Történetek

Vissza a főoldalra .

Oldal megjelenítése: 2/3. Oldalak száma: 1 2 3

Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
Átélések!! Most egy nagyon fontos dologról szeretnék írni. Amikor még gyermekek voltunk akkor sok mindent átéltünk. Értek bennünket negatív és pozitív események. azt gondolom,hogy az emberek többségét inkább negatívumok értek többségben. A gyermekkori emlékek és élmények mélyen belénk ivódtak tehát mély nyomokat hagynak. A saját példámat szeretném megosztani most. Amikor gyermek voltam akkor sokan bántottak és cikiztek. Alacsony növésű voltam,de ez mellé még a kedves tanárok is rombolták az önbizalmamat. Azt mondták,hogy nem viszem semmire az életben. Rossz a kézügyességem. Rossz vagyok és képtelen leszek megállni az életben a helyemet. Ettől függetlenül még is csak vittem valamire és sikeres is lettem sok mindenben. Ennek az oldalnak vagyok a Webírója amire büszke vagyok. Sokat tanultam az elmúlt 4 év alatt. Nincs diplomám,de olyan ember lettem amilyen lenni akartam. Természetesen folyamatosan fejlődök értelmileg és érzelmileg is.Talán még ezeknél is fontosabb,hogy emberileg és érzelmek terén fejlődtem a legtöbbet. Sok ember többet képzel vagy gondol magáról aki vagy ami. Ez sokszor a tanárokra is igaz. Nem attól jó tanár valaki ha megtanítja a gyerekeknek az algebrát.Persze fontos ez is. De az a jó tanár akiben bíznak a gyerekek. Aki képes biztatni egy gyermeket és hinni benne. Az a jó tanár aki mindig pozitívan áll egy kihíváshoz és képes megváltoztatni egy gyereket a jó irányban.Sajnálatos módon ezt nem tanítják a tanárképző Főiskolán. Pedig úgy gondolom,hogy igen is kellene. Hiszen ebben az országban nincs önbizalmuk az embereknek és ez sokszor mélyebb okokra vezethető vissza. Ebben pedig igen is közre játszanak a tanárok is. Azért mert valakinek diplomája van nem azt jelenti,hogy ő jobb vagy értékesebb bárkinél. Úgy gondolom,hogy a cél a példamutatás lenne a pozitív gondolkodással és a helyes hozzáállással.



ww228


Beküldve: January 14, 2020
 
Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
Társkereső oldalak!! Szeretnék megosztani egy tapasztalatot veletek. Ez velem történt és írok is most róla. Még régen történt,hogy fel regisztráltam egy társkereső oldalra.Mivel egyedülálló voltam úgy gondoltam,hogy ott talán megtalálom álmaim asszonyát.)) Persze ez nem így valósult meg. Elkezdtem nézegetni ott a profilokat. Szinte mondhatni,hogy minden profilon egy szép nő volt a képen.Gondoltam magamba ha valaki ilyen helyes az miért regisztrál fel egy ilyen oldalra. De ez csak egy gondolat volt a részemről.) Ahogyan elkezdtem olvasgatni a bemutatkozásokat a női profiloknál akkor ezeket olvastam. Keresek egy jóképű 190 cm magas férfit. Gondoltam magamba,hogy én csak 170 cm vagyok.Talán műttessem meg magam, és a lábamat hosszabbítsák meg az orvosok hogy 190 cm magas legyek?) Nagy X Volt egy másik profil ahol azt írta a hölgy ,hogy kigyúrt férfit keres aki nagyon helyes.Itt is egy nagy X .Volt egy másik aki azt írta,hogy nagyon magas egzisztenciájú férfit keres. Itt is egy nagy X. Majd a végén megírom,hogy mire is szeretnék ezzel a példával mire is gondolok . Az elvárások hatalmasak voltak a hölgyek részéről,de azt sehol nem olvastam,hogy ő mire képes.Mondjuk egy példa. Én olyan Jókai bablevest főzök,hogy soha nem fogsz más nőt keresni. Azt sem olvastam sehol,hogy ő mit tudna nyújtani cserében. Az emberek nagy része csak kapni akar. Kapcsolatokban ez nem működik,mert mindkét félnek bele kell tenni .Így hát nem találtam meg ott az álmaim asszonyát,de azt hiszem sokkal jobb is így.))

