Történetek

Vissza a főoldalra .

Oldal megjelenítése: 3/3. Oldalak száma: 1 2 3

Név: Történetek:
Név: Molnár Sándor!
Egy történetről szeretnék írni nektek önöknek egy pár szóban. Tegnap előtt megnéztem Nelson Mandela élettörténetét. Rettenetesen tetszett ez a film. Ő volt az az ember aki Nobel békedíjat kapott. A szines bőrűek jogaiért szabadságuk korlátozásáért a faji megkülönböztetéséért harcolt. Teljes mértékben korlátozták,elnyomták,megverték a szinesbőrűeket. A kegyetlenség és az elnyomás akkoriban eluralkodott Dél Afrikában. 30 évre börtönbe zárták Mandelát.A fiát megölték és a feleségét is börtönbe zárták és kegyetlen módon bántak velük csak azért mert fekete bőrűek voltak. Ők is emberek és nem is akármilyenek. Nelson Mandela volt az aki a békért harcolt A népért,hogy szabadok lehessenek. Képes volt megbocsájtani azt amit tettek vele és a családjával.Egy igazi példakép volt még élt.
Beküldve: July 28, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Kívánlak -e még?
Kívánlak -e még?
Különleges reggelre ébredtem. Előző este pityókásan ért haza a férjem. Neki ment a falnak, így aztán ájultan esett össze és bealudt a nappaliban. Hagytam had aludjon, hisz nagy kék foltja a homlokán, elárulta nekem azt a tényt, hogy nem ez lesz a szexepilje.
Egyszer csak eltört bennem valami, ahogy bámultam őt, néha meglöktem, vagy megrugdostam inkább alvó állapotában, de ezt hagyjuk. A férjemről tudni kell, hogy vállalkozó, folyton dolgozik, a család számára másodlagos. Sokszor veszekedtünk az elején,:- mert álmodtam egy nagyot: - Majd én megváltoztatom!
Összeveszésünk előtt is éppen totojázott, én már vártam rá a két gyerekkel az autóban a 35 fokban, ő még lassan szenderegve készült a kocsmába, mivel minden napja így kezdődött, ezért ez a nap sem volt más, mint a többi.
Álmomban mindig azt álmodtam, hogy olyan lesz mint régen, kedves, aranyos, csak a család, sokat kirándulunk, sokat nevetünk, úgy mint régen.
Mára már ez nem így van. Akkor már egy ideje nem szexeltünk, mert ő folyton fáradt volt, vagy fájt a feje, és én a sok elutasítástól teljesen elbizonytalanodtam.
Egyszer azt vágta hozzám, " Mit kívánjak rajtad ennyi év után!?"
Ma reggelre én is így ébredtem. Ahogy bámultam másnapos pofáját, rájöttem, nem ő!- én nem kívánom már látni sem!
Tegnap reggel is megfogalmazódott bennem a meleg kocsiban amíg vártam, de ma a hideg konyhakövön a konyhában is pont erre gondoltam.
Az eltelt 15 évben végig azt éreztem, csak egy berendezési tárgy vagyok, cserélhető darab a férjem életében, semmi több. De elhagyni sem mertem, mert ahhoz mindig gyáva voltam. Ahogy így elmélkedtem, lassan ébredezett.
- Asszony, kérek egy kávét! - ahogy meglátott, már parancsolta is nekem.
- Csinálj magadnak! - hangzott a válaszom. Most erős leszek , és rettenthetetlen, elhatároztam nem csinálom tovább se a kávét, se ezt a megalázó életet!
Közben felsegítettem, mert nem tudott felállni magától, aztán megcsináltam neki természetesen a kávét. Talán majd holnap változtatok az életemen, ma nem megy, mert ahogy megláttam, megsajnáltam, és beborogattam elkékült homlokát.
Tudom, hogy ez így nem megy tovább, a lelkem legmélyén pontosan tudom, ennél sokkal nagyobb baj van a házasságunkban. "

ww136


Beküldve: July 7, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Dr. Szerelem
Dr. Szerelem....

