Vissza a weblapra .

Oldal megjelenítése: 1/44. Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44

Név: Történetek:
Név: Reménytelennek tűnő szerelem
Reménytelennek tűnő szerelem......

A héten mielőtt találkoztunk hirtelen furcsa érzések kavarogtak bennem. Félelem, bizonytalanság és volt benne rendesen fájdalom is. Azt tudtam ezek nem az én érzéseim, mert semmi okom nem volt rá, illetve már megtanultam, hogy a hirtelen jövő érzések sokszor az ő érzései, amit átveszek tőle. Minden egyes találkozásunk, csak a bizonytalanság homályába veszett.  Ez már többször be is igazolódott, mint ahogy aznap is. Gyorsan úrrá is lettem rajta, meg időm se volt foglalkozni vele igazán, mert a remény, hogy egyszer szeretni fog az bennem maradt. Mikor megláttam éreztem, hogy újra feltörnek ezek az érzések. Nagyon rosszul nézett ki, fényévekre volt magától. Egy megbeszélésen voltunk végig karba tett kézzel bámult szomorú szemekkel maga elé. Látszott nincs jelen ebben a pillanatban, és valahol máshol jár. Majd mikor kiment a többiek is megjegyezték, hogy valami baja van, mert szomorú és hallgatag és ha lehet kerüli a társaságomat, nem akar a szemembe nézni, de én érzem ahogy vibrál, ahogy együtt lélegzünk egy térben vele, imádott szerelmemmel.
Igazából szerettem volna odamenni hozzá és megkérdezni mi baja?-, de azt kérte hagyjam békén és én most már ezt teszem 4 hete. Nem szólok, nem írok  és nem kommunikálok csak szakmai dolgokról beszélgetünk. Bevallom őszintén nagyon fáj  ez a helyzet nekem, de mit tegyek?!. Bár azt észrevettem, hogy már nincs befeszülve a jelenlétemben, nem görcsöl annyira, és néha látom rajta, hogy elmélázik. Így azt kell mondjam jót tett a beszélgetés négy hete, és közeledik hozzám talán. A jövő héten indulunk az útra, amit múltkor említettem úgy érzem ez minden szempontból vízválasztó lesz mindkettőnknek.
Mikor aznap elbúcsúztunk, úgy köszöntem el, hogy akkor az utazáson találkozunk. Elmosolyodott és azt mondta igen, bár nem tudja, hogy fog felkelni hajnali háromkor, mert négykor indulunk. Ismét sokat fejlődött ő is látom rajta és vannak elszólásai is, nekem ez már elég egyenlőre, csak az a fontos, hogy közelemben tudhassam Őt. Sohasem volt spirituális, de azt mondta valamire nekem, hogy mantrázzam, az segít. Azt se gondoltam, hogy ismeri ezt a szót, nem hogy hisz benne. Mantráztam én amennyire csak kitelt az erőmből, csak a közelében lehessek. Közben közölte velem, hogy neki  nem esett jól hogy megpróbáltam elhívni egy italra. Rögtön amint közelében voltam, szóval leintett, és nem hagyta a közelségét varázslatossá tenni számomra. Mert mit is akarhat ezzel a mondattal egy nő egy férfitól, hogy meghívom egy italra?
Megmondta nem akar semmit és ezt tiszteletben kell tartanom. Csak egy dolgot tehetek, elengedem, bár ez lesz a legnehezebb, de úgy érzem, ezt kell tennem. A lelki fejlődésem legnagyobb ugrása lesz, ha sikerül elengednem, addig is magányosan ülök egy parkban, ahol kedvenc madaraimat etetem, közben rá gondolok. Egyenlőre nem tudom elengedni életem szerelmét, nem könnyű érzelmeket elengedni. Talán majd egyszer valaki belém szeret, úgy ahogy én tudok szeretni!!!