ww218


Beküldve: January 3, 2020
 
Név: Történetek:
Név: Franky
Kétszer lettem ugyanabba a nőbe szerelmes karácsonykor

Újra rám mosolygott a szerelem karácsonykor, ahogy megpillantottam őt a boltban. A múlt.,-hát az nem volt zökkenőmentes. A két én világú ember,  akiket a sors összehozott karácsonykor. Zsúfolt napoknak néztem elébe, futottam az utolsó pillanatban kenyérért, rohanás, kapkodás volt a kenyeres pultnál.
Rá kellett döbbennem arra, hogy nem fér bele az életembe a karácsonyi bevásárlás. A pult túlsó végén megláttam újra Szilvit. Gyönyörű volt mint mindig, szeme csillogása nem látott mást, csak az utolsó kenyereket. Szakítottunk, de most hogy újra megláttam, heves szívdobbanás jellemezte minden mozdulatom. A múltban gyorsan elváltunk egymástól, annyit mondtunk egymásnak:,-bocs nem érek rá veled foglalkozni, sok dolgom van!:-és elváltunk. Egyre közelebb kerültem hozzá, már mosolygott rám mikor észre vett, nem menekülhettem sehova előle, a kenyér már nem is volt számomra olyan fontos, másodlagos lett, ahogy egymásra köszöntünk. A szakítás sem volt az életemben gyors és egyszerű, mert mély érzelmekkel szerettem őt, ezért a viszontlátás örömmel töltött el. - Az utolsó kenyér, melyikünké legyen? - Legyen a tiéd, nekem nem fontos. Azonnal gálánsan átadtam neki a kenyeret. - Tudod mit, meghívlak hozzám karácsonyi vacsorára, és osztozunk a kenyéren. Nem küzdöttem az ellen, hogy meghívott magához  Szilvi.  Nem jajveszékeltem, rögtön igent mondtam. Mély nyomot hagyott bennem az elfogadás, és az a könnyedség ahogy a helyzetet kezelte.  Így aztán nem tiltakoztam.- Nem lesz senki más nálad? Nem akarok alkalmatlankodni.- Nem a szentestét egyedül terveztem.- hangzott szívmelengető válasza - Karácsony van, végre pihenhetek!. Talán ennek köszönhető az újratalálkozásunk?!Szorosan simultam kedvesemhez a bájos mosolyú Szilvihez, ahogy távoztunk a boltból. Úgy éreztem duplán kellett érte megküzdenem, egyszer a múltban, egyszer meg a kenyeres pultnál. Egy karrierista nővel álltam szemben, de most valahogy más volt mint a múltban. Teltek-múltak az órák. Már nem rohantam, úgy éreztem lenyugodtam, kicsit megfáradt öregnek is éreztem magam, ahogy a szenteste véget ért.  Mi lesz ha elmúlik a karácsony, és újra rohanásba kezd? Megint elhajt, mint régen? , és bizonytalan gondolatok vettek hatalmába, ahogy múltak az órák. Lehet újrakezdeni valakivel, akinek már egyszer nemet mondott a sors?! Bele tudok szeretni egy levetett ruhába? Tudom kicsit nagyképűen hangzik, de volt egy elvem :-Nem, nem soha sem lesz újra ugyan az a  babám, akivel szakítottam már egyszer. Néztem-néztem és néztem ahogy vállamon megpihent, és fáradt ráncai lassan kisimultak. Álmomban nem szabadultam soha többé tőle, nem váltunk el, de bizonytalanság fogott el :- vajon ő is így érezhet irántam ezután a fantasztikus este után?. Azon gondolkodtam: -Voltak nekünk jó pillanataink egyáltalán a múltban? Meditáltunk valaha együtt? Na mindegy!:-vettem a bátorságot  és a lényegre törtem, ahogy reggel felébredt.- Szeretlek, és mélyen a szemébe néztem, ahogy álmos szemekkel rám nézett. Látszott rajta, hogy meglepődött, és elérzékenyült szavaim hallatán. - De, már egyszer szerettél, és elhagytál!- hangzott válasza- Igen, de az akkor volt, ez meg most van! -bizonygattam magam Életem legjobb döntése volt az a kenyérvásárlási nap. Ha az nem lett volna, talán sose találkoztunk volna. Most itt van mellettem, és boldog vagyok vele. Kicsit akaratos lett, de elnézem tőle, mert ő az igazi szerelmem, hisz kétszer kellett érte megküzdenem, egyszer legyőznöm a karrierista életét,  másodszor a kenyérpultnál álló sort.
 Szilvit, akit éppen az életben elért sikerei gátoltak abban, hogy rám találjon  és belém szeressen igazán, ma már rá kellett jönnie, hogy a legnagyobb siker az életében az, hogy vagyok neki.

