs nem érek rá veled foglalkozni, sok a dolgom!:-és elváltunk. Ilyen szakítás nem volt az életemben, gyors és egyszerű. Nem küzdött értem Szilvi, nem jajveszékelt, nem hisztizett. Mély nyomot hagyott bennem az elfogadás, és az a könnyedség ahogy a helyzetet kezelte. Talán ennek köszönhető az újratalálkozásunk?!

Teltek-múltak a napok, hónapok. Már nem rohantam, úgy éreztem lenyugodtam, kicsit megfáradt öregnek is éreztem magam. Felregisztráltam egy társkeresőre, ott pillantottam meg Szilvit újra. Megláttam, és bizonytalan gondolatok vettek hatalmába. Lehet újrakezdeni valakivel, akinek már egyszer nemet mondtam? Bele tudok szeretni egy levetett ruhába? Tudom kicsit nagyképűen hangzik, de volt egy elvem :-Nem, nem soha sem lesz újra egy babám, akivel szakítok.

Néztem-néztem és néztem a feltett képeit. Álmomban nem szabadultam a fényképeitől. Azon gondolkodtam:-Voltak nekünk jó pillanataink egyáltalán? Meditáltunk valaha együtt? Na mindegy!:-vettem a bátorságot és ráírtam. Életem legjobb döntése volt. Most itt van mellettem, és boldog vagyok vagyok vele. Kicsit akaratos lett, de elnézem tőle, mert ő az igazi szerelmem, hisz kétszer kellett érte megküzdenem.

sm662


Beküldve: August 26, 2018
 
Név: Kérdés:
Név: Vissza hozzád

Beküldve: July 14, 2018
 
Név: Kérdés:
Név: K.C.Evi
Ikrek...
Iszogattunk,beszélgettünk kedvenc kávézónkban. Egy idő után unni keztük magunkat.
-Gyerünk át a diszkóba.-törtem meg a csendet.-Áron és Tóni azt mondták ott lesznek.Azt mondta Áron az új kocsijával jön.Nézzük meg!
Szó nélkül fölkeltek Ica és Karcsi,és megindultunk a gyógyfürdő pincerésze felé,mert ott volt nálunk a diszkó. Kivilágítva kék-zöld villogó fénylő reklamtáblával.
A karunkra egy delfin pecsétet kaptunk jegy helyett.Beléptünk...

Ica és Kari mindjárt a bár felé tartott,engem derékon ragadott egy dundi,de szép arcú srác.
-Gyere mutassuk meg,hogy kell lassú táncot érzéssel táncolni.-kiabálta,hogy halljak is valamit a túl hangos zene mellett.
Táncoltam vele.Gyöngéd volt és mosolygós.Egészen felélénkültem.A tánc után velem tartott a bárhoz,ahol már összejött a társaság.Áron nagy hangon magyarázott valamit Icának és Karinak,míg Tóni csak komolyan bólogatott. Mindannyian rossz hangulatban voltak...

-Tudod,hogy Miki örökbe fogadott gyerek?-kérdezett engem Áron.
-Persze,hogy tudom.Ő tanított meg kerékpározni.Sokat mesélt magáról.Még akkor ovisok voltunk...
-Azt tudtad,hogy van egy lány ikertestvére?Őt másik szülők fogadták örökbe.Nem tudtak egymásról...
-És?-kérdeztem türelmetlenül.
-És összetalálkoztak itt,a diszkóban..
-No,és?-kérdeztem.Áron,Tóni és a többiek komolyan néztek rám...
Beleborzongtam a gondolatba,amit akartak velem tudatni.Gavallérom átölelt,ami most nagyon jól esett...

-Miki elújságolta otthon,hogy találkozott egy lánnyal,és majd elvezeti bemutatni.Mikor meghallották kiről van szó,akkor tudatták vele,hogy ki a lány...Tehát nevelő szülei tudtak
róla, mégsem világosították fel.
-Hol van most ő?-kérdeztem.
Otthon,de készül külföldre.Senkivel nem akar beszélgetni.
Szomorúan néztem újdonsült fiúmra,ki megpuszilt és még mindig karjai között tartott.
-Tetszel nekem-súgta kedvesen fülembe.
-Te is nekem-súgtam én is a fülébe.Összemosolyogtunk...
sm600


Beküldve: May 29, 2018
 
Név: Kérdés:
Név: K.C.Evi
-Miki elujsagolta otthon,hogy talalkozott egy lannyal,es majd elvezeti bemutatni.Mikor meghallottak kirol van szo,akkor tudattak vele,hogy ki a lany...Tehat nevelo szulei tudtak
rola, megsem vilagositottak fel.
-Hol van most o?-kerdeztem.
Otthon,de keszul kulfoldre.Senkivel nem akar beszelgetni.
Szomoruan neztem ujdonsult fiumra,ki megpuszilt es meg mindig karjai kozott tartott.
-Tetszel nekem-sugta kedvesen fulembe.
-Te is nekem-sugtam en is a fulebe.Osszemosolyogtunk...
Beküldve: May 27, 2018
 
Név: Kérdés:
Név: K.C.Evi
-Tudod,hogy Miki orokbe fogafott gyerek?-kerdezett engem Aron.
-Persze,hogy tudom.O tanitott meg kerekparozni.Sokat meselt magarol.Meg akkor ovisok voltunk...
-Azt tudtad,hogy van egy lany ikertestvere?Ot masik szulok fogadtak orokbe.Nem tudtak egymasrol...
-Es?-kerdeztem turelmetlenul.
-Es osszetalalkoztak itt,a diszkoban..
-No,es?-kerdeztem.Aron,Toni es a tobbiek komolyan neztek ram...
Beleborzongtam a gondolatba,amit akartak velem tudatni.Gavallerom atolelt,ami most nagyon jol esett...
Beküldve: May 27, 2018
 
Név: Kérdés:
Név: K.C.Evi
Ica es Kari mindjart a bar fele tartott,engem derekon ragadott egy dundi,de szep arcu srac.
-Gyere mutassuk meg,hogy kell lassu tancot erzessel tancolni.-kiabalta,hogy halljak is valamit a tul hangos zene mellett.
Tancoltam vele.Gyonged volt es mosolygos.Egeszen felelenkultem.A tanc utan velem tartott a barhoz,ahol mar osszejott a tarsasag.Aron nagyhangon magyarazott valamit Icanak es Karinak,mig Toni csak komolyan bologatott.Mindannyian rossz hangulatban voltak...
Beküldve: May 27, 2018
 

Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44

Magyar fordts: PHP Studio - Warner

Powered by PHP guestbook 1.41 from PHPJunkyard - Free PHP scripts