Történetek

Vissza a főoldalra .

Oldal megjelenítése: 1/3. Oldalak száma: 1 2 3

Név: Történetek:
Név: Tudsz titkot tartani?

Beküldve: May 31, 2020
 
Név: Történetek:
Név: Május és a szerelem
Május és a szerelem.......

Szerelmesen daloltak a madarak aznap reggel, ahogy lépkedtem munkahelyem felé. A lila akác illata a levegőben, áztató esőcseppek szivárványos tükröződése amerre csak néztem.
Valahogy ez a reggel másnak tűnt, mint a többi, még nem tudtam: miért?, de furcsa érzések kerítettek hatalmába ahogy lépkedtem.
Lassan mentem, andalogva. Már éreztem főnököm hűs leheletét a tarkómon, ahogy minden nap üvölt velem, mert én voltam számára a mumus.Egyre lassabban bandukoltam munkahelyemre, mostanában azon gondolkodtam:- kell ez nekem?. Változtatnom kellene az életemen, mert így nem jó, egyre többször elkéstem, ami újabb okot adott az ordítozására. Észre sem vettem, hogy jól elkéstem aznap reggel, mert irigykedve néztem a madarak szerelmes táncát, és beléjük feledkeztem.
Beléptem az ajtón, már várt rám ordítva.
- Na, ahogy jöttél, úgy távozhatsz is!
- Ki vagy rúgva! Késtél, unott vagy, húzz a francba! Unott hangon csak annyit mondtam:
- végre!!!
Nagy sóhajok, és könnyed levegővételek után, szabadnak éreztem magam! Mintha egy mázsás súly esett volna le a lelkem fanyarú tömegéről.
Mit tegyek? Annyi szabadidőm lett hirtelen, előttem volt az egész napom?! Lementem a Duna partra sétálni, hogy újragondoljam az életem. Ahogy a partszélén sétálok, egy új érzés kerített hatalmába....A víz hullámai, a csend, a egy nő a parton, akinek szintén problémái lehettek, mert csak bámult maga elé, és rezzenéstelen arccal magába roskadva szendergett, ahogy megpillantottam, lelkemben, megint mázsás súly nehezedett rám, de ez már másképpen nyomta szívemet. Jé!!! Talán ez egy
lelki társ lehet? Mit tegyek? Mit csináljak? Oda merjek lépni hozzá? Zavarhatom? - vagy illetlenség?: -súlyos gondolatok vettek hatalmába. Ma már volt egy rossz napom, most megint csesszem el a következő hülyeségemmel, kudarcommal, hogy egy zaklatónak néz?
Így gondolkodva, lopva figyeltem, néztem a lányt. Nem mertem nagyon bámulni, mert még azt hiszi rólam, hogy perverz vagyok, ahogy elnéztem magam az unott ballonkabátomban, úgy is néztem ki.
Reggel még hűvös volt, de most jöttem rá sok a ballonkabát, hátha azt hiszi szét tárom, és mutogatós vagyok, ez jutott eszembe a kabátról, és nem mertem közeledni ebben a ruházatban. Hirtelen mozdulattal a kukába dobtam kabátomat, hogy ne rémisszem el a lányt öltözékemmel. Erre a mozdulatomra már ő is figyelmes lett, de nem látta mit dobtam a kukába. Megszólítottam, és beszédbe elegyedtünk. Minő véletlen, ő is munkanélküli lett aznap, ő is összeveszett aznap a főnökasszonyával. Így aztán, rögtön közös témánk lett. Kávézóba ülve folytattuk napunkat. Vidáman, boldogan teltek a percek, órák. Egymást vigasztalva lettünk egymásba szerelmesek. Estére kelve, egymás karjaiban néztük a holdat, bámultuk a csillagokat. Tétovázva ragadtam meg őt, és szerelmesen suttogva igyekeztem megragadni minden pillanatot, hogy minél tovább lehessünk együtt. Május tényleg a szerelem hónapja, gondoltam magamban, és mélyen szívtam magamba a virágok illatát, majd a szeretett nőm illatát. Másnapra megbeszéltük, hogy együtt megyünk a munkanélküli hivatalba és olyan munkát keresünk, ahol együtt dolgozhatunk. Korai volt -e ez a döntés, még nem tudom, de az első látásra szerelem teljesen elvette az eszem. Sikerült, a munka, sikerrel vettük egymás jelenlétét, egy szerelmes embert láttam a tükörben, ahogy néztem magam.::::::Boldogok vagyunk azóta is!


ww274


Beküldve: May 1, 2020
 
Név: Történetek:
Név: Mitől más Ő mint ő?
Mitől más Ő mint ő? .......