ww215

   
Beküldve: December 26, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
Haláltábor! Most szeretnék megosztani veletek egy igaz történetet.A sógornőm anyukájának a történetét írom le. Úgy írom le ezt a történetet ahogyan ő mesélte el. Ez Margitka néni történetet. Amikor kitört a második világháború akkor Oroszországban összeszedték az összes Német származású személyeket. Ezeknek az embereknek az ég világon semmi közük nem volt a háborúhoz. Jogtalanul hurcolták meg őket,csak azért ,mert más nemzetiséghez tartoztak. Az igazságtalanság érthetetlen következménye. Margitka néni is áldozat volt,hiszen ő is Német származása miatt bűnhődnie kellett a kegyetlen zsarnokság miatt. Vonatra tették őket az Oroszok és Szibériába szállították őket. Margitka néni sem értette,hogy miért teszik mind ezt vele. Egyszerűen csak azért mert más a nemzetisége ? A vonaton alig kaptam élelemet . Napi 20 dkg kenyeret. A vonaton nagyon hideg volt és sokan meg is fagytak. A kenyeret szorítania kellett a kezében,hiszen ha véletlen elejtette volna vagy kivették volna a kezéből akkor éhen halt volna. Amikor Szibériába értek akkor sokat kellett nekik gyalogolniuk,hogy elérjék a barakkokat. Ezek voltak a szálláshelyek. Margitka néni 42 kilósan megérkezett a szálláshelyre. Ott is minimális élelmet kaptak,de ott legalább már volt főtt leves is. 2 nap múlva megkezdték a munkájukat. Egész nap kézifűrésszel vágták kifele a fákat. Az akarat és a kitartás érvényesült és győzedelmeskedett Margitka néni felett. Az elfogadás az akkori zsarnok hatalom ellen. A kegyetlenség bizonyos formának az érvényesítése és ezek az emberek voltak az áldozatok. Margitka néni amikor este bement a barakkban teljesen ráfagyott a ruha. Másnap újból kezdték a munkát. 4 évig mindennap. Volt amikor közel -40 fok volt. Mivel Margitka néni varrónő volt így 4 év után bekerült a varrodába és utána már jobb helye volt,de ettől függetlenül sok ember meghalt. Vagy betegségben vagy gyengeségben,vagy a kegyetlen körülményektől. Margitka néni 15 évet töltött Szibériában és csak utána engedték el haza. Ő egy áldozat volt, amit őt akkor hatalom generált. A kegyetlenség minden formája megjelent. Margitka néni olyan ember volt aki érzelmileg nagyon magas szinten volt. Nagyon jó ember volt minden értelemben. Ezt a cikket az ő emlékére írtam. Szerettem őt és sokszor próbáltam beleképzelni magam az ő helyzetébe, de soha nem tudtam úgy megérteni ahogyan kellett volna, hiszen ezeket a borzalmas dolgokat nem én éltem át, hanem ő. Minden évben viszek koszorút a sírjára. Tiszteltem őt, mert a mai világban nagyon kevés ember van olyan, mint ő volt.Tehát amikor valaki panaszkodik,hogy neki mennyire rossz akkor olvassa el ezt a cikket és utána már is másképpen látja majd a saját életét.
Beküldve: December 21, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
Az élet!!! Gondoltam írok pár sort azoknak akik olvassák és rendszeresen feljárnak erre az oldalra. Sajnos az emberek nagy része képtelen a múlton túltenni magát. Elsősorban az önsajnálatot generálják önmagukban. A jelen és az élet értékelése pedig ezáltal teljesen háttérbe szorul. Az értékrendek helytelen felállítása jellemző az emberekre. Az értékrendek helye nagyon fontos az életünkben. Lehet,hogy sokan nem foglalkoznak ezzel,de az életnek az alapja.Természetesen a helyes életnek. Az emberek soha nem gondolnak arra,hogy milliók százszor rosszabb helyzetben vannak. Csak arra tudnak gondolni,hogy nekik mennyire rossz. Ha van egészséged van hol aludnod van mit enned akkor mi is lenne rossz számodra?? Lélegzel? Ha igen akkor nagyon gazdag ember vagy. Van egészséged?? Akkor már szinte milliárdos vagy. A gondolkodáson múlik minden. Azon,hogy képes vagy-e értékelni az életet.Azon múlik,hogy apró dolgoknak képes vagy-e örülni. Minden embert körbe vesz a csoda. Vajon képes vagy meglátni a való életben ezeket a csodákat?? Ha reggel felkelsz képes vagy örülni annak a mai napnak?? Hidd el fogalmad sincs,hogy kivel találkozhatsz az nap vagy milyen csodás dolog vár rád. Minden embernek vannak veszteségei. Hozzánk tartozók elvesztése,szerelmi csalódás ,stb. Egy valamiben biztos lehetsz,hogy a szeretet mindennél erősebb ebben az univerzumban. Az élet értékelése pedig boldoggá tesz mindenkit ha valaki így gondolkodik. Éld meg a mindennapi csodádat és úgy éld ahogyan az neked jó. Hamar eltelik ez a 70-80 év,de rajtad múlik,hogy ezt mennyire tartalmasan éled meg.

