Történetek

Vissza a főoldalra .

Oldal megjelenítése: 4/6. Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6

Cím: Történetek:
Cím: Molnár Sándor!
Életet élni kell!! Sokszor érezhetjük azt,hogy ebben a világban áldozatok vagyunk. Én is megkérdezem magamtól,hogy mit keresek itt. Valóban sok kudarc,csalódás,sikertelenség van az életünkben. Valóban sokszor padlóra kerülünk. Ez a realitás. Ettől függetlenül szeretnék pár dolgot megemlíteni. Sokszor voltam már nehéz helyzetben életem során én is,de rájöttem arra,hogy az rajtam múlik,hogy milyen életet választok. Vajon áldozatként éljem le az életemet? Én nem ezt választottam. Rajtam áll,hogy mit szeretnék elérni az életben. Mennyire értékelem az életemet és,hogy miként valósítom meg az álmaimat. Van olyan,hogy az álmok nem válnak valóra,de ettől még lehet boldog az ember. Én az életet választottam és az apró sikereket. Tudod mi az igazi siker? Ha ráébredsz arra ami igazán fontos az életben. Számomra az igazi siker az,hogy mindenem megvan ami kell ehhez.Rendelkezem a belső erővel.Rendelkezem egy csodás elmével. Tanulok és fejlődhetek általa. Van akinek az a siker ha lefut egy maratoni távot. Ez is egy hatalmas siker. Valaki olimpiát nyer és ez is hatalmas siker. Egy valamit azonban nem szabad elfelejteni.Mégpedig azt,hogy ezt sem adják ingyen. Sokat kell edzeni.Korán kell kelni és sok lemondással jár. Itt elsősorban a megvalósításról van szó. Mire gondolok? arra,hogy nem az elért eredmény a fontos hanem az odáig megtett út. Az igazi boldogság érzését ekkor érezheted igazán. Amikor igazán hiszel önmagadban. Amikor fejleszted magad és mindent megteszel az álmaid elérésében. Nem a nagy célok elérése a fontos,hanem az,hogy folyamatosan legyenek céljaid. Itt elsősorban apró célokról beszélek amik végül is hatalmas sikerek. Van olyan ember aki képes leszokni a dohányzásról. Ez is óriási siker. Van aki képes leszokni az alkoholról. Hatalmas siker. Ha ilyen dolgokat képes vagy megvalósítani akkor igazán elmondhatod magadról,hogy élek és igazi nyerő vagyok.)


ww311


Beküldve: September 8, 2020
 
Cím: Történetek:
Cím: Molnár Sándor!
A szerelemről!! Életünk során párt választunk. Ezt azzal lehet összehasonlítani, mint amikor valaki egy olyan csodás mezőn jár ami telis tele van virággal. Szinte annyi szép virág van,hogy nem is tudjuk,hogy melyiket válasszuk. Egyik szebb mint a másik.Van aki elsőre leszed egy virágot és az marad számára örökre. Van olyan aki leszed egy csodás virágot és eldobja és választ egy másikat,talán azt is egy idő után eldobja. Természetesen a mező nem tart örökké és vége lesz a választási lehetőség is elsorvadhat. Azután pedig már nem lesz rá lehetőség ,hogy visszaforduljon bárki is,hogy még szedegesse a virágokat. Picit lehet azon is gondolkodni,hogy vajon a legszebb virág az ami a legértékesebb? Vagy netán az, amelyik nem is olyan szép. A mezei virág például nem olyan szép mint akár a rózsa vagy az orchidea. Ha jól megvizsgáljuk még is a mezőn van és mindent kibír. A szárazságot, a szelet,stb. Amikor kisgyermek voltam sokszor szedtem anyukámnak a mezei virágokból ami számára a legértékesebb volt. Most egy picit visszakanyarodnék ahhoz,hogy vajon honnan tudjuk,hogy melyik virágot kell leszedni ami számunkra a legértékesebb lesz. Pontosan nem tudhatjuk,de van ami segíthet ebben neked.A legbelsőd amikor a szíved súgja,hogy ő a legértékesebb virág és őt kell választanod.


