Oldal megjelenítése: 4/4. Oldalak száma: 1 2 3 4
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Szerelem a sípályán |
Szerelem a sípályán... Életem őrülten szerelmes hetének története messze nyúlik vissza az időben. Felnőttként tanultam meg síelni. A legjobb barátnőm erősködött, hogy itt van az ideje megtanulnom egy olyan sportot, ahol férfiak hemzsegnek a pályán, "és ki tudja"? - talán ott lép be az életembe az igaz szerelem, vagyis egy sípálya kellős közepén. Már az első síoktatóm ámulatba ejtett. Ahogy megláttam őt beleremegtem a nézésébe. Egy kis lankás hegyen kezdtem életem első síleckéjét. Barátnőm úgy siklott a havon, hogy egy perc alatt eltűnt a szemem látóhatárán, addig én csak botorkáltam. Boldogan csetlettem, botlottam, és hagytam, hogy a síoktatóm aggódó tekintetével kövessen, és támogasson. Kedves volt, figyelmes, szolid, bársonyos hangjával elvarázsolt, de nem közeledett, sőt, próbált a síbotjával segíteni, azzal piszkált, azt nyújtotta nekem, nehogy hozzám érjen. Már kezdtem magamat rondának érezni, mert semmi reakciót nem láttam a szemében, ahogy rám nézett. Este, mély szomorúsággal meséltem a barátnőmnek, hogy mennyire tetszik a síoktató Richárd, de nem közeledik felém. - Szerinted én ronda vagyok? - kérdeztem a barátnőmet. - Nem, te különleges vagy , - szolidan fogalmazott a barátnőm. - Akkor, mit tegyek ? Holnap megint oktatásra megyek, aztán nem lesz több időm, elválnak útjaink. - Kezdeményezz te - hangzott a válasz. Másnap elhatároztam, hogy a lényegre török. Rögtön Richárd karjaiba vetettem magam, és lerántottam magammal a hóba, úgy ahogy a filmbe szokták. Ő felpattant, mintha sosem esett volna el, én meg még gurultam is egy párat a lejtőn , mindenki engem nézett, :- ez meg mit szerencsétlenkedik a hóba?!. - folyamatosan engem néztek. Visszamásztam hozzá, ahogy tanította, aztán szóval kezdtem neki nyájaskodni. - Nagyon tetszel nekem Richárd! - Rögtön a lényegre törtem, szinte felkiáltva közöltem vele ezt a tényt. - Meleg vagyok - hangzott a válasz. Amikor ezt meghallottam, leültem a hóba, elhajítottam a léceket, és keservesen sírni kezdtem. Ilyen előzmények után, mindenhez volt kedvem, csak a síeléshez nem. Odajött hozzám Richárd, és vigasztalni kezdett. Egy másik férfi is odalépett hozzám, felsegített. - Baj van hölgyem? Segíthetek valamiben? Rögtön visszatért az életkedvem, mert ez a férfi még helyesebb volt mint a síoktatóm. Letöröltem a könnyeimet, és átengedtem magam az új jövevénynek. - Á,Á ! Nincsen semmi baj, csak nehezen tanulom a síelést. Azon gondolkodtam, hogy fogom látni?!- új jövevényemet. Mit találjak ki?-, hogy a jóképű dalia ne hagyjon itt, és ne induljon tovább a síelés szárnyán. Néztem gyönyörű szemeit, és már kapaszkodtam is benne. Közben Richárd felé fordult, és elkezdtek csókolózni. Na ettől a látványtól újra hanyatt vágtam magam a hóba, és úgy éreztem fel sem akarok többet onnét kelni. Odacsúszott mellénk a barátnőm, ő rögtön leszűrte a szitut, és nagyokat nevetett. - Na menjünk, szerintem már tudsz síelni! - mondta kicsit szomorkás hangon a barátnőm. - A gyűlölet beszél belőlem, vagy a harag, de nagy egyetértésben hirtelen kijelentettem, : -tényleg tudok síelni! - És elindultam dühömben a lejtőn...Na azt inkább nem részletezem, hogy hogyan álltam meg a hegy végén. Otthagytam őket, még csak ne is lássam többet Richárdod. Na aznap még jó párat estem a lejtőn, de egyre jobban tetszett, mert férfiak segítettek lábra állni a hegy oldalán, és bevallom, kicsit tetszett ez a helyzet. Este megbeszéltük a barátnőmmel, hogy lemegyünk a bárba és körülnézünk, hátha meglátom álmaim szerelmét. Este lementünk a panzió bárjába. Talán megpillantanám életem szerelmét, feledteti velem azt a traumát, amit aznap éltem át. Én úgy vagyok a szerelemmel, hogy bárki tetszene nekem, csak már jöjjön valaki! A barátnőm viszont válogatós, ő csak magának él. Így aztán nehéz tőle tanácsokat kérnem. Rögtön megpillantottam a bárpultnál ámulatba ejtő, helyes újabb jelöltemet. Egész este koktélokat ittunk, és jókat beszélgettünk , de valahogy úgy éreztem itt sem akar igazán közeledni felém. Mivel nem sok időm van az ittlétre, gondoltam majd én közeledem életem férfia felé. Rögtön jött is a válasz :- meleg vagyok! - Te is?! - Miért még ki? - kérdezi tőlem a bárpultos. Már a nevét sem tudom bárpultost úgy ott hagytam, rögtön kijózanító válasza után elköszöntem tőle. A barátnőm egész este rajtam nevetett. Másnap a völgyben gomolygó köd felett, háromezer méteren elvesztettem önmagam. Már nem akartam ismerkedni, már nem akartam szerelmes lenni, már nem láttam magam szépnek, így aztán bukdácsolva , óvatosan siklottam a havon. Kicsit úgy éreztem el kell bújnom a sok ember elől, ezért némi félreeső helyen találtam magam, és annak örültem senki nincs a közelemben. Egy magas hófal mögül hallottam meg egy nyöszörgő, fájós hangot. Ahogy odacsúsztam, egy férfi volt, szintén magányos, kicsit agyrázkódással gyanús állapotban találtam rá, épp feküdt a hóba. Látszott rajta, hogy nincs nagyon magánál. Te meg mit csinálsz itt?- kérdeztem ugyan, de csak nyöszörgött. - Most mit tegyek? Mit csináljak? Hogy segítsek? - kérdeztem az agyrázkódást szenvedett egyéntől, aki eltorzult hangon próbált lelket önteni belém, hogy ne ájuljak el mellette. Húztam, vontam a hóba, míg segítség nem jött. A távolból láttam a barátnőm, persze ilyenkor sem volt mellettem, csak mikor már mindenki körül vett bennünket. Hihetetlen csoda volt a történet végére. A szomszéd utcában lakott, ott ahol én. Így aztán sűrű látogatások közepette egymásba szerettünk. Kérdezheted, hogy miért nem találkoztunk addig? Azért, mert én helyi járatos busszal jártam, ő meg mercedesszel. 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Franky |
Őrangyalom Járkált a keskeny úton, néhol rövidített a pázsiton át. A személyzet nem merte zavarni. Ebédre alig evett valamit. Pincérként hiába kínálgattam neki a finomabbnál finomabb falatokat, a fal felé fordulva látni sem akart senkit, ez a magányos hölgy. A vendégsereg a szállodában jókedvűen kacarászott ahogy a falatokat ették, ez a hölgy csak nyámmogott. -Hozhatok önnek valami mást?- kérdeztem tőle meglepetten, mert a tányérján szinte semmi nem volt. Míg a többiek a zsebüket tömték már az étellel. -Most az árnyékomban járok, mindig az árnyékomban és gondolkodom, édes fiam!- hangzott a hölgy válasza kicsit lerázó hangon. -Ennek mi az oka? - furcsa mód visszakérdeztem, mert még ilyen vendéget nem láttam a hotelek történelmében. -A magány, a magány! - hangzott sóhajok közepette. Most idejutottam, most ilyen problémával küzdök, ha tudni szeretnéd. - Erre van egy jó gyógymód. Nevettem el magam, és felajánlottam a szolgálataim. - Fintorogva rám nézett, aztán elfordulva azt mondta, rendben, estére találkozzunk a parkban, és sétáljunk. -Nem volt nagy kedvem hozzá, mert pincérként egész nap lótok-futok, és estére már fájnak a lábaim, de belementem fintorogva, és próbáltam a kérésének megfelelni. Eljött az este. Egész nap azon morfondíroztam: - miről fogunk beszélgetni? Mint kiderült nem csak magányos, hanem nem a szavak embere. Leült a padra, és maga elé meredt. Én vagyok a férfi, nekem kell hangulatot teremteni, ezért elkezdtem neki táncolni, amíg a padon ült,-gondoltam hátha jobb kedvre derítem. Úgyis sötét van, a félhomályba nem látja senki a táncomat. Közben én sem láttam, és a tánc közben beleléptem egy nagy gödörbe, és eltörött a bokám. Jajgattam, jajveszékeltem, sűrűn kértem tőle bocsánatot, hogy így sikerült az esténk, miközben hívta a mentőket. - Na látod, ez az én formám .- elnevette magát, és a nevetés a torkából jött. Szégyenkezés nélkül álltunk egymással szemben és néztük egymást, amíg jött a mentő. Ez a tekintet mélyreható érzelmeket keltett bennem, ahogy magához szorított, és segített lábra állni. Ott hagyta a szállodát, és ápolt sok álló nap, míg egyszer csak azt vettük észre, hogy egymásba szerettünk. Ő lett az őrangyalom, és én az övé! A szerelem mindent megváltoztatott. Fokozatosan jutottunk el a legszebb érzéshez, és forró ölelésekhez... 
|
Oldalak száma: 1 2 3 4
Magyar fordts: PHP Studio - Warner
Powered by PHP guestbook 1.41 from PHPJunkyard - Free PHP scripts