Sétáltam, álmodoztam a nagy ő-ről. Magányosan lépkedve kerültem a mozi irányába. Hirtelen gondolatom támadt.
-Ma elmegyek moziba! Mit veszíthetek?!Lehet nem lesz jó a film, de azért megpróbálom végignézni.
-gondoltam magamban, és sűrű léptekkel vettem az irányt, a mozi felé. Már állt a sor, és minő véletlen, egy nagyon jó filmet játszottak. Előttem két csinos kis hölgy nevetgélve várta sorát. Látták hogy egyedül vagyok, de nem szóltak hozzám, csak mosolygós tekintettel szemléltek végig. Mikor végignéztem magamon, akkor vettem észre kantáros kerti ruhámban vagyok. Tulajdonképpen füvet nyírni indultam volna, de beborult, ezért gondoltam meg magam.
Az egyik hölgy előttem nem bírta tovább megszólított.
-Te meg mit vettél fel a mozihoz, ez milyen szerelék? Ez milyen öltözék?
Próbáltam viccesen válaszolni.
-Ha a mozi alatt tele lesz a gatyám ez megtartja...
-Jót nevettünk, és a vicc kedvéért folytatva még hozzátettem, ha ti is majréztok belekapaszkodhattok a kantáromba...
-Már több sem kellett, és egymás mellé ültünk, miután így elmulattunk egymással. Csendesen, kevés halk szóval illett a szöszi, de a barna folyton cinkelt. Ugratott szavaival.
-Aztán hogy-hogy egymagadban? Anyuci kicsi fia vagy mi?
-Mit tagadjam, az anyukám kedvence vagyok, de külön élek már. Halk szavú hölgyem mosolyogva csak annyit mondott:
-Nekem is a kedvencem vagy...
-Ezek a szavak egész mozi alatt furcsán csengtek a fülembe. Talán egy szó, talán egy mosoly, így együtt már meghatott, és dobogó szívvel fordultam a szöszi felé, aki Giziként járta a világot. Véget ért a mozi, hazafelé vettük az irányt, mindketten csicseregtek a fülembe. Közben azon gondolkodtam Ő VAGY Ő kell nekem? Szemlátomást mindkettőjüknek tetszettem. Testvérek voltak, így aztán még hasonlítottak is egymásra. Nem tudtam melyiket válasszam a randira ha elhívnám.Miközben ezen morfondíroztam, vizsgáltam őket úgy féfri szemmel. Elköszönés előtt kérdőre vontak.
-Melyikünk tetszik ? Mindketten szinglik vagyunk.
-Nem tudom, így hirtelen mit mondjak nektek. Csillagos este volt, a hold teljes fényében pompázott. A szúnyogok is elkerültek bennünket ahogy beszélgettünk, így nyugodt, csendes esténk volt. Szerencsésnek mondhattam magam, mert két álomnővel hozott össze a sors.
-Holnap randizhatunk? -Szólalt meg Gizi.
Irén erre ráförmedt.
-Én akartam randira hívni a kantárost! És gúnyolódva ragadta meg a karom, és magához húzott. Egyszerre a két testvér között óriási veszekedés kerekedett, és a két karomat rángatva veszekedtek rajtam..
-Enyém, nem az enyém! Így ment, amíg véget nem vetettem a civakodásnak.
-Állj!!!!Feleltem felháborodottan.. Majd én eldöntöm kivel megyek holnap randizni.
Tágra nyílt szemekkel várták a válaszom, hogy kit viszek randira... Kicsit húsboltban éreztem magam, ahogy mustráltuk egymást,..na de mindegy!
Egy kérdésem van, és azzal rögtön eldöntöm ki lesz a szerelmem!
-Holnap ki jön velem pecázni? Ott lesz az első randi. Összenézett a két nő, és habozva, elcsukló hangon egymásra néztek.
Irén cikizős kedvében így szólt.
-Csak nem gondolod, hogy abban a rothadó nádasban lesz az első randink?!
-De, úgy gondolom!.-mondtam
Gizi, látta testvére habozását, igent mondott, és rábólintott az első randihelyünkre.
-Én vállalom az első randit, bár még nem pecáztam...
Boldog voltam, és nyugodt, ahogy lement rólam a feszültség. Éreztem, hogy jól döntöttem, hogy így választottam ki a szerelem első pillanatát. Ő vagy Ő, TÖBBÉ NEM VOLT MÁR KÉRDÉS, CSAK Ő.....


w540


Beküldve: April 2, 2020
 
Név: Történetek:
Név: Mondvacsinált szerelem...
Mondvacsinált szerelem........