ww301


Beküldve: August 8, 2020
 
Cím: Történetek:
Cím: Molnár Sándor!
Az életről szeretnék most írni pár sort. Régen osztottam meg gondolatokat ezen az oldalon. A világ változik. Igazából az a legfontosabb,hogy mi is változunk e a világgal. Esetleg azonosuljunk másokkal? Olyanok legyünk amit elvárnak tőlünk? Minden esetben feleljek meg mindenkinek és mindenhol? Nem!!! Önmagunk legyünk. Legyen saját véleményünk minden esetben. Azért fontos ez ,mert csak így vagyunk azok akik valójában vagyunk. Tehát itt konkrétan arra szeretnék utalni,hogy mindig legyünk őszinték önmagunkhoz. Ne vegyünk fel álarcot. Az nem örök,csak is a valódi arcunk és önmagunk tart örökké. Soha ne félj az érzéseidet elmondani annak aki fontos számodra. Írok egy példát. Sok hölgy azt mondja,hogy a férfiak és a fiúk bátortalanok és még megszólítani sem merik. Ez ugye bár önbizalomhiányra utal a férfiak részéről. Ezzel kapcsolatban is szeretnék írni pár sort. Soha ne félj attól,hogy ha elutasítást kapsz bárkitől is. Tedd meg az első lépést,hiszen mi veszíteni valód van. Ha el is utasítanak akkor sem szabad elcsüggedni. Majd idővel lesz olyan aki nem fog elutasítani és majd fontos leszel a számára. A gondolkodásmódon sok múlik. Ha őszinte szeretnék lenni igazából minden azon múlik.Ha valaki természetes és önmagát adja az sokkal sikeresebb ember lesz az élet bármely területén. Fejleszd önmagad ,formáld át az univerzumot és változtasd meg a gondolkodásodat. Hidd el,hogy bármit elérhetsz és bármi lehetséges. Legyél más ember aki képes a korlátait túlszárnyalni.


ww299


Beküldve: August 4, 2020
 
Cím: Történetek:
Cím: Gyötrelem vagy szerelem..
Gyötrelem vagy szerelem.......?

Hát tegnap váratlanul beállított életembe, pedig majd négy éve színét sem láttam az exemnek. Épp most akar rám akaszkodni, amikor már azt gondoltam, egyenesbe jön az életem....Egy meghitt, odaadó szerelemben éltem már az életem, jelenlegi párommal. Erre mit ad Isten?, megjelent a gyötrelmem, akit alig tudtam kiheverni. A látomás aznap mikor megláttam, végzetes érzéseket keltett bennem....
- Ne aggódj, nem fog rád akaszkodni !  - mondta nyugodtan jelenlegi barátom, ahogy elmeséltem neki, hogy mi bánt, ki bukkant fel az életemben. Aznap nem is arra kellett volna mennem, - elmélkedtem. 
- Gondoskodom róla, hogy leszálljon rólad az a csirkefogó. Vajon ezt akarom, erre vágyom?! Különleges lángoló, égő érzést éreztem szívem tájékán, ahogy megpillantottam.  Gyenge vagyok, és gyengeségem elfogott, már tudtam, hogy nehézkes mosolyomnak barátom szavait hallgatva hamis, de hozzábújtam, hogy ne lássa szenvedésem, ahogy elbizonyodtam. Napok teltek el,  egyre többet jártam azon az útvonalon, hogy meglessem, vajon mit keresett erre? Már szívemmel mentem volna tovább, amikor elém keveredett, és elém állt hirtelen. 
-  Szia szívem!
- Szia. - hebegtem.
- Maradj így! - és soha ne hagyj el! Suttogta a fülembe.
Valahol ezt akartam hallani tőle, de azért akartam vele találkozni, hogy  megmondjam egyszer és mindenkorra vége, nem érzek iránta már semmit, mivel új barátom van. 
Anyám mindig azt mondta nekem : (Sose mondd meg a pasinak, várd meg, hogy a pasi lépjen és mondja el a szívének titkát) 
Hát most megmondta.
- Szeretlek! 
- Te, te ...Ne csináld ezt velem!
-  Mit ne, ? - Baj, hogy még mindig szeretlek! Eközben odalépett közénk jelenlegi barátom, és kisebb lökdösődés kezdődött. Már mindenki minket nézett, ezért próbáltam őket lecsitítani. Az exem láthatóan meghökkent. 
- Az éjjel bebizonyította nekem, hogy engem szeret. 
- De hidd el, ez az érzés változhat! Akkor most csak annyit mondok, hogy nagyon fontos vagy nekem, és odafordult hozzám. 
- Ez vicces! Eddig hol voltál?!
- Anyámat ápoltam, mert nagyon beteg volt. És most ölelj meg, kérlek! Hittem is, meg nem is szavait hallgatva. 
- Ölelj meg engem! - kérte jelenlegi barátom. Most mit tegyek, ott álltam velük szemben, és a szerelem érzése, mély gyötrelembe fordult át bennem.
Kételyek, szenvedő érzetek, határozatlan álláspontok, elbizonytalanodott álmok lettek rajtam úrrá. 
Nem tudtam dönteni, és már nem is akartam. 
- Jó, akkor egyezzünk meg abban, hogy egy hétig nem találkozok egyikőtökkel sem, és gondolkodok azon kit válasszak. Mind a ketten beleegyeztek döntésembe, és hazaköltöztem anyámhoz, hogy jól kibeszéljük  fájdalmas érzéseimet anyámmal. Miután úgy éreztem a jelenlegi párommal szemben méltatlan lenne, hogy a múlt szerelem is ott van az életemben, mivel az érzések még felkavarnak, most, hogy engem akar, ezért elhatároztam, hogy újra megpróbálom az exemmel, hátha sikerül életem szerelmével a beteljesülő szerelem.... Mert az anyját ápolva hagyott el tulajdonképpen, ez meg olyan cuki tőle.
Egy cuki pasi! -állapítottam meg magamban. 