ww149

 
Beküldve: October 27, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
A sikereim!! Gondoltam írok pár sort,mert régen írtam az oldalra. Most egy nagyon fontos témáról szeretnék írni nektek. Abban is biztos vagyok,hogy ha megfogadjátok amiről írok nektek akkor annak pozitív változásokat fog előidézni nálatok. Mi az amit elszeretnétek érni az életben? Egy párt? Több pénzt? Több sikert? Bármit elérhettek ebben az életben. Kérni kell,hinni benne és úgy kell érezni mintha már valóra is vált volna. Azt előre leszeretném szögezni,hogy nem a valótlant írom le a számotokra. Az élet tele van nehézségekkel kihívásokkal és akadályokkal. Ezek kellenek ,mert ezekből lehet a legtöbbet tanulni.Ha képes vagy minden apró dolognak örülni akkor a nagyok is valóra fognak válni. Ebben biztos lehet bárki. Ha hálás leszel mindenért és adni fogsz másoknak akkor többet kapsz vissza az élettől. Csak tedd próbára önmagad és meglátod,hogy igazam lesz. Két dolog kell a sikerhez. Önmagadba vetett hit és önbizalom. Sok sikert kívánok mindenkinek az életben.

ww179


Beküldve: October 14, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
Egy történetről szeretnék írni nektek önöknek egy pár szóban. Tegnap előtt megnéztem Nelson Mandela élettörténetét. Rettenetesen tetszett ez a film. Ő volt az az ember aki Nobel békedíjat kapott. A szines bőrűek jogaiért szabadságuk korlátozásáért a faji megkülönböztetéséért harcolt. Teljes mértékben korlátozták,elnyomták,megverték a szinesbőrűeket. A kegyetlenség és az elnyomás akkoriban eluralkodott Dél Afrikában. 30 évre börtönbe zárták Mandelát.A fiát megölték és a feleségét is börtönbe zárták és kegyetlen módon bántak velük csak azért mert fekete bőrűek voltak. Ők is emberek és nem is akármilyenek. Nelson Mandela volt az aki a békért harcolt A népért,hogy szabadok lehessenek. Képes volt megbocsájtani azt amit tettek vele és a családjával.Egy igazi példakép volt még élt.
https://youtu.be/ZG8thbTO1sU


Beküldve: July 28, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Kívánlak -e még?
Kívánlak -e még?
Különleges reggelre ébredtem. Előző este pityókásan ért haza a férjem. Neki ment a falnak, így aztán ájultan esett össze és bealudt a nappaliban. Hagytam had aludjon, hisz nagy kék foltja a homlokán, elárulta nekem azt a tényt, hogy nem ez lesz a szexepilje.
Egyszer csak eltört bennem valami, ahogy bámultam őt, néha meglöktem, vagy megrugdostam inkább alvó állapotában, de ezt hagyjuk. A férjemről tudni kell, hogy vállalkozó, folyton dolgozik, a család számára másodlagos. Sokszor veszekedtünk az elején,:- mert álmodtam egy nagyot: - Majd én megváltoztatom!
Összeveszésünk előtt is éppen totojázott, én már vártam rá a két gyerekkel az autóban a 35 fokban, ő még lassan szenderegve készült a kocsmába, mivel minden napja így kezdődött, ezért ez a nap sem volt más, mint a többi.
Álmomban mindig azt álmodtam, hogy olyan lesz mint régen, kedves, aranyos, csak a család, sokat kirándulunk, sokat nevetünk, úgy mint régen.
Mára már ez nem így van. Akkor már egy ideje nem szexeltünk, mert ő folyton fáradt volt, vagy fájt a feje, és én a sok elutasítástól teljesen elbizonytalanodtam.
Egyszer azt vágta hozzám, " Mit kívánjak rajtad ennyi év után!?"
Ma reggelre én is így ébredtem. Ahogy bámultam másnapos pofáját, rájöttem, nem ő!- én nem kívánom már látni sem!
Tegnap reggel is megfogalmazódott bennem a meleg kocsiban amíg vártam, de ma a hideg konyhakövön a konyhában is pont erre gondoltam.
Az eltelt 15 évben végig azt éreztem, csak egy berendezési tárgy vagyok, cserélhető darab a férjem életében, semmi több. De elhagyni sem mertem, mert ahhoz mindig gyáva voltam. Ahogy így elmélkedtem, lassan ébredezett.
- Asszony, kérek egy kávét! - ahogy meglátott, már parancsolta is nekem.
- Csinálj magadnak! - hangzott a válaszom. Most erős leszek , és rettenthetetlen, elhatároztam nem csinálom tovább se a kávét, se ezt a megalázó életet!
Közben felsegítettem, mert nem tudott felállni magától, aztán megcsináltam neki természetesen a kávét. Talán majd holnap változtatok az életemen, ma nem megy, mert ahogy megláttam, megsajnáltam, és beborogattam elkékült homlokát.
Tudom, hogy ez így nem megy tovább, a lelkem legmélyén pontosan tudom, ennél sokkal nagyobb baj van a házasságunkban. "