ww208


Beküldve: December 12, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Franky
Mondvacsinált szerelem.........

Vidéki magányomban nőttem fel, aggódó arcom lengte körbe szobámat. Apám  szigorú tekintete kíséretében éltem napjaim, néha rá jött egy diliroham, anyám bólogatott és nem mert ellentmondani apámnak, hátha kap a pofájára, így aztán mindig apám mondta ki az utolsó szót. Még a nevemet sem mondta ki soha, csak kis gidának szólítottak a szüleim, mert fiút szeretett volna apám, de, hát lány lettem. 
Őstermelőként, jószágok között nőttem fel, úgy éreztem magam az állatok között mint a mesében, ők adtak nekem vigaszt. Az állatokkal körülvéve relaxáltam a nehéz napokon. Gazdaságunk versenyezni akart a szomszéd nagybirtokossággal, de valahogy sosem sikerült utolérni őket, nekik mindig több jószáguk született, és sokkal jobban fejlődtek mint mi. Én nem bántam természetesen, csak apámnak lett volna fontos, olyan versenyszerűen élte meg ezt a helyzetet. Így aztán, hogy az évek alatt nem tudott felülkerekedni, elhatározta, hogy közelebb hozza a két család érdekeit. 
Apámnak egy nagy álma volt, hozzáadjon a szomszéd fiához, és a két birtok egyesüljön, immár az unokák által majd. Folyton mondogatta: -Lányom, kis gidám, menj játszani a szomszéd fiával! -No, menj már! 
Én rühelltem már kiskoromtól fogva Pistit, mert egy piperkőc, beképzelt, fellengzős majomnak tartottam. Folyton lealázott ahol csak tudott.  -Na ettél ma valamit? -kérdezte nagyképűen mikor néha összefutottunk, és odadobott egy száraz  kenyeret, amit épp a malacainak vitt.-Egyél kis gida, mert még a végén görhes maradsz! -és odadobott egy kenyeret, na persze jó száraz volt, és gúnyosan nevetett közben. Edd csak meg!- parancsolt rám, és nagyokat nevetett. Ő meg majszolta a kaviáros kenyerét. 
Körülbelül így kell elképzelni játszási technikánkat, folyton gúnyolódott és piszkált.  Ahogy nőttünk, növögettünk, már némi változáson mentünk keresztül. Nem nevetett rajtam, nem cikizett. Nagyon jó tanuló voltam, míg ő mindig azt mondta, minek tanulni, az egész gazdaság rá vár, ahhoz pedig nem kell semmi, amit már tudni kell, azt tudja fejből. Én állatorvosnak tanultam, ő meg naphosszat csak lovagolgatott, és a birkák közelében álmodozott, legújabb mesés autójáról. Nap hosszat autós újságok bűvöletében élt. Én gyalog jártam, ő megint  vett egy új sportautót, és villogott a lányoknak.