Eltelt a hét, sőt kettő, mert észre sem vettem, hogy így elment az idő. Melyiket hívjam először?, ..-azt akit nem választok magam mellé, ... vagy azt akit szeretek?
Talán a nehezén kellene túl lennem, ezért jelenlegi barátomnak akartam elmondani döntésemet. Rögtön vele kezdem gondoltam, és hívtam is. 
Nem lacafacázok, ezért amint felvette a telefont már a lényegre törtem.
- Elhagylak!-, úgy döntöttem, nem lenne helyes, ha hamis szerelemben élnénk tovább!
- Már nem szeretlek!
- Nem baj, mert ahogy egy hét után nem hívtál, azt hittem, hogy nem is fogsz hívni, én pedig visszamentem a volt barátnőmhöz.
- Már nem is gondoltam rá, hogy hívni fogsz egyáltalán. -hangzott válasza. 
Megkönnyebbültem végül is, közösen szakítottunk ezek szerint. 
A szomorú búcsú helyett, vidáman váltunk el. A következő hívásom az életem szerelme, gondoltam, és hevesen dobogott a szívem, ahogy hívtam. Unalmas hangon vette fel a telefont.
- Szia szerelmem! .....Rögtön éreztetni akartam vele, hogy mennyire vártam ezt a beszélgetést. 
- Szia. - hangzott rövid válasza. 
- Se szívem , se szerelmem. Mi történt? Nem is örülsz neki, hogy melletted döntöttem?! 
- Örültem volna ha hívsz, de elkéstél, egy hétről beszéltünk, és nem kettőről, ezért kerestem egy másik nőt, és már nem érdekelsz! 
- Neked ennyit számítok csak, egy plusz hetet sem bírtál ki! Ilyen hamar találtál valakit! 
- Sajnálom.- és letette a telefont. Ott álltam úgy, mint akit leforráztak, érthetetlen ami velem történt. Sírva fordultam anyám vállára, és napokig bőgtem, hogy már megint egyedül maradtam.
Talán a sors ezt akarta, talán az életben nincs is olyan férfi akinek én igazán kellek?! 
Talán nincs is igaz szerelem, csak a gyötrelem......


ww288

 
Beküldve: June 21, 2020
 
Cím: Történetek:
Cím: Május és a szerelem
Május és a szerelem.......