Vidéki magányomban nőttem fel. Apám szigorú tekintete kíséretében éltem napjaim, anyám úgyszintén csak bólogatott, és nem mert ellentmondani apámnak, így aztán mindig apám mondta ki az utolsó szót. Még a nevemet sem mondta ki soha, csak kis gidának szólítottak a szüleim. Őstermelőként, jószágok között nőttem fel, kedvenc állataim között. Gazdaságunk versenyezni akart a szomszéd nagybirtokossággal, de valahogy sosem sikerült utolérni őket. Apámnak egy nagy álma volt, hozzáadjon a szomszéd fiához, és a két birtok egyesüljön, immár az unokák által majd. Folyton mondogatta: 
-Lányom, kis gidám, menj játszani a szomszéd fiával!
-No, menj már, barátkozzatok!
Én rühelltem már kiskoromtól fogva Pistit, mert egy piperkőc, beképzelt, fellengzős majomnak tartottam. Folyton lealázott ahol csak tudott. 
-Na ettél ma valamit, éhes vagy? -kérdezte nagyképűen, és odadobott egy kenyeret, amit épp a disznóknak akart adni.
-Egyél kis gida, mert még a végén töpörödött maradsz!
Úgy meg dobott a kenyérrel, hogy fejbe talált, na persze jó száraz volt,  és gúnyosan nevetett közben. Már többször eljátszotta velem, de ráhagytam mert láttam ettől boldog.
- Nevess csak, te görény! Aztán jól oldalba rúgtam és elfutottam. Körülbelül így kell elképzelni játszási technikánkat. Ahogy nőttünk, növögettünk, már némi változáson mentünk keresztül. Nem nevetett rajtam, nem cikizett. Nagyon jó tanuló voltam, míg ő mindig azt mondta, minek tanulni, az egész gazdaság rá vár, és ő már mindent tud amit csak lehet tudni. Én állatorvosnak tanultam, ő meg nap hosszat csak lovagolgatott, és a birkák közelében álmodozott, legújabb mesés autójáról. Naphosszat autósújságok bűvöletében élt. Én gyalog jártam, ő megint  vett egy új sportautót, és villogott, vagánykodott a lányoknak. Eltávolodtunk egymástól Pistivel.. Apám nem nézte jó szemmel, de nem tudott mit tenni, nekem el kellett mennem tanulni egy másik városba, ezért ritkán jártam haza, elszólított a hivatástudatom. Viszont, ha hazaértem Pisti folyton valahogy az utamba került. Pisti, jóképű, magabiztos férfivé cseperedett, ott állt előttem, amikor karácsonyra hazaérkeztem. Mentem volna tovább, mert nem érdekelt volna a fellengzős dumája, de helyette teljesen megváltozott velem szemben. 
-Gidácska, mi a helyzet? Jól megy az iskola? -érdeklődött.
Jókat beszélgettünk, meséltem neki arról mit tanulok, milyen sokrétű lett a tudásom, mindezt végig hallgatta, és megállapítottam, valaki jól fejbe verhette, mert rá sem ismertem, annyira más lett. Szeme csillogott ahogy rám nézett, már nem cukkolt, úgy éreztem inkább ő néz fel rám, és mintha büszke is lett volna, hogy mennyire okos vagyok. Hirtelen megragadott, behúzott a kocsijába.. 
-Gyere, elmegyünk vásárolunk neked ruhákat, meg amit csak akarsz! Tiltakoztam, keservesen mondogattam, hogy nem kell semmi, de ennek ellenére nem tűrt ellentmondást. Elvarázsolt nagylelkű ajánlatával, és bevallom már szinte rongyos ruhákban jártam, mert a tandíj elvitte minden pénzünket, így aztán nem tiltakoztam, és elfogadtam ajánlatát. Gyönyörű karácsony volt. Pisti csakugyan csodálatos átváltozáson ment keresztül. Ugyanakkor lehullott róla minden merevsége, sutasága, igazi férfi lett belőle a szemembe. Eszembe jutott, ahogy néztem Pistit apám szavai...(Nem lehet más a férjed, csak Pisti, senki más..érted! ) Veleszületett méltósággal mozgott, és úgy bánt velem aznap, mint egy királylánnyal....Érzelmes volt, és kedves. Egy ékszerbolt előtt haladtunk el...
-Gyere, veszek neked egy emléket. Talán egy gyűrűt! Megdöbbentett, de rá hagytam, mert viccnek gondoltam minden szavát. És tényleg vett egy gyűrűt nekem, egy gyémántosat. Ámultam őt, és értetlenül néztem a szemébe. 
- Mit fog szólni a barátnőd? -ha megtudja, hogy nekem vettél gyűrűt?
-Kit érdekel!- nem kell izgulni, nem biztos, hogy érdekel, amúgy nem komoly ő.
-Mit kérsz cserébe ezért a sok ajándékért?
Tudtommal, manapság semmit sem adnak ingyen!? Pisti rám nézett, és tágra nyílt szemekkel csak annyit mondott..
-Semmit...,- ez gyerekkorunk emlékeinek ajándéka.....
Majd folytatom az udvarlást akkor, ha te is akarod....ha készen állsz arra, hogy szeress!....
Ezzel elbúcsúzott tőlem, és kitett a házunk előtt.....-köszönöm neked, és homlokon csókoltam, ő csak nézett, és még visszacsókolni sem mert.....
Talán eszébe jutott, hogy régen állandóan fejbe dobott, és pont ott talált el, ahova most a puszit vártam. Apám már leskelődött a szobánk ablakán, és megjegyezte, 
-na végre, talán teljesül az álmom!...... Széles szájával, teli vigyorral örömködött.
Faggattak, minden részletre alaposan lereagálták, hogy ő az igazi.. -látod lányom ő az igazi!
-bizonygatta apám, és morzsolgatta tenyerét...bizonygatták anyámmal....
Valóban ő lenne?! -egész éjjel ezen gondolkodtam. Pisti sem aludt, bámulta a plafont, és nagyokat sóhajtozott. Másnap Pisti szörnyű napra ébredt. Rettenetes betegség támadta meg a nyájat. Futott át a szomszédba hozzánk..
-Gidám segíts! Mit tegyek? Az állatok elkezdtek hullani! Rögtön kaptam a ruhám,  futottunk, és mentettük, ami menthető volt. Hála a gyors szakértelmemnek, az állatok nagy részét megmentettem. Már kezdtem megérteni azt, miért teremtett egymásnak bennünket a sors....Megragadott, és magával vitt a szerelem, úgy ahogy apám mondta.