ww136


Beküldve: July 7, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Dr. Szerelem
Dr. Szerelem....

Dr. Toby a homlokát ráncolva töprengett az ágyam mellett. Valami nem állt össze betegségem körül. Ritka sosem látott immunbeteg voltam. Ágyam felett legjobb kollégájával Dr. Lamarral tanakodtak, mi lehet a betegségem oka?!
Én csak szótlanul tűrtem vizsgálódásukat, nem szóltam, ne zavarjam meg őket, amíg beszélgetnek.
- Ez hosszú folyamat lesz! - mondta az egyik doki.
- Mennyire hosszú lesz a gyógyulásom doktor úr?
- Ahogy elnézem, hetekbe fog telni, amíg visszahozzuk az immunrendszer erősségét.
- Van valaki aki gondoskodik az itt eltöltött idő alatt önről? - kérdezték a dokik.
- Egy öreg nagymamám van, aki még sosem hagyta el a lakását amióta megöregedett, mert pánikbeteg. Én szoktam róla gondoskodni.
- Na szép a helyzet, és egymásra néztek a dokik, meghűlt bennük a vér, mivel ilyet még nem hallottak.
- Tényleg nincs senki, aki segítene neked?
Hirtelen tegezésbe fordult beszélgetésünk a doktorokkal.
- És a nagyit ki fogja ellátni?
- Már szóltam egy szolgálatnak, azok gondoskodnak róla.
Telt - múlt az idő, az állapotom egyre rosszabb lett. Dr. Toby már sokszor haza sem ment, éjjel- nappal amikor csak tehette, az ágyam mellett volt, és fogta a kezem. Meleg, finom keze volt. Éreztem reszkető kezén, hogy egyre jobban aggódik értem. Nem sokat tudtam beszélni, gyenge , elesett voltam. Inkább csak hallgattam, ahogy elmeséli életét, szinte gyónásba ment át , ahogy vezekelve mesélte kudarcra ítélt kapcsolatait. Ugyanakkor görcsösen igyekezett úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne körülöttem, és gyógyulnék.
Telt-múlt az idő. Már nem is tudtam felfogni azt, hogy mennyi ideje fekszem gyengült állapotomban. Támogatva, karonfogva hozták a nagymamám, hogy lásson. Megfordult a fejemben, talán nem azért hozták, hogy végső búcsút vegyen tőlem?
Na azt a jajveszékelést nem nem kívánom senkinek, amit levágott az ágyam mellett.
- Mama! - teljes összeszedett erőmmel ráparancsoltam, menjen haza!
Telt - múlt az idő. Az állapotom, és az eredményeim az egekbe szöktek, ahogy a csillagok mutatták a rossz értékeimet. Megrettenve vallotta be Dr. Toby magának, milyen lenyűgözőnek lát, és nem bírná ki, ha elveszítene engem.
- Soha egyetlen férfi sem dobogtatta meg olyan hevesen a szívem, mint ez a szép szál, ellenállhatatlan ember. -viccelődtem, még így betegen is. Fülig pirultam, ahogy ezek a szavak elhagyták a számat. Mélyen egymás szemébe néztünk, türkizkék szemei a lelkembe hatoltak. Talán ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem - Meg kell gyógyulnom! Nincs mese, meg kell gyógyulnom!
Telt- múlt az idő. Egy új, a napokban kifejlesztett új gyógyszert hoztak nekem. Csodás gyógyuláson mentem keresztül. Talán a gyógyszer?! Talán a szerelem? -kitudja!-, de hosszú betegségemnek hirtelen vége szakadt, mintha sosem lett volna. Szívem heves dobbanása jelezte, hogy nincs más, csak Ő! - Az én dokim!
- A végzet könyörtelen! Ezzel a mondatommal teljesen levettem a lábáról szerelmem. Forró, szerelmes pillantásokkal hagytam el a kórházat. Dr. Toby az ajtóig kísért, majd megbeszéltük, hogy este találkozunk.
Izgatottam vártam az estét. A nagymamám faggatott és nem eresztett el. Azt mondta eleget volt egyedül, így aztán erőt vett magán, és az első randinkon velünk jött.
- Hát ez mit keres itt? - suttogta Toby , mikor meglátta, ahogy közeledtünk felé kart- karöltve.
- Végre a mama is meggyógyult.
Az első igazi randink nem sikerült így aztán olyan romantikusra, de nem bántuk, mert a mama jól érezte magát..........