Szerelmesen daloltak a madarak aznap reggel, ahogy lépkedtem munkahelyem felé. A lila akác illata a levegőben, áztató esőcseppek szivárványos tükröződése amerre csak néztem.
Valahogy ez a reggel másnak tűnt, mint a többi, még nem tudtam: miért?, de furcsa érzések kerítettek hatalmába ahogy lépkedtem.
Lassan mentem, andalogva. Már éreztem főnököm hűs leheletét a tarkómon, ahogy minden nap üvölt velem, mert én voltam számára a mumus.Egyre lassabban bandukoltam munkahelyemre, mostanában azon gondolkodtam:- kell ez nekem?. Változtatnom kellene az életemen, mert így nem jó, egyre többször elkéstem, ami újabb okot adott az ordítozására. Észre sem vettem, hogy jól elkéstem aznap reggel, mert irigykedve néztem a madarak szerelmes táncát, és beléjük feledkeztem.
Beléptem az ajtón, már várt rám ordítva.
- Na, ahogy jöttél, úgy távozhatsz is!
- Ki vagy rúgva! Késtél, unott vagy, húzz a francba! Unott hangon csak annyit mondtam:
- végre!!!
Nagy sóhajok, és könnyed levegővételek után, szabadnak éreztem magam! Mintha egy mázsás súly esett volna le a lelkem fanyarú tömegéről.
Mit tegyek? Annyi szabadidőm lett hirtelen, előttem volt az egész napom?! Lementem a Duna partra sétálni, hogy újragondoljam az életem. Ahogy a partszélén sétálok, egy új érzés kerített hatalmába....A víz hullámai, a csend, a egy nő a parton, akinek szintén problémái lehettek, mert csak bámult maga elé, és rezzenéstelen arccal magába roskadva szendergett, ahogy megpillantottam, lelkemben, megint mázsás súly nehezedett rám, de ez már másképpen nyomta szívemet. Jé!!! Talán ez egy
lelki társ lehet? Mit tegyek? Mit csináljak? Oda merjek lépni hozzá? Zavarhatom? - vagy illetlenség?: -súlyos gondolatok vettek hatalmába. Ma már volt egy rossz napom, most megint csesszem el a következő hülyeségemmel, kudarcommal, hogy egy zaklatónak néz?
Így gondolkodva, lopva figyeltem, néztem a lányt. Nem mertem nagyon bámulni, mert még azt hiszi rólam, hogy perverz vagyok, ahogy elnéztem magam az unott ballonkabátomban, úgy is néztem ki.
Reggel még hűvös volt, de most jöttem rá sok a ballonkabát, hátha azt hiszi szét tárom, és mutogatós vagyok, ez jutott eszembe a kabátról, és nem mertem közeledni ebben a ruházatban. Hirtelen mozdulattal a kukába dobtam kabátomat, hogy ne rémisszem el a lányt öltözékemmel. Erre a mozdulatomra már ő is figyelmes lett, de nem látta mit dobtam a kukába. Megszólítottam, és beszédbe elegyedtünk. Minő véletlen, ő is munkanélküli lett aznap, ő is összeveszett aznap a főnökasszonyával. Így aztán, rögtön közös témánk lett. Kávézóba ülve folytattuk napunkat. Vidáman, boldogan teltek a percek, órák. Egymást vigasztalva lettünk egymásba szerelmesek. Estére kelve, egymás karjaiban néztük a holdat, bámultuk a csillagokat. Tétovázva ragadtam meg őt, és szerelmesen suttogva igyekeztem megragadni minden pillanatot, hogy minél tovább lehessünk együtt. Május tényleg a szerelem hónapja, gondoltam magamban, és mélyen szívtam magamba a virágok illatát, majd a szeretett nőm illatát. Másnapra megbeszéltük, hogy együtt megyünk a munkanélküli hivatalba és olyan munkát keresünk, ahol együtt dolgozhatunk. Korai volt -e ez a döntés, még nem tudom, de az első látásra szerelem teljesen elvette az eszem. Sikerült, a munka, sikerrel vettük egymás jelenlétét, egy szerelmes embert láttam a tükörben, ahogy néztem magam.::::::Boldogok vagyunk azóta is!


ww274


Beküldve: May 1, 2020
 
Cím: Történetek:
Cím: Mitől más Ő mint ő?
Mitől más Ő mint ő? .......