ww259

 
Beküldve: March 25, 2020
 
Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor
Erő, egyensúly, kitartás!

Egy sportember aki motiválni szeretné az embereket az egészséges életmódra, magában hordozza a mesterek szemléletét. Nagy tudást örökíti át, és rugalmas szemlélethez vezet a tapasztalata, ezért tisztelni kell egy mester tudását. Az egészség nélkül nincs erő, nincs motiváció, nincs harmónia. A legfontosabb életszemlélet az egészség megőrzése. Az is érthető,hogyha valaki lefogyni szeretne azért tennie kell és sportolni, a legfontosabb része a kitartás, elhatározás egy új szemlélet felé, ami előnyöddé válik. Megváltozhat tőle az életed, teljesen más szemmel látod a világot, ha átalakul a tested. Sok embernek valóban nincs ideje tornázni vagy sportolni. Most leírnám a saját szemszögemből nézve ezt az egészség megőrzés titkos receptjét. Engem nem befolyásolnak a kijelentések,mert tudom azt,hogy az én életemért én vagyok a felelős és attól leszek boldog amit én úgy gondolok. Én néha bűnt követek el ,mert eszek hamburgert és Chipset is.) Ha ettől vagyok boldog akkor ki befolyásolhatna ebben.) Akár negatív véleménnyel, akár pozitív véleménnyel. Tornázni is szoktam,pedig elég nehéz munkát végzek,hiszen 12 órában dolgozom a Mars-nál. Az pedig,hogy kinek van igaza úgy gondolom,hogy mindenkinek és egyben senkinek.)) Szerintem ebben az esetben nagyon fontos,hogy egy ember milyen szinten van értelmileg,hiszen akkor reálisabban látja át ezt az egészet. Szervezete sok jelzést küld, mert jelek önmagukért beszélnek. A közérzetnek meghatározó szerepe van az életünkben, mert ha már nem érzed jól magad , akkor úgyis a közérzeted egy negatív közérzetbe fordul át. Ez is nagyon fontos számomra, hogy figyeld magad. Gondolkodás szempontjából nagyon fontos,hogy milyen szemléletet vagyunk képesek kialakítani ezzel a témával kapcsolatban. Szerintem itt is a boldogság a kulcs. Próbálom ezt jól megfogalmazni,hogy ez ténylegesen mindenkinek érthető legyen. Nyilvánvalóan én nem fogok napi 10 km-t futni,hogyha az a testemnek és a lelkemnek nem jó. Biztosan a lábam megfájdulna és nem is beszélve arról,hogy milyen testi tünetek jelentkeznének a 10 km futás,közben vagy utána, vagyis nem biztos, hogy attól jó a közérzetem, míg a másik embernek nagyot jót tesz ha sokat fut. De néha lefutok 3 kört a pályán,mert az számomra megfelel és boldogabb leszek tőle. Viszont a múltkor néztem egy műsort és abban volt,hogy Miami-ban a tengerparton napi szinten fut egy csoport 12 km-ert. A csoport vezetője ezt már 30 éve teszi. Ha ez teszi őt boldoggá akkor teljesen rendbe van. Valóban fontos az ember életében az egészséges életmód. De azt mindenki saját maga döntse el,hogy ezt milyen formában és mennyiségben teszi meg. Én azt javaslom mindenkinek,hogy olyan szinten sportoljon amivel boldoggá teszi önmagát. Tornázni én is szoktam 2 naponta,mert boldogabb leszek tőle. Eszek hamburgert is néha ,mert boldogabb leszek ha megeszem. Nekem hiába mondja valaki,hogy az lenne jó ha naponta 10 km-ert futnék, ha én nem akarom és ez valójában így van. Én azt eszem ami van,mert én ettől vagyok boldog ha változatosan étkezem.) Tulajdonképpen a gondolkodáson múlik minden és az érzelmi intelligencián. A szavaknak és a tetteknek hatalmas erejük van és lehet a szavakkal építeni vagy akár rombolni is, a kitartás, az erő, az akarat, a harmonikus egyensúly összessége határozza meg szervezeted teljes összhangját. Sokat lehetne még erről a témáról beszélni. Semmi nem tart örökké, de amíg tudod, őrizd meg magadban az életed értékes részeit.

ww221


Beküldve: January 28, 2020
 
Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
Az egó! Az egóra szükségünk van.Most azt szeretném megosztani veletek,hogy hol van az a pont az egónkban ami még jó és hol van az amikor már rossz.Nagyon fontos,hogy értékeljük és szeressük önmagunkat. Természetesen egészséges értelemben. Ezzel kapcsolatban először leírom,hogy melyik a helyes gondolkodás és szemlélet ezzel kapcsolatban. A helyes az amikor nem tartom többnek önmagam mint bárki más.Nem vagyok több,persze kevesebb sem. Amikor meglátsz egy hajléktalant az utcán akkor sok ember negatív véleményt mond róluk. De honnan tudod,hogy mit élt át? Előítéletet a legkönnyebb egy emberrel kapcsolatban meghozni. De nem tudhatod,hogy mit élt át esetleg gyermekként akár traumát. Sok családban erőszak van és még sorolhatnám mi minden létezik.Az is nagyon helytelen amikor valakit a bőre színe miatt ítélsz meg. Sajnos ez még létezik az életben. Ez pedig kifejezetten szomorú.Nem is áll jogában senkinek,hogy ítélkezzen bárki felett azért mert más néphez vagy csoporthoz tartozik vagy mert más a bőrszíne. Ő is ember és így is kellene kezelni mindenkit. Szeretni az embereket természetesen nehezebb mint gyűlölni igaz? Írok egy példát. Aki tegyük fel kukáskocsin dolgozik megköszönted már a munkáját?? Hiszen ha senki nem csinálná mi lenne?? Látod milyen fontos,hogy hogyan gondolkodunk.) Vizsgáljuk meg ,hogy kik azok akik az egoisták táborát erősítik.) Amikor nem érdekli senki és semmi.Csak önmagával foglalkozik. Az ilyen emberek általában nem is képesek igazi szeretetre mert csak önmagukkal foglalkoznak. A gőg,beképzeltség,stb. Többnek gondolja magát ami vagy aki.Lenézi a másikat bármi miatt,hiszen okot lehet találni,de igazából csak a valódi jellemét mutatja a külvilág felé.Az ilyen emberek igazából gyengék és érzelmileg fejletlenek csak palástolják mindezt a valódi énükkel.Tehát az ilyen emberek énközpontúak.Megváltozni sose késő. Bárki képes rá. Bárki képes arra,hogy megváltoztatja a gondolkodást és a szemléletét bármi is legyen az. Van olyan is amikor az élet fogja megváltoztatni az embert. hogyan? Vannak rá módszerei hidd el.) Ha viszont igazán nyitott leszel és tiszteled az embereket akkor te is ezt kapod vissza tőlük és ez jó érzéssel fog majd eltölteni téged.) Élj jól és boldogan!)