Eltávolodtunk egymástól Pistivel.. Apám nem nézte jó szemmel, de nem tudott mit tenni, nekem el kellett mennem tanulni egy másik városba, ezért ritkán jártam haza. Viszont, ha hazaértem Pisti folyton valahogy az utamba került. Pisti, jóképű, magabiztos férfivé cseperedett, ott állt előttem, mikor karácsonyra hazaérkeztem. Mentem volna tovább, mert nem érdekelt volna a fellengzős dumája, de helyette teljesen megváltozott velem szemben.  

- Gidácska , mi a helyzet? Jól megy az iskola? -érdeklődött, de nem igazán éreztem azt, hogy érdekelné is bármi velem kapcsolatban. Jókat beszélgethettünk volna, ha nem egyfolytában a dicsekvésbe torkollott szavakkal halmozott volna el, megállapítottam magamban ez sosem fog megváltozni. Hirtelen megragadott, behúzott a kocsijába.. .-Gyere, elmegyünk vásárolunk neked ruhákat, meg amit akarsz! Tiltakoztam, keservesen mondogattam, hogy nem kell, de ennek ellenére nem tűrt ellentmondást. Elvarázsolt nagylelkű ajánlatával, és bevallom már szinte rongyos ruhákban jártam, mert a tandíj elvitte minden pénzünket, így elfogadtam meghívását.

Gyönyörű karácsonyom lett Pisti mellett, a legdrágább márkás ruhákat vette meg nekem aznap, csakugyan csodálatos átváltozáson ment keresztül Pisti, mindjárt a nap végére szimpatikusabbnak tűnt a szememben. Ugyanakkor lehullott róla minden merevsége, sutasága, igazi férfi lett belőle, ahogy belenézett a szemembe már-már heves szívdobogást éreztem. Eszembe jutott, ahogy néztem Pistit, apám szavai...(Nem lehet más a férjed, csak Pisti, senki más..érted!) 
Veleszületett méltósággal mozgott, és úgy bánt velem aznap, mint egy királylánnyal, szívemben hirtelen dúló vihart éreztem, közben felhőkön jártam....Érzelmes volt, és kedves volt velem szemben egész nap. Egy ékszerbolt előtt haladtunk el...-Gyere, veszek neked egy emléket. Talán egy gyűrűt! Megdöbbentett, de ráhagytam, mert viccnek gondoltam minden szavát. És tényleg vett egy gyűrűt nekem, egy gyémántosat. Ámultam őt, és értetlenül néztem a szemébe. - Mit fog szólni a barátnőd ha megtudja, hogy velem voltál egész nap? -Kit érdekel!- nem kell izgulni, amúgy nem komoly  nekem, nem vagyunk együtt.
 -Mit kérsz cserébe ezért a sok ajándékért?-kérdeztem. Tudtommal, manapság semmit sem adnak ingyen!? Pisti rám nézett, és tágra nyílt szemekkel csak annyit mondott.. -Semmit...,- ez gyerekkorunk emlékeinek ajándéka.....Majd folytatom az udvarlást akkor, ha te akarod....ha készen állsz arra, hogy szeress!....Ezzel elbúcsúzott tőlem, és kitett a házunk előtt.....-köszönöm neked, és homlokon csókoltam, ő csak nézett, és még visszacsókolni sem mert.....

Apám már leskelődött a szobánk ablakán, és megjegyezte, -na végre, talán teljesül az álmom!...... Faggattak, minden részletre alaposan lereagálták, hogy ő az igazi!!  -látod lányom, ő az igazi! -bizonygatta apám, és morzsolgatta tenyerét...bizonygatták anyámmal....Valóban ő lenne?!  -egész éjjel ezen gondolkodtam. Pisti sem aludt, bámulta a plafont, és nagyokat sóhajtozott, talán mást is csinált, de hagyjuk. 