ww103


Beküldve: May 5, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Valentin napon, kaland....
Valentin napon, kaland a menzán.....

Miközben körülnéztem az iskolai étkezőben , szerelemben úszott az egész étkező. Mindenki arcán szerelmes pillantásokat véltem felfedezni, így Valentin napon. Én egyedül ebédeltem a suli menzáján. Már a levest kanalaztam, amikor észrevettem, hogy megbűvölten figyel valaki.
- Na végre! - sóhajtottam egy nagyot. Talán a szerelmesek napja felém hozza álmaim szerelmét, egy hős lovagot.
Olyan kitartóan figyelt egy srác, hogy oda kellett pillantanom, nehogy úgy érezze nem viszonozom közeledését. Semmi kétség, három asztalnyi távolságban azt a barna, vékony arcú srácot meghódítottam. Érzéseim most nem hagyhattok el! -parancsoltam képzeletemnek.
- Ahogy elmélkedtem magamban, sűrűn próbáltam csücsöríteni a számat, és lassan enni, nehogy most nyeljek félre, és elkezdjek fulladozni, mert akkor oda a romantikus pillantásos hadműveletem. Közben egyre jobban elbizonytalanodtam szerelmes gondoltaimban, hátha mégse! Csak bemesélem magamnak az egészet! - sűrű gondolatok kavarogtak bennem, ahogy néztük egymást! Közben egy kövér haverja odalépett hozzá, így aztán betakarta egész alakját.
- Na ez az én szerencsém! - egy röpke szerelem volt.....gondoltam...
-Talán jobb is! - nyugodtan ehetem tovább étlapomat, és nem zavar a látványa.
Badarság - próbáltam elhessegetni a gondolatot, s tovább kanalaztam a levesemet. De már nem ízlett. A második fogástól meg - növekvő izgalmamban - egyenesen elment a kedvem és az étvágyam. Csak úgy immel- ámmal csipegettem. A fiú járt az eszemben. De hát mindennek vége szakad egyszer. Talán nem is ez a pillanat egy igaz szerelemre. Miként így elmélkedtem újra elém tárult a harmadik asztal.
Ő meg csak nézett, és nézett.
Hát így még enni sem lehet jóízűen. Jobb lesz ha abbahagyom.

A fiú hirtelen fölállt, és elindult felém. Elvarázsolt világ lett hirtelen az étkező. Már ott volt előttem. Merően nézett Jaj mit tegyek?-, ilyen érzésekkel most találkoztam először . Röpke másodpercemben elhatároztam, hogy visszautasítom minden ajánlatát. A fiú megszólalt:

- Elvihetem a maradékot a kutyámnak?

Ó TE JÓ ÉG!
- Vidd! - hangozott rövid válaszom.
Néztem ahogy távozik a kajámmal, és én éhes maradtam azon a napon...Valentin napon.

w563


Beküldve: February 1, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Szerelem a sípályán
Szerelem a sípályán...

Életem őrülten szerelmes hetének története messze nyúlik vissza az időben. Felnőttként tanultam meg síelni. A legjobb barátnőm erősködött, hogy itt van az ideje megtanulnom egy olyan sportot, ahol férfiak hemzsegnek a pályán, "és ki tudja"? - talán ott lép be az életembe az igaz szerelem, vagyis egy sípálya kellős közepén.
Már az első síoktatóm ámulatba ejtett. Ahogy megláttam őt beleremegtem a nézésébe.
Egy kis lankás hegyen kezdtem életem első síleckéjét. Barátnőm úgy siklott a havon, hogy egy perc alatt eltűnt a szemem látóhatárán, addig én csak botorkáltam. Boldogan csetlettem, botlottam, és hagytam, hogy a síoktatóm aggódó tekintetével kövessen, és támogasson.
Kedves volt, figyelmes, szolid, bársonyos hangjával elvarázsolt, de nem közeledett, sőt, próbált a síbotjával segíteni, azzal piszkált, azt nyújtotta nekem, nehogy hozzám érjen. Már kezdtem magamat rondának érezni, mert semmi reakciót nem láttam a szemében, ahogy rám nézett. Este, mély szomorúsággal meséltem a barátnőmnek, hogy mennyire tetszik a síoktató Richárd, de nem közeledik felém.
- Szerinted én ronda vagyok? - kérdeztem a barátnőmet.
- Nem, te különleges vagy , - szolidan fogalmazott a barátnőm.
- Akkor, mit tegyek ? Holnap megint oktatásra megyek, aztán nem lesz több időm, elválnak útjaink.
- Kezdeményezz te - hangzott a válasz.
Másnap elhatároztam, hogy a lényegre török. Rögtön Richárd karjaiba vetettem magam, és lerántottam magammal a hóba, úgy ahogy a filmbe szokták. Ő felpattant, mintha sosem esett volna el, én meg még gurultam is egy párat a lejtőn , mindenki engem nézett, :- ez meg mit szerencsétlenkedik a hóba?!. - folyamatosan engem néztek.
Visszamásztam hozzá, ahogy tanította, aztán szóval kezdtem neki nyájaskodni.
- Nagyon tetszel nekem Richárd! - Rögtön a lényegre törtem, szinte felkiáltva közöltem vele ezt a tényt.
- Meleg vagyok - hangzott a válasz.
Amikor ezt meghallottam, leültem a hóba, elhajítottam a léceket, és keservesen sírni kezdtem. Ilyen előzmények után, mindenhez volt kedvem, csak a síeléshez nem.
Odajött hozzám Richárd, és vigasztalni kezdett.
Egy másik férfi is odalépett hozzám, felsegített.
- Baj van hölgyem? Segíthetek valamiben?
Rögtön visszatért az életkedvem, mert ez a férfi még helyesebb volt mint a síoktatóm. Letöröltem a könnyeimet, és átengedtem magam az új jövevénynek.
- Á,Á ! Nincsen semmi baj, csak nehezen tanulom a síelést.

Azon gondolkodtam, hogy fogom látni?!- új jövevényemet. Mit találjak ki?-, hogy a jóképű dalia ne hagyjon itt, és ne induljon tovább a síelés szárnyán. Néztem gyönyörű szemeit, és már kapaszkodtam is benne. Közben Richárd felé fordult, és elkezdtek csókolózni. Na ettől a látványtól újra hanyatt vágtam magam a hóba, és úgy éreztem fel sem akarok többet onnét kelni. Odacsúszott mellénk a barátnőm, ő rögtön leszűrte a szitut, és nagyokat nevetett.
- Na menjünk, szerintem már tudsz síelni! - mondta kicsit szomorkás hangon a barátnőm.
- A gyűlölet beszél belőlem, vagy a harag, de nagy egyetértésben hirtelen kijelentettem, : -tényleg tudok síelni! - És elindultam dühömben a lejtőn...Na azt inkább nem részletezem, hogy hogyan álltam meg a hegy végén.
Otthagytam őket, még csak ne is lássam többet Richárdod. Na aznap még jó párat estem a lejtőn, de egyre jobban tetszett, mert férfiak segítettek lábra állni a hegy oldalán, és bevallom, kicsit tetszett ez a helyzet.
Este megbeszéltük a barátnőmmel, hogy lemegyünk a bárba és körülnézünk, hátha meglátom álmaim szerelmét. Este lementünk a panzió bárjába. Talán megpillantanám életem szerelmét, feledteti velem azt a traumát, amit aznap éltem át. Én úgy vagyok a szerelemmel, hogy bárki tetszene nekem, csak már jöjjön valaki! A barátnőm viszont válogatós, ő csak magának él. Így aztán nehéz tőle tanácsokat kérnem.
Rögtön megpillantottam a bárpultnál ámulatba ejtő, helyes újabb jelöltemet. Egész este koktélokat ittunk, és jókat beszélgettünk , de valahogy úgy éreztem itt sem akar igazán közeledni felém. Mivel nem sok időm van az ittlétre, gondoltam majd én közeledem életem férfia felé. Rögtön jött is a válasz :- meleg vagyok!
- Te is?!
- Miért még ki? - kérdezi tőlem a bárpultos.
Már a nevét sem tudom bárpultost úgy ott hagytam, rögtön kijózanító válasza után elköszöntem tőle.
A barátnőm egész este rajtam nevetett. Másnap a völgyben gomolygó köd felett, háromezer méteren elvesztettem önmagam. Már nem akartam ismerkedni, már nem akartam szerelmes lenni, már nem láttam magam szépnek, így aztán bukdácsolva , óvatosan siklottam a havon. Kicsit úgy éreztem el kell bújnom a sok ember elől, ezért némi félreeső helyen találtam magam, és annak örültem senki nincs a közelemben.
Egy magas hófal mögül hallottam meg egy nyöszörgő, fájós hangot. Ahogy odacsúsztam, egy férfi volt, szintén magányos, kicsit agyrázkódással gyanús állapotban találtam rá, épp feküdt a hóba.
Látszott rajta, hogy nincs nagyon magánál.
Te meg mit csinálsz itt?- kérdeztem ugyan, de csak nyöszörgött.
- Most mit tegyek? Mit csináljak? Hogy segítsek? - kérdeztem az agyrázkódást szenvedett egyéntől, aki eltorzult hangon próbált lelket önteni belém, hogy ne ájuljak el mellette. Húztam, vontam a hóba, míg segítség nem jött. A távolból láttam a barátnőm, persze ilyenkor sem volt mellettem, csak mikor már mindenki körül vett bennünket.
Hihetetlen csoda volt a történet végére. A szomszéd utcában lakott, ott ahol én. Így aztán sűrű látogatások közepette egymásba szerettünk. Kérdezheted, hogy miért nem találkoztunk addig? Azért, mert én helyi járatos busszal jártam, ő meg mercedesszel.

ww36


Beküldve: January 10, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Franky
Őrangyalom