ww229


Beküldve: January 18, 2020
 
Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
Átélések!! Most egy nagyon fontos dologról szeretnék írni. Amikor még gyermekek voltunk akkor sok mindent átéltünk. Értek bennünket negatív és pozitív események. azt gondolom,hogy az emberek többségét inkább negatívumok értek többségben. A gyermekkori emlékek és élmények mélyen belénk ivódtak tehát mély nyomokat hagynak. A saját példámat szeretném megosztani most. Amikor gyermek voltam akkor sokan bántottak és cikiztek. Alacsony növésű voltam,de ez mellé még a kedves tanárok is rombolták az önbizalmamat. Azt mondták,hogy nem viszem semmire az életben. Rossz a kézügyességem. Rossz vagyok és képtelen leszek megállni az életben a helyemet. Ettől függetlenül még is csak vittem valamire és sikeres is lettem sok mindenben. Ennek az oldalnak vagyok a Webírója amire büszke vagyok. Sokat tanultam az elmúlt 4 év alatt. Nincs diplomám,de olyan ember lettem amilyen lenni akartam. Természetesen folyamatosan fejlődök értelmileg és érzelmileg is.Talán még ezeknél is fontosabb,hogy emberileg és érzelmek terén fejlődtem a legtöbbet. Sok ember többet képzel vagy gondol magáról aki vagy ami. Ez sokszor a tanárokra is igaz. Nem attól jó tanár valaki ha megtanítja a gyerekeknek az algebrát.Persze fontos ez is. De az a jó tanár akiben bíznak a gyerekek. Aki képes biztatni egy gyermeket és hinni benne. Az a jó tanár aki mindig pozitívan áll egy kihíváshoz és képes megváltoztatni egy gyereket a jó irányban.Sajnálatos módon ezt nem tanítják a tanárképző Főiskolán. Pedig úgy gondolom,hogy igen is kellene. Hiszen ebben az országban nincs önbizalmuk az embereknek és ez sokszor mélyebb okokra vezethető vissza. Ebben pedig igen is közre játszanak a tanárok is. Azért mert valakinek diplomája van nem azt jelenti,hogy ő jobb vagy értékesebb bárkinél. Úgy gondolom,hogy a cél a példamutatás lenne a pozitív gondolkodással és a helyes hozzáállással.



ww228


Beküldve: January 14, 2020
 
Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
Társkereső oldalak!! Szeretnék megosztani egy tapasztalatot veletek. Ez velem történt és írok is most róla. Még régen történt,hogy fel regisztráltam egy társkereső oldalra.Mivel egyedülálló voltam úgy gondoltam,hogy ott talán megtalálom álmaim asszonyát.)) Persze ez nem így valósult meg. Elkezdtem nézegetni ott a profilokat. Szinte mondhatni,hogy minden profilon egy szép nő volt a képen.Gondoltam magamba ha valaki ilyen helyes az miért regisztrál fel egy ilyen oldalra. De ez csak egy gondolat volt a részemről.) Ahogyan elkezdtem olvasgatni a bemutatkozásokat a női profiloknál akkor ezeket olvastam. Keresek egy jóképű 190 cm magas férfit. Gondoltam magamba,hogy én csak 170 cm vagyok.Talán műttessem meg magam, és a lábamat hosszabbítsák meg az orvosok hogy 190 cm magas legyek?) Nagy X Volt egy másik profil ahol azt írta a hölgy ,hogy kigyúrt férfit keres aki nagyon helyes.Itt is egy nagy X .Volt egy másik aki azt írta,hogy nagyon magas egzisztenciájú férfit keres. Itt is egy nagy X. Majd a végén megírom,hogy mire is szeretnék ezzel a példával mire is gondolok . Az elvárások hatalmasak voltak a hölgyek részéről,de azt sehol nem olvastam,hogy ő mire képes.Mondjuk egy példa. Én olyan Jókai bablevest főzök,hogy soha nem fogsz más nőt keresni. Azt sem olvastam sehol,hogy ő mit tudna nyújtani cserében. Az emberek nagy része csak kapni akar. Kapcsolatokban ez nem működik,mert mindkét félnek bele kell tenni .Így hát nem találtam meg ott az álmaim asszonyát,de azt hiszem sokkal jobb is így.))