Dr. Toby a homlokát ráncolva töprengett az ágyam mellett. Valami nem állt össze betegségem körül. Ritka sosem látott immunbeteg voltam. Ágyam felett legjobb kollégájával Dr. Lamarral tanakodtak, mi lehet a betegségem oka?!
Én csak szótlanul tűrtem vizsgálódásukat, nem szóltam, ne zavarjam meg őket, amíg beszélgetnek.
- Ez hosszú folyamat lesz! - mondta az egyik doki.
- Mennyire hosszú lesz a gyógyulásom doktor úr?
- Ahogy elnézem, hetekbe fog telni, amíg visszahozzuk az immunrendszer erősségét.
- Van valaki aki gondoskodik az itt eltöltött idő alatt önről? - kérdezték a dokik.
- Egy öreg nagymamám van, aki még sosem hagyta el a lakását amióta megöregedett, mert pánikbeteg. Én szoktam róla gondoskodni.
- Na szép a helyzet, és egymásra néztek a dokik, meghűlt bennük a vér, mivel ilyet még nem hallottak.
- Tényleg nincs senki, aki segítene neked?
Hirtelen tegezésbe fordult beszélgetésünk a doktorokkal.
- És a nagyit ki fogja ellátni?
- Már szóltam egy szolgálatnak, azok gondoskodnak róla.
Telt - múlt az idő, az állapotom egyre rosszabb lett. Dr. Toby már sokszor haza sem ment, éjjel- nappal amikor csak tehette, az ágyam mellett volt, és fogta a kezem. Meleg, finom keze volt. Éreztem reszkető kezén, hogy egyre jobban aggódik értem. Nem sokat tudtam beszélni, gyenge , elesett voltam. Inkább csak hallgattam, ahogy elmeséli életét, szinte gyónásba ment át , ahogy vezekelve mesélte kudarcra ítélt kapcsolatait. Ugyanakkor görcsösen igyekezett úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne körülöttem, és gyógyulnék.
Telt-múlt az idő. Már nem is tudtam felfogni azt, hogy mennyi ideje fekszem gyengült állapotomban. Támogatva, karonfogva hozták a nagymamám, hogy lásson. Megfordult a fejemben, talán nem azért hozták, hogy végső búcsút vegyen tőlem?
Na azt a jajveszékelést nem nem kívánom senkinek, amit levágott az ágyam mellett.
- Mama! - teljes összeszedett erőmmel ráparancsoltam, menjen haza!
Telt - múlt az idő. Az állapotom, és az eredményeim az egekbe szöktek, ahogy a csillagok mutatták a rossz értékeimet. Megrettenve vallotta be Dr. Toby magának, milyen lenyűgözőnek lát, és nem bírná ki, ha elveszítene engem.
- Soha egyetlen férfi sem dobogtatta meg olyan hevesen a szívem, mint ez a szép szál, ellenállhatatlan ember. -viccelődtem, még így betegen is. Fülig pirultam, ahogy ezek a szavak elhagyták a számat. Mélyen egymás szemébe néztünk, türkizkék szemei a lelkembe hatoltak. Talán ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem - Meg kell gyógyulnom! Nincs mese, meg kell gyógyulnom!
Telt- múlt az idő. Egy új, a napokban kifejlesztett új gyógyszert hoztak nekem. Csodás gyógyuláson mentem keresztül. Talán a gyógyszer?! Talán a szerelem? -kitudja!-, de hosszú betegségemnek hirtelen vége szakadt, mintha sosem lett volna. Szívem heves dobbanása jelezte, hogy nincs más, csak Ő! - Az én dokim!
- A végzet könyörtelen! Ezzel a mondatommal teljesen levettem a lábáról szerelmem. Forró, szerelmes pillantásokkal hagytam el a kórházat. Dr. Toby az ajtóig kísért, majd megbeszéltük, hogy este találkozunk.
Izgatottam vártam az estét. A nagymamám faggatott és nem eresztett el. Azt mondta eleget volt egyedül, így aztán erőt vett magán, és az első randinkon velünk jött.
- Hát ez mit keres itt? - suttogta Toby , mikor meglátta, ahogy közeledtünk felé kart- karöltve.
- Végre a mama is meggyógyult.
Az első igazi randink nem sikerült így aztán olyan romantikusra, de nem bántuk, mert a mama jól érezte magát..........

ww103


Beküldve: May 5, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Valentin napon, kaland....
Valentin napon, kaland a menzán.....