Másnap Pisti szörnyű napra ébredt. Rettenetes betegség támadta meg a nyájat. Futott át  hozzánk.  -Gidám segíts! Mit tegyek? Az állatok elkezdtek hullani! Rögtön kaptam a ruhám, futottunk át, és mentettük, ami menthető volt. Hála a gyors szakértelmemnek, az állatok nagy részét megmentettem. Már kezdtem megérteni azt, miért teremtett egymásnak bennünket a sors.- Tartani akartam a három lépés távolságot, de ezek után nem ment. Testünk, és lelkünk egyre jobban összeforrt ahogy telt az idő. Én sem vettem félvállról a köztünk kialakulófélben lévő kapcsolatot, mert a sors összekötötte szívünket, és megértettem hiába a sok nő az életében, egy sem tudta volna megmentetni a gazdaságát csak Én.........Könnyes szemmel kérte meg a kezem az állatai között, és sorsunk örökre egybeforrt...........

ww206


Beküldve: December 8, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Egy picike kisember életének
Egy picike kisember életének kezdete....

Tavasszal a szerelem jön magától, egy fiatal lány életében is ez így történt. Köszönhető a nyár első sugarainak, a tavasz illatának, a természet szerelemtől hangos, a madarak, a bogarak, az emberek, mindenki szerelmes.Egy alig múlt gyermek, leányanya, kalandos életéről írnék pár sort.Fiatal szerelem első cseppjeként fogant egy kis élet. Sietett a kórházba, hogy elvetesse kis magzatát, de már késő volt, mert elmúlt a magzat három hónapos. Mit is gondol első pillanatban egy leányanya? Elvetetni minden áron azt a kis életet, hisz ő még fiatal a gyermekneveléshez! Ő még élni akar, és nem akar gyermeket! Kétségbeejtő szavak, és gondolatok ezek, amikor szembesül valaki azzal, hogy túl korán lett anya. Nemvárt öröm ült ki az arcára, majd lassan belenyugodott sorsába, hogy anya lett. Következő gondolata már miután megnyugodott..(Ki az apa?!) -Hiszen két férfi, vagy inkább még fiúk voltak ők is, akik versengtek a szerelméért , és  a két fiú között szinte csak egy-két hét telt el, amíg váltott a szerelmekkel. 
Miután az orvos közölte vele, már késő elvetetni, túl későn jött abortuszra! Nehéz napok vártak rá, közölni kell a két fiúval, hogy valamelyikük apa lett. Mindketten még gyermekek voltak a gyermekhez, bárki is lesz az apa. Na meg a szülők is hátra vannak, de tudta, hogy a fiatal nagypapa, és nagymamaként debütált szülei lesznek talán a legmegértőbbek hozzá. Lassú léptekkel igyekezett haza, inkább vánszorgott  a kórházból. Kétségbeejtő gondolatok  lettek rajtam úrrá, ( Hogyan közöljem a jó hírt szüleimmel?!) Beléptem a bejárati ajtón...

- Apa, anya ! Anya lettem! Anyám elájult az örömtől, apám utána ájult a látványtól. Ott feküdtek előttem ájultan szüleim, és azon gondolkodtam odaájuljak melléjük, vagy hozzak vizet nekik alélt állapotukra. 

Lassan megbékéltek a gondolattal, hogy unokájuk lesz, már-már örültek is neki, ahogy cseperedett a pocakomban a kis magzat.  Szüleim elkezdtek aggódni értem, ahogy cseperedett, nőtt a pocakom. Jaj csak egészséges legyen, jaj csak ne történjen veletek semmi, és minden rendben legyen! Közben a két apajelöltnek még nem mertem közölni a jó hírt. Hívtak, kerestek, de letagadtattam magam, hogy ne lássák terhes vagyok. Kérdezhetnéd tőlem, hogy miért tettem ezt, és miért vártam annyit ezzel?-, mert amíg nem születik meg a gyermek kár róla beszélni, hisz a dns vizsgálat csak a gyermek megszületése után lesz aktuális. 

Rá sem mertem gondolni arra, hogy majdnem ezt a kis életet megszakítottam, és elvetettem az első pillanatban. Az első pillanat, mikor kimondod magadban az abortusz gondolatát önmagadra gondolsz, de az anyaság gondolata ahogy átjárja tested, csodálattal tölt el. Arra gondolsz egyfolytában, hogy te leszel a legboldogabb ember, ha megszülöd ezt a kis magzatot. Azt a kicsi embert, akinek életet adsz, akiből lehet egy orvos, egy miniszterelnök, vagy egyszerű ember, de megszülted, és életet adtál és nem elvettél. Ezekkel gondolatokkal teltek el hónapjaim. 