ww218


Beküldve: January 3, 2020
 
Név: Történetek:
Név: Franky
Kétszer lettem ugyanabba a nőbe szerelmes karácsonykor

Újra rám mosolygott a szerelem karácsonykor, ahogy megpillantottam őt a boltban. A múlt.,-hát az nem volt zökkenőmentes. A két én világú ember,  akiket a sors összehozott karácsonykor. Zsúfolt napoknak néztem elébe, futottam az utolsó pillanatban kenyérért, rohanás, kapkodás volt a kenyeres pultnál.
Rá kellett döbbennem arra, hogy nem fér bele az életembe a karácsonyi bevásárlás. A pult túlsó végén megláttam újra Szilvit. Gyönyörű volt mint mindig, szeme csillogása nem látott mást, csak az utolsó kenyereket. Szakítottunk, de most hogy újra megláttam, heves szívdobbanás jellemezte minden mozdulatom. A múltban gyorsan elváltunk egymástól, annyit mondtunk egymásnak:,-bocs nem érek rá veled foglalkozni, sok dolgom van!:-és elváltunk. Egyre közelebb kerültem hozzá, már mosolygott rám mikor észre vett, nem menekülhettem sehova előle, a kenyér már nem is volt számomra olyan fontos, másodlagos lett, ahogy egymásra köszöntünk. A szakítás sem volt az életemben gyors és egyszerű, mert mély érzelmekkel szerettem őt, ezért a viszontlátás örömmel töltött el. - Az utolsó kenyér, melyikünké legyen? - Legyen a tiéd, nekem nem fontos. Azonnal gálánsan átadtam neki a kenyeret. - Tudod mit, meghívlak hozzám karácsonyi vacsorára, és osztozunk a kenyéren. Nem küzdöttem az ellen, hogy meghívott magához  Szilvi.  Nem jajveszékeltem, rögtön igent mondtam. Mély nyomot hagyott bennem az elfogadás, és az a könnyedség ahogy a helyzetet kezelte.  Így aztán nem tiltakoztam.- Nem lesz senki más nálad? Nem akarok alkalmatlankodni.- Nem a szentestét egyedül terveztem.- hangzott szívmelengető válasza - Karácsony van, végre pihenhetek!. Talán ennek köszönhető az újratalálkozásunk?!Szorosan simultam kedvesemhez a bájos mosolyú Szilvihez, ahogy távoztunk a boltból. Úgy éreztem duplán kellett érte megküzdenem, egyszer a múltban, egyszer meg a kenyeres pultnál. Egy karrierista nővel álltam szemben, de most valahogy más volt mint a múltban. Teltek-múltak az órák. Már nem rohantam, úgy éreztem lenyugodtam, kicsit megfáradt öregnek is éreztem magam, ahogy a szenteste véget ért.  Mi lesz ha elmúlik a karácsony, és újra rohanásba kezd? Megint elhajt, mint régen? , és bizonytalan gondolatok vettek hatalmába, ahogy múltak az órák. Lehet újrakezdeni valakivel, akinek már egyszer nemet mondott a sors?! Bele tudok szeretni egy levetett ruhába? Tudom kicsit nagyképűen hangzik, de volt egy elvem :-Nem, nem soha sem lesz újra ugyan az a  babám, akivel szakítottam már egyszer. Néztem-néztem és néztem ahogy vállamon megpihent, és fáradt ráncai lassan kisimultak. Álmomban nem szabadultam soha többé tőle, nem váltunk el, de bizonytalanság fogott el :- vajon ő is így érezhet irántam ezután a fantasztikus este után?. Azon gondolkodtam: -Voltak nekünk jó pillanataink egyáltalán a múltban? Meditáltunk valaha együtt? Na mindegy!:-vettem a bátorságot  és a lényegre törtem, ahogy reggel felébredt.- Szeretlek, és mélyen a szemébe néztem, ahogy álmos szemekkel rám nézett. Látszott rajta, hogy meglepődött, és elérzékenyült szavaim hallatán. - De, már egyszer szerettél, és elhagytál!- hangzott válasza- Igen, de az akkor volt, ez meg most van! -bizonygattam magam Életem legjobb döntése volt az a kenyérvásárlási nap. Ha az nem lett volna, talán sose találkoztunk volna. Most itt van mellettem, és boldog vagyok vele. Kicsit akaratos lett, de elnézem tőle, mert ő az igazi szerelmem, hisz kétszer kellett érte megküzdenem, egyszer legyőznöm a karrierista életét,  másodszor a kenyérpultnál álló sort.
 Szilvit, akit éppen az életben elért sikerei gátoltak abban, hogy rám találjon  és belém szeressen igazán, ma már rá kellett jönnie, hogy a legnagyobb siker az életében az, hogy vagyok neki.

ww215

   
Beküldve: December 26, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
Haláltábor! Most szeretnék megosztani veletek egy igaz történetet.A sógornőm anyukájának a történetét írom le. Úgy írom le ezt a történetet ahogyan ő mesélte el. Ez Margitka néni történetet. Amikor kitört a második világháború akkor Oroszországban összeszedték az összes Német származású személyeket. Ezeknek az embereknek az ég világon semmi közük nem volt a háborúhoz. Jogtalanul hurcolták meg őket,csak azért ,mert más nemzetiséghez tartoztak. Az igazságtalanság érthetetlen következménye. Margitka néni is áldozat volt,hiszen ő is Német származása miatt bűnhődnie kellett a kegyetlen zsarnokság miatt. Vonatra tették őket az Oroszok és Szibériába szállították őket. Margitka néni sem értette,hogy miért teszik mind ezt vele. Egyszerűen csak azért mert más a nemzetisége ? A vonaton alig kaptam élelemet . Napi 20 dkg kenyeret. A vonaton nagyon hideg volt és sokan meg is fagytak. A kenyeret szorítania kellett a kezében,hiszen ha véletlen elejtette volna vagy kivették volna a kezéből akkor éhen halt volna. Amikor Szibériába értek akkor sokat kellett nekik gyalogolniuk,hogy elérjék a barakkokat. Ezek voltak a szálláshelyek. Margitka néni 42 kilósan megérkezett a szálláshelyre. Ott is minimális élelmet kaptak,de ott legalább már volt főtt leves is. 2 nap múlva megkezdték a munkájukat. Egész nap kézifűrésszel vágták kifele a fákat. Az akarat és a kitartás érvényesült és győzedelmeskedett Margitka néni felett. Az elfogadás az akkori zsarnok hatalom ellen. A kegyetlenség bizonyos formának az érvényesítése és ezek az emberek voltak az áldozatok. Margitka néni amikor este bement a barakkban teljesen ráfagyott a ruha. Másnap újból kezdték a munkát. 4 évig mindennap. Volt amikor közel -40 fok volt. Mivel Margitka néni varrónő volt így 4 év után bekerült a varrodába és utána már jobb helye volt,de ettől függetlenül sok ember meghalt. Vagy betegségben vagy gyengeségben,vagy a kegyetlen körülményektől. Margitka néni 15 évet töltött Szibériában és csak utána engedték el haza. Ő egy áldozat volt, amit őt akkor hatalom generált. A kegyetlenség minden formája megjelent. Margitka néni olyan ember volt aki érzelmileg nagyon magas szinten volt. Nagyon jó ember volt minden értelemben. Ezt a cikket az ő emlékére írtam. Szerettem őt és sokszor próbáltam beleképzelni magam az ő helyzetébe, de soha nem tudtam úgy megérteni ahogyan kellett volna, hiszen ezeket a borzalmas dolgokat nem én éltem át, hanem ő. Minden évben viszek koszorút a sírjára. Tiszteltem őt, mert a mai világban nagyon kevés ember van olyan, mint ő volt.Tehát amikor valaki panaszkodik,hogy neki mennyire rossz akkor olvassa el ezt a cikket és utána már is másképpen látja majd a saját életét.
Beküldve: December 21, 2019
 

Oldalak száma: 1 2 3

Magyar fordts: PHP Studio - Warner

Powered by PHP guestbook 1.41 from PHPJunkyard - Free PHP scripts