Sétáltam, álmodoztam a nagy ő-ről. Magányosan lépkedve kerültem a mozi irányába. Hirtelen gondolatom támadt.
-Ma elmegyek moziba! Mit veszíthetek?!Lehet nem lesz jó a film, de azért megpróbálom végignézni.
-gondoltam magamban, és sűrű léptekkel vettem az irányt, a mozi felé. Már állt a sor, és minő véletlen, egy nagyon jó filmet játszottak. Előttem két csinos kis hölgy nevetgélve várta sorát. Látták hogy egyedül vagyok, de nem szóltak hozzám, csak mosolygós tekintettel szemléltek végig. Mikor végignéztem magamon, akkor vettem észre kantáros kerti ruhámban vagyok. Tulajdonképpen füvet nyírni indultam volna, de beborult, ezért gondoltam meg magam.
Az egyik hölgy előttem nem bírta tovább megszólított.
-Te meg mit vettél fel a mozihoz, ez milyen szerelék? Ez milyen öltözék?
Próbáltam viccesen válaszolni.
-Ha a mozi alatt tele lesz a gatyám ez megtartja...
-Jót nevettünk, és a vicc kedvéért folytatva még hozzátettem, ha ti is majréztok belekapaszkodhattok a kantáromba...
-Már több sem kellett, és egymás mellé ültünk, miután így elmulattunk egymással. Csendesen, kevés halk szóval illett a szöszi, de a barna folyton cinkelt. Ugratott szavaival.
-Aztán hogy-hogy egymagadban? Anyuci kicsi fia vagy mi?
-Mit tagadjam, az anyukám kedvence vagyok, de külön élek már. Halk szavú hölgyem mosolyogva csak annyit mondott:
-Nekem is a kedvencem vagy...
-Ezek a szavak egész mozi alatt furcsán csengtek a fülembe. Talán egy szó, talán egy mosoly, így együtt már meghatott, és dobogó szívvel fordultam a szöszi felé, aki Giziként járta a világot. Véget ért a mozi, hazafelé vettük az irányt, mindketten csicseregtek a fülembe. Közben azon gondolkodtam Ő VAGY Ő kell nekem? Szemlátomást mindkettőjüknek tetszettem. Testvérek voltak, így aztán még hasonlítottak is egymásra. Nem tudtam melyiket válasszam a randira ha elhívnám.Miközben ezen morfondíroztam, vizsgáltam őket úgy féfri szemmel. Elköszönés előtt kérdőre vontak.
-Melyikünk tetszik ? Mindketten szinglik vagyunk.
-Nem tudom, így hirtelen mit mondjak nektek. Csillagos este volt, a hold teljes fényében pompázott. A szúnyogok is elkerültek bennünket ahogy beszélgettünk, így nyugodt, csendes esténk volt. Szerencsésnek mondhattam magam, mert két álomnővel hozott össze a sors.
-Holnap randizhatunk? -Szólalt meg Gizi.
Irén erre ráförmedt.
-Én akartam randira hívni a kantárost! És gúnyolódva ragadta meg a karom, és magához húzott. Egyszerre a két testvér között óriási veszekedés kerekedett, és a két karomat rángatva veszekedtek rajtam..
-Enyém, nem az enyém! Így ment, amíg véget nem vetettem a civakodásnak.
-Állj!!!!Feleltem felháborodottan.. Majd én eldöntöm kivel megyek holnap randizni.
Tágra nyílt szemekkel várták a válaszom, hogy kit viszek randira... Kicsit húsboltban éreztem magam, ahogy mustráltuk egymást,..na de mindegy!
Egy kérdésem van, és azzal rögtön eldöntöm ki lesz a szerelmem!
-Holnap ki jön velem pecázni? Ott lesz az első randi. Összenézett a két nő, és habozva, elcsukló hangon egymásra néztek.
Irén cikizős kedvében így szólt.
-Csak nem gondolod, hogy abban a rothadó nádasban lesz az első randink?!
-De, úgy gondolom!.-mondtam
Gizi, látta testvére habozását, igent mondott, és rábólintott az első randihelyünkre.
-Én vállalom az első randit, bár még nem pecáztam...
Boldog voltam, és nyugodt, ahogy lement rólam a feszültség. Éreztem, hogy jól döntöttem, hogy így választottam ki a szerelem első pillanatát. Ő vagy Ő, TÖBBÉ NEM VOLT MÁR KÉRDÉS, CSAK Ő.....


w540


Beküldve: April 2, 2020
 
Cím: Történetek:
Cím: Mondvacsinált szerelem...
Mondvacsinált szerelem........