Teltek a hetek, hónapok, a magzatból gyermek lett, és megszületett az a picinyke emberke, aki véletlennek köszönhetően nem lett elvetetve. Könnyen ment a szülés, egy újfajta technikának köszönhetően szinte magától jött gyermekem a világra. A pletykás barátnőm közbelépett, és terveimmel ellentétben a szülőágynál két volt barátom állt , mert ahogy megszületett a gyermekem tett róla, hogy megtudják a jó hírt. - Ki a gyermek apja, mond meg nekünk?! - Nem tudom, de nem is lényeg, hisz még tanultok, ezért nekem kell őt eltartanom- hangzott el rögtön az a válaszom, amiért nem volt fontos, hogy ki is az apa. - Nem úgy van az!-, hangzott Barnabás válasza. Én el tudlak tartani benneteket, otthagyom az iskolát, és elmegyek dolgozni! - Ottó nem szólt semmit, csak ájuldozott mellettem, ő volt a gyengébb lélek, és önző válaszával csak hebegett- habogott. Én szeretnék egyetemre menni, én nem tudlak benneteket eltartani!. - Jól van, egyenlőre nem kell eldöntenünk semmit, mert már nem szeretlek benneteket, lehet egy harmadik apát választok a fiamnak!- mindjárt helyre is tettem a helyzetet válaszommal. Összenézett a két apajelölt, és egyértelműen elkezdtek tiltakozni, hogy azt nem engedik. Közben úgy érezték, mintha jóbarátok lennének egymással. 
Meghagytam a tudatukban ezt az érzést, hogy bármelyikük lehet az apa, mert láttam rajtuk, hogy a gondolat, hogy apák lettek,  őket is boldoggá tette. 
Ma ez a leányanya a legboldogabb ember a világon kicsinyke gyermekével a kezében, dúdolgat neki, babusgatja, és eszébe sem jut, hogy ez mind nem lett volna, ha a sors megengedte volna neki az abortuszt! A történetnek vége, de egy új élet kezdete immár szálló ige lett.....

ww191


Beküldve: November 17, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
Boldogság,siker! Az élet sokszor nehéz. Sok kihívással ,akadállyal és csalódással teli. Ebben az életben nem csak jók történnek az emberrel hanem sajnos sokszor rossz dolgok is. Családtag elvesztése,válás, sikertelenség. Sorolhatnám még és egy egész listát írhatnák róla. Azonban tudni kell,hogy az életet nem lehet állandóan rózsaszínben látni.Semmi nem tart örökké. Sem az élet ,sem a szerelem és még a pillanatok is elmúlnak. Sok ember azt gondolja,hogy a vagyon és a sok pénz boldogságot okoz. A valóságban ez nem így van. Ami boldogságot okoz az a szép pillanatok átélése. A pillanatok emlékeinek az értékelése. Nem a külső dolgok tesznek boldoggá ,hanem csak is a belső dolgok. Az önértékelés,önmagunk megismerése stb.
Beküldve: November 15, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Reménytelennek tűnő szerelem
Reménytelennek tűnő szerelem......