Járkált a keskeny úton, néhol rövidített a pázsiton át. A személyzet nem merte zavarni. Ebédre alig evett valamit. Pincérként hiába kínálgattam neki a finomabbnál finomabb falatokat, a fal felé fordulva látni sem akart senkit, ez a magányos hölgy. A vendégsereg a szállodában jókedvűen kacarászott ahogy a falatokat ették, ez a hölgy csak nyámmogott.
-Hozhatok önnek valami mást?- kérdeztem tőle meglepetten, mert a tányérján szinte semmi nem volt. Míg a többiek a zsebüket tömték már az étellel.
-Most az árnyékomban járok, mindig az árnyékomban és gondolkodom, édes fiam!- hangzott a hölgy válasza kicsit lerázó hangon.
-Ennek mi az oka? - furcsa mód visszakérdeztem, mert még ilyen vendéget nem láttam a hotelek történelmében.
-A magány, a magány! - hangzott sóhajok közepette.
Most idejutottam, most ilyen problémával küzdök, ha tudni szeretnéd.
- Erre van egy jó gyógymód. Nevettem el magam, és felajánlottam a szolgálataim.
- Fintorogva rám nézett, aztán elfordulva azt mondta, rendben, estére találkozzunk a parkban, és sétáljunk.
-Nem volt nagy kedvem hozzá, mert pincérként egész nap lótok-futok, és estére már fájnak a lábaim, de belementem fintorogva, és próbáltam a kérésének megfelelni.
Eljött az este. Egész nap azon morfondíroztam: - miről fogunk beszélgetni?
Mint kiderült nem csak magányos, hanem nem a szavak embere. Leült a padra, és maga elé meredt.
Én vagyok a férfi, nekem kell hangulatot teremteni, ezért elkezdtem neki táncolni, amíg a padon ült,-gondoltam hátha jobb kedvre derítem. Úgyis sötét van, a félhomályba nem látja senki a táncomat. Közben én sem láttam, és a tánc közben beleléptem egy nagy gödörbe, és eltörött a bokám. Jajgattam, jajveszékeltem, sűrűn kértem tőle bocsánatot, hogy így sikerült az esténk, miközben hívta a mentőket.
- Na látod, ez az én formám .- elnevette magát, és a nevetés a torkából jött. Szégyenkezés nélkül álltunk egymással szemben és néztük egymást, amíg jött a mentő. Ez a tekintet mélyreható érzelmeket keltett bennem, ahogy magához szorított, és segített lábra állni.
Ott hagyta a szállodát, és ápolt sok álló nap, míg egyszer csak azt vettük észre, hogy egymásba szerettünk. Ő lett az őrangyalom, és én az övé! A szerelem mindent megváltoztatott. Fokozatosan jutottunk el a legszebb érzéshez, és forró ölelésekhez...

w485


Beküldve: September 9, 2018
 
Név: Történetek:
Név: Gábor
Kétszer lettem ugyanabba a nőbe szerelmes
Szorosan simultam kedvesemhez a bájos mosolyú Szilvihez. Úgy éreztem duplán kellett érte megküzdenem. Egy karrierista nővel álltam szembe, de most valahogy más volt mint a múltban. Szilvi, akit épp az életben elért sikerei gátoltak abban, hogy rám találjon, ma már rá kellett jönnie, hogy a legnagyobb siker az életében én vagyok. A múlt.,-hát az nem volt zökkenőmentes. A két én világú ember., akiket a sors összehozott. Zsúfolt napok, rohanás jellemezte a múltunkat. Rá kellett döbbennünk arra, hogy nem fér bele az életünkbe a másik. Szakítottunk. Gyorsan ment, annyit mondtunk egymásnak:,-bocs nem érek rá veled foglalkozni, sok a dolgom!:-és elváltunk. Ilyen szakítás nem volt az életemben, gyors és egyszerű. Nem küzdött értem Szilvi, nem jajveszékelt, nem hisztizett. Mély nyomot hagyott bennem az elfogadás, és az a könnyedség ahogy a helyzetet kezelte. Talán ennek köszönhető az újratalálkozásunk?!

Teltek-múltak a napok, hónapok. Már nem rohantam, úgy éreztem lenyugodtam, kicsit megfáradt öregnek is éreztem magam. Felregisztráltam egy társkeresőre, ott pillantottam meg Szilvit újra. Megláttam, és bizonytalan gondolatok vettek hatalmába. Lehet újrakezdeni valakivel, akinek már egyszer nemet mondtam? Bele tudok szeretni egy levetett ruhába? Tudom kicsit nagyképűen hangzik, de volt egy elvem :-Nem, nem soha sem lesz újra egy babám, akivel szakítok.

Néztem-néztem és néztem a feltett képeit. Álmomban nem szabadultam a fényképeitől. Azon gondolkodtam:-Voltak nekünk jó pillanataink egyáltalán? Meditáltunk valaha együtt? Na mindegy!:-vettem a bátorságot és ráírtam. Életem legjobb döntése volt. Most itt van mellettem, és boldog vagyok vele. Kicsit akaratos lett, de elnézem tőle, mert ő az igazi szerelmem, hisz kétszer kellett érte megküzdenem.

sm662


Beküldve: August 26, 2018
 
Név: Történetek:
Név: Vissza hozzád

Beküldve: July 14, 2018
 

Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44

Magyar fordts: PHP Studio - Warner

Powered by PHP guestbook 1.41 from PHPJunkyard - Free PHP scripts