Vidéki magányomban nőttem fel. Apám szigorú tekintete kíséretében éltem napjaim, anyám úgyszintén csak bólogatott, és nem mert ellentmondani apámnak, így aztán mindig apám mondta ki az utolsó szót. Még a nevemet sem mondta ki soha, csak kis gidának szólítottak a szüleim. Őstermelőként, jószágok között nőttem fel, kedvenc állataim között. Gazdaságunk versenyezni akart a szomszéd nagybirtokossággal, de valahogy sosem sikerült utolérni őket. Apámnak egy nagy álma volt, hozzáadjon a szomszéd fiához, és a két birtok egyesüljön, immár az unokák által majd. Folyton mondogatta: 
-Lányom, kis gidám, menj játszani a szomszéd fiával!
-No, menj már, barátkozzatok!
Én rühelltem már kiskoromtól fogva Pistit, mert egy piperkőc, beképzelt, fellengzős majomnak tartottam. Folyton lealázott ahol csak tudott. 
-Na ettél ma valamit, éhes vagy? -kérdezte nagyképűen, és odadobott egy kenyeret, amit épp a disznóknak akart adni.
-Egyél kis gida, mert még a végén töpörödött maradsz!
Úgy meg dobott a kenyérrel, hogy fejbe talált, na persze jó száraz volt,  és gúnyosan nevetett közben. Már többször eljátszotta velem, de ráhagytam mert láttam ettől boldog.
- Nevess csak, te görény! Aztán jól oldalba rúgtam és elfutottam. Körülbelül így kell elképzelni játszási technikánkat. Ahogy nőttünk, növögettünk, már némi változáson mentünk keresztül. Nem nevetett rajtam, nem cikizett. Nagyon jó tanuló voltam, míg ő mindig azt mondta, minek tanulni, az egész gazdaság rá vár, és ő már mindent tud amit csak lehet tudni. Én állatorvosnak tanultam, ő meg nap hosszat csak lovagolgatott, és a birkák közelében álmodozott, legújabb mesés autójáról. Naphosszat autósújságok bűvöletében élt. Én gyalog jártam, ő megint  vett egy új sportautót, és villogott, vagánykodott a lányoknak. Eltávolodtunk egymástól Pistivel.. Apám nem nézte jó szemmel, de nem tudott mit tenni, nekem el kellett mennem tanulni egy másik városba, ezért ritkán jártam haza, elszólított a hivatástudatom. Viszont, ha hazaértem Pisti folyton valahogy az utamba került. Pisti, jóképű, magabiztos férfivé cseperedett, ott állt előttem, amikor karácsonyra hazaérkeztem. Mentem volna tovább, mert nem érdekelt volna a fellengzős dumája, de helyette teljesen megváltozott velem szemben. 
-Gidácska, mi a helyzet? Jól megy az iskola? -érdeklődött.
Jókat beszélgettünk, meséltem neki arról mit tanulok, milyen sokrétű lett a tudásom, mindezt végig hallgatta, és megállapítottam, valaki jól fejbe verhette, mert rá sem ismertem, annyira más lett. Szeme csillogott ahogy rám nézett, már nem cukkolt, úgy éreztem inkább ő néz fel rám, és mintha büszke is lett volna, hogy mennyire okos vagyok. Hirtelen megragadott, behúzott a kocsijába.. 
-Gyere, elmegyünk vásárolunk neked ruhákat, meg amit csak akarsz! Tiltakoztam, keservesen mondogattam, hogy nem kell semmi, de ennek ellenére nem tűrt ellentmondást. Elvarázsolt nagylelkű ajánlatával, és bevallom már szinte rongyos ruhákban jártam, mert a tandíj elvitte minden pénzünket, így aztán nem tiltakoztam, és elfogadtam ajánlatát. Gyönyörű karácsony volt. Pisti csakugyan csodálatos átváltozáson ment keresztül. Ugyanakkor lehullott róla minden merevsége, sutasága, igazi férfi lett belőle a szemembe. Eszembe jutott, ahogy néztem Pistit apám szavai...(Nem lehet más a férjed, csak Pisti, senki más..érted! ) Veleszületett méltósággal mozgott, és úgy bánt velem aznap, mint egy királylánnyal....Érzelmes volt, és kedves. Egy ékszerbolt előtt haladtunk el...
-Gyere, veszek neked egy emléket. Talán egy gyűrűt! Megdöbbentett, de rá hagytam, mert viccnek gondoltam minden szavát. És tényleg vett egy gyűrűt nekem, egy gyémántosat. Ámultam őt, és értetlenül néztem a szemébe. 
- Mit fog szólni a barátnőd? -ha megtudja, hogy nekem vettél gyűrűt?
-Kit érdekel!- nem kell izgulni, nem biztos, hogy érdekel, amúgy nem komoly ő.
-Mit kérsz cserébe ezért a sok ajándékért?
Tudtommal, manapság semmit sem adnak ingyen!? Pisti rám nézett, és tágra nyílt szemekkel csak annyit mondott..
-Semmit...,- ez gyerekkorunk emlékeinek ajándéka.....
Majd folytatom az udvarlást akkor, ha te is akarod....ha készen állsz arra, hogy szeress!....
Ezzel elbúcsúzott tőlem, és kitett a házunk előtt.....-köszönöm neked, és homlokon csókoltam, ő csak nézett, és még visszacsókolni sem mert.....
Talán eszébe jutott, hogy régen állandóan fejbe dobott, és pont ott talált el, ahova most a puszit vártam. Apám már leskelődött a szobánk ablakán, és megjegyezte, 
-na végre, talán teljesül az álmom!...... Széles szájával, teli vigyorral örömködött.
Faggattak, minden részletre alaposan lereagálták, hogy ő az igazi.. -látod lányom ő az igazi!
-bizonygatta apám, és morzsolgatta tenyerét...bizonygatták anyámmal....
Valóban ő lenne?! -egész éjjel ezen gondolkodtam. Pisti sem aludt, bámulta a plafont, és nagyokat sóhajtozott. Másnap Pisti szörnyű napra ébredt. Rettenetes betegség támadta meg a nyájat. Futott át a szomszédba hozzánk..
-Gidám segíts! Mit tegyek? Az állatok elkezdtek hullani! Rögtön kaptam a ruhám,  futottunk, és mentettük, ami menthető volt. Hála a gyors szakértelmemnek, az állatok nagy részét megmentettem. Már kezdtem megérteni azt, miért teremtett egymásnak bennünket a sors....Megragadott, és magával vitt a szerelem, úgy ahogy apám mondta.


ww259

 
Beküldve: March 25, 2020
 
Cím: Történetek:
Cím: Molnár Sándor
Erő, egyensúly, kitartás!

Egy sportember aki motiválni szeretné az embereket az egészséges életmódra, magában hordozza a mesterek szemléletét. Nagy tudást örökíti át, és rugalmas szemlélethez vezet a tapasztalata, ezért tisztelni kell egy mester tudását. Az egészség nélkül nincs erő, nincs motiváció, nincs harmónia. A legfontosabb életszemlélet az egészség megőrzése. Az is érthető,hogyha valaki lefogyni szeretne azért tennie kell és sportolni, a legfontosabb része a kitartás, elhatározás egy új szemlélet felé, ami előnyöddé válik. Megváltozhat tőle az életed, teljesen más szemmel látod a világot, ha átalakul a tested. Sok embernek valóban nincs ideje tornázni vagy sportolni. Most leírnám a saját szemszögemből nézve ezt az egészség megőrzés titkos receptjét. Engem nem befolyásolnak a kijelentések,mert tudom azt,hogy az én életemért én vagyok a felelős és attól leszek boldog amit én úgy gondolok. Én néha bűnt követek el ,mert eszek hamburgert és Chipset is.) Ha ettől vagyok boldog akkor ki befolyásolhatna ebben.) Akár negatív véleménnyel, akár pozitív véleménnyel. Tornázni is szoktam,pedig elég nehéz munkát végzek,hiszen 12 órában dolgozom a Mars-nál. Az pedig,hogy kinek van igaza úgy gondolom,hogy mindenkinek és egyben senkinek.)) Szerintem ebben az esetben nagyon fontos,hogy egy ember milyen szinten van értelmileg,hiszen akkor reálisabban látja át ezt az egészet. Szervezete sok jelzést küld, mert jelek önmagukért beszélnek. A közérzetnek meghatározó szerepe van az életünkben, mert ha már nem érzed jól magad , akkor úgyis a közérzeted egy negatív közérzetbe fordul át. Ez is nagyon fontos számomra, hogy figyeld magad. Gondolkodás szempontjából nagyon fontos,hogy milyen szemléletet vagyunk képesek kialakítani ezzel a témával kapcsolatban. Szerintem itt is a boldogság a kulcs. Próbálom ezt jól megfogalmazni,hogy ez ténylegesen mindenkinek érthető legyen. Nyilvánvalóan én nem fogok napi 10 km-t futni,hogyha az a testemnek és a lelkemnek nem jó. Biztosan a lábam megfájdulna és nem is beszélve arról,hogy milyen testi tünetek jelentkeznének a 10 km futás,közben vagy utána, vagyis nem biztos, hogy attól jó a közérzetem, míg a másik embernek nagyot jót tesz ha sokat fut. De néha lefutok 3 kört a pályán,mert az számomra megfelel és boldogabb leszek tőle. Viszont a múltkor néztem egy műsort és abban volt,hogy Miami-ban a tengerparton napi szinten fut egy csoport 12 km-ert. A csoport vezetője ezt már 30 éve teszi. Ha ez teszi őt boldoggá akkor teljesen rendbe van. Valóban fontos az ember életében az egészséges életmód. De azt mindenki saját maga döntse el,hogy ezt milyen formában és mennyiségben teszi meg. Én azt javaslom mindenkinek,hogy olyan szinten sportoljon amivel boldoggá teszi önmagát. Tornázni én is szoktam 2 naponta,mert boldogabb leszek tőle. Eszek hamburgert is néha ,mert boldogabb leszek ha megeszem. Nekem hiába mondja valaki,hogy az lenne jó ha naponta 10 km-ert futnék, ha én nem akarom és ez valójában így van. Én azt eszem ami van,mert én ettől vagyok boldog ha változatosan étkezem.) Tulajdonképpen a gondolkodáson múlik minden és az érzelmi intelligencián. A szavaknak és a tetteknek hatalmas erejük van és lehet a szavakkal építeni vagy akár rombolni is, a kitartás, az erő, az akarat, a harmonikus egyensúly összessége határozza meg szervezeted teljes összhangját. Sokat lehetne még erről a témáról beszélni. Semmi nem tart örökké, de amíg tudod, őrizd meg magadban az életed értékes részeit.

ww221


Beküldve: January 28, 2020
 
Cím: Történetek:
Cím: Molnár Sándor!
Az egó! Az egóra szükségünk van.Most azt szeretném megosztani veletek,hogy hol van az a pont az egónkban ami még jó és hol van az amikor már rossz.Nagyon fontos,hogy értékeljük és szeressük önmagunkat. Természetesen egészséges értelemben. Ezzel kapcsolatban először leírom,hogy melyik a helyes gondolkodás és szemlélet ezzel kapcsolatban. A helyes az amikor nem tartom többnek önmagam mint bárki más.Nem vagyok több,persze kevesebb sem. Amikor meglátsz egy hajléktalant az utcán akkor sok ember negatív véleményt mond róluk. De honnan tudod,hogy mit élt át? Előítéletet a legkönnyebb egy emberrel kapcsolatban meghozni. De nem tudhatod,hogy mit élt át esetleg gyermekként akár traumát. Sok családban erőszak van és még sorolhatnám mi minden létezik.Az is nagyon helytelen amikor valakit a bőre színe miatt ítélsz meg. Sajnos ez még létezik az életben. Ez pedig kifejezetten szomorú.Nem is áll jogában senkinek,hogy ítélkezzen bárki felett azért mert más néphez vagy csoporthoz tartozik vagy mert más a bőrszíne. Ő is ember és így is kellene kezelni mindenkit. Szeretni az embereket természetesen nehezebb mint gyűlölni igaz? Írok egy példát. Aki tegyük fel kukáskocsin dolgozik megköszönted már a munkáját?? Hiszen ha senki nem csinálná mi lenne?? Látod milyen fontos,hogy hogyan gondolkodunk.) Vizsgáljuk meg ,hogy kik azok akik az egoisták táborát erősítik.) Amikor nem érdekli senki és semmi.Csak önmagával foglalkozik. Az ilyen emberek általában nem is képesek igazi szeretetre mert csak önmagukkal foglalkoznak. A gőg,beképzeltség,stb. Többnek gondolja magát ami vagy aki.Lenézi a másikat bármi miatt,hiszen okot lehet találni,de igazából csak a valódi jellemét mutatja a külvilág felé.Az ilyen emberek igazából gyengék és érzelmileg fejletlenek csak palástolják mindezt a valódi énükkel.Tehát az ilyen emberek énközpontúak.Megváltozni sose késő. Bárki képes rá. Bárki képes arra,hogy megváltoztatja a gondolkodást és a szemléletét bármi is legyen az. Van olyan is amikor az élet fogja megváltoztatni az embert. hogyan? Vannak rá módszerei hidd el.) Ha viszont igazán nyitott leszel és tiszteled az embereket akkor te is ezt kapod vissza tőlük és ez jó érzéssel fog majd eltölteni téged.) Élj jól és boldogan!)

ww229


Beküldve: January 18, 2020
 
Cím: Történetek:
Cím: Molnár Sándor!
Átélések!! Most egy nagyon fontos dologról szeretnék írni. Amikor még gyermekek voltunk akkor sok mindent átéltünk. Értek bennünket negatív és pozitív események. azt gondolom,hogy az emberek többségét inkább negatívumok értek többségben. A gyermekkori emlékek és élmények mélyen belénk ivódtak tehát mély nyomokat hagynak. A saját példámat szeretném megosztani most. Amikor gyermek voltam akkor sokan bántottak és cikiztek. Alacsony növésű voltam,de ez mellé még a kedves tanárok is rombolták az önbizalmamat. Azt mondták,hogy nem viszem semmire az életben. Rossz a kézügyességem. Rossz vagyok és képtelen leszek megállni az életben a helyemet. Ettől függetlenül még is csak vittem valamire és sikeres is lettem sok mindenben. Ennek az oldalnak vagyok a Webírója amire büszke vagyok. Sokat tanultam az elmúlt 4 év alatt. Nincs diplomám,de olyan ember lettem amilyen lenni akartam. Természetesen folyamatosan fejlődök értelmileg és érzelmileg is.Talán még ezeknél is fontosabb,hogy emberileg és érzelmek terén fejlődtem a legtöbbet. Sok ember többet képzel vagy gondol magáról aki vagy ami. Ez sokszor a tanárokra is igaz. Nem attól jó tanár valaki ha megtanítja a gyerekeknek az algebrát.Persze fontos ez is. De az a jó tanár akiben bíznak a gyerekek. Aki képes biztatni egy gyermeket és hinni benne. Az a jó tanár aki mindig pozitívan áll egy kihíváshoz és képes megváltoztatni egy gyereket a jó irányban.Sajnálatos módon ezt nem tanítják a tanárképző Főiskolán. Pedig úgy gondolom,hogy igen is kellene. Hiszen ebben az országban nincs önbizalmuk az embereknek és ez sokszor mélyebb okokra vezethető vissza. Ebben pedig igen is közre játszanak a tanárok is. Azért mert valakinek diplomája van nem azt jelenti,hogy ő jobb vagy értékesebb bárkinél. Úgy gondolom,hogy a cél a példamutatás lenne a pozitív gondolkodással és a helyes hozzáállással.



ww228


Beküldve: January 14, 2020
 

Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6

Magyar fordts: PHP Studio - Warner

Powered by PHP guestbook 1.41 from PHPJunkyard - Free PHP scripts