A héten mielőtt találkoztunk hirtelen furcsa érzések kavarogtak bennem. Félelem, bizonytalanság és volt benne rendesen fájdalom is. Azt tudtam ezek nem az én érzéseim, mert semmi okom nem volt rá, illetve már megtanultam, hogy a hirtelen jövő érzések sokszor az ő érzései, amit átveszek tőle. Minden egyes találkozásunk, csak a bizonytalanság homályába veszett.  Ez már többször be is igazolódott, mint ahogy aznap is. Gyorsan úrrá is lettem rajta, meg időm se volt foglalkozni vele igazán, mert a remény, hogy egyszer szeretni fog az bennem maradt. Mikor megláttam éreztem, hogy újra feltörnek ezek az érzések. Nagyon rosszul nézett ki, fényévekre volt magától. Egy megbeszélésen voltunk végig karba tett kézzel bámult szomorú szemekkel maga elé. Látszott nincs jelen ebben a pillanatban, és valahol máshol jár. Majd mikor kiment a többiek is megjegyezték, hogy valami baja van, mert szomorú és hallgatag és ha lehet kerüli a társaságomat, nem akar a szemembe nézni, de én érzem ahogy vibrál, ahogy együtt lélegzünk egy térben vele, imádott szerelmemmel.
Igazából szerettem volna odamenni hozzá és megkérdezni mi baja?-, de azt kérte hagyjam békén és én most már ezt teszem 4 hete. Nem szólok, nem írok  és nem kommunikálok csak szakmai dolgokról beszélgetünk. Bevallom őszintén nagyon fáj  ez a helyzet nekem, de mit tegyek?!. Bár azt észrevettem, hogy már nincs befeszülve a jelenlétemben, nem görcsöl annyira, és néha látom rajta, hogy elmélázik. Így azt kell mondjam jót tett a beszélgetés négy hete, és közeledik hozzám talán. A jövő héten indulunk az útra, amit múltkor említettem úgy érzem ez minden szempontból vízválasztó lesz mindkettőnknek.
Mikor aznap elbúcsúztunk, úgy köszöntem el, hogy akkor az utazáson találkozunk. Elmosolyodott és azt mondta igen, bár nem tudja, hogy fog felkelni hajnali háromkor, mert négykor indulunk. Ismét sokat fejlődött ő is látom rajta és vannak elszólásai is, nekem ez már elég egyenlőre, csak az a fontos, hogy közelemben tudhassam Őt. Sohasem volt spirituális, de azt mondta valamire nekem, hogy mantrázzam, az segít. Azt se gondoltam, hogy ismeri ezt a szót, nem hogy hisz benne. Mantráztam én amennyire csak kitelt az erőmből, csak a közelében lehessek. Közben közölte velem, hogy neki  nem esett jól hogy megpróbáltam elhívni egy italra. Rögtön amint közelében voltam, szóval leintett, és nem hagyta a közelségét varázslatossá tenni számomra. Mert mit is akarhat ezzel a mondattal egy nő egy férfitól, hogy meghívom egy italra?
Megmondta nem akar semmit és ezt tiszteletben kell tartanom. Csak egy dolgot tehetek, elengedem, bár ez lesz a legnehezebb, de úgy érzem, ezt kell tennem. A lelki fejlődésem legnagyobb ugrása lesz, ha sikerül elengednem, addig is magányosan ülök egy parkban, ahol kedvenc madaraimat etetem, közben rá gondolok. Egyenlőre nem tudom elengedni életem szerelmét, nem könnyű érzelmeket elengedni. Talán majd egyszer valaki belém szeret, úgy ahogy én tudok szeretni!!!

ww149

 
Beküldve: October 27, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
A sikereim!! Gondoltam írok pár sort,mert régen írtam az oldalra. Most egy nagyon fontos témáról szeretnék írni nektek. Abban is biztos vagyok,hogy ha megfogadjátok amiről írok nektek akkor annak pozitív változásokat fog előidézni nálatok. Mi az amit elszeretnétek érni az életben? Egy párt? Több pénzt? Több sikert? Bármit elérhettek ebben az életben. Kérni kell,hinni benne és úgy kell érezni mintha már valóra is vált volna. Azt előre leszeretném szögezni,hogy nem a valótlant írom le a számotokra. Az élet tele van nehézségekkel kihívásokkal és akadályokkal. Ezek kellenek ,mert ezekből lehet a legtöbbet tanulni.Ha képes vagy minden apró dolognak örülni akkor a nagyok is valóra fognak válni. Ebben biztos lehet bárki. Ha hálás leszel mindenért és adni fogsz másoknak akkor többet kapsz vissza az élettől. Csak tedd próbára önmagad és meglátod,hogy igazam lesz. Két dolog kell a sikerhez. Önmagadba vetett hit és önbizalom. Sok sikert kívánok mindenkinek az életben.

ww179


Beküldve: October 14, 2019
 

Oldalak száma: 1 2 3

Magyar fordts: PHP Studio - Warner

Powered by PHP guestbook 1.41 from PHPJunkyard - Free PHP scripts