Miközben körülnéztem az iskolai étkezőben , szerelemben úszott az egész étkező. Mindenki arcán szerelmes pillantásokat véltem felfedezni, így Valentin napon. Én egyedül ebédeltem a suli menzáján. Már a levest kanalaztam, amikor észrevettem, hogy megbűvölten figyel valaki.
- Na végre! - sóhajtottam egy nagyot. Talán a szerelmesek napja felém hozza álmaim szerelmét, egy hős lovagot.
Olyan kitartóan figyelt egy srác, hogy oda kellett pillantanom, nehogy úgy érezze nem viszonozom közeledését. Semmi kétség, három asztalnyi távolságban azt a barna, vékony arcú srácot meghódítottam. Érzéseim most nem hagyhattok el! -parancsoltam képzeletemnek.
- Ahogy elmélkedtem magamban, sűrűn próbáltam csücsöríteni a számat, és lassan enni, nehogy most nyeljek félre, és elkezdjek fulladozni, mert akkor oda a romantikus pillantásos hadműveletem. Közben egyre jobban elbizonytalanodtam szerelmes gondoltaimban, hátha mégse! Csak bemesélem magamnak az egészet! - sűrű gondolatok kavarogtak bennem, ahogy néztük egymást! Közben egy kövér haverja odalépett hozzá, így aztán betakarta egész alakját.
- Na ez az én szerencsém! - egy röpke szerelem volt.....gondoltam...
-Talán jobb is! - nyugodtan ehetem tovább étlapomat, és nem zavar a látványa.
Badarság - próbáltam elhessegetni a gondolatot, s tovább kanalaztam a levesemet. De már nem ízlett. A második fogástól meg - növekvő izgalmamban - egyenesen elment a kedvem és az étvágyam. Csak úgy immel- ámmal csipegettem. A fiú járt az eszemben. De hát mindennek vége szakad egyszer. Talán nem is ez a pillanat egy igaz szerelemre. Miként így elmélkedtem újra elém tárult a harmadik asztal.
Ő meg csak nézett, és nézett.
Hát így még enni sem lehet jóízűen. Jobb lesz ha abbahagyom.

A fiú hirtelen fölállt, és elindult felém. Elvarázsolt világ lett hirtelen az étkező. Már ott volt előttem. Merően nézett Jaj mit tegyek?-, ilyen érzésekkel most találkoztam először . Röpke másodpercemben elhatároztam, hogy visszautasítom minden ajánlatát. A fiú megszólalt:

- Elvihetem a maradékot a kutyámnak?

Ó TE JÓ ÉG!
- Vidd! - hangozott rövid válaszom.
Néztem ahogy távozik a kajámmal, és én éhes maradtam azon a napon...Valentin napon.

w563


Beküldve: February 1, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Szerelem a sípályán
Szerelem a sípályán...

Életem őrülten szerelmes hetének története messze nyúlik vissza az időben. Felnőttként tanultam meg síelni. A legjobb barátnőm erősködött, hogy itt van az ideje megtanulnom egy olyan sportot, ahol férfiak hemzsegnek a pályán, "és ki tudja"? - talán ott lép be az életembe az igaz szerelem, vagyis egy sípálya kellős közepén.
Már az első síoktatóm ámulatba ejtett. Ahogy megláttam őt beleremegtem a nézésébe.
Egy kis lankás hegyen kezdtem életem első síleckéjét. Barátnőm úgy siklott a havon, hogy egy perc alatt eltűnt a szemem látóhatárán, addig én csak botorkáltam. Boldogan csetlettem, botlottam, és hagytam, hogy a síoktatóm aggódó tekintetével kövessen, és támogasson.
Kedves volt, figyelmes, szolid, bársonyos hangjával elvarázsolt, de nem közeledett, sőt, próbált a síbotjával segíteni, azzal piszkált, azt nyújtotta nekem, nehogy hozzám érjen. Már kezdtem magamat rondának érezni, mert semmi reakciót nem láttam a szemében, ahogy rám nézett. Este, mély szomorúsággal meséltem a barátnőmnek, hogy mennyire tetszik a síoktató Richárd, de nem közeledik felém.
- Szerinted én ronda vagyok? - kérdeztem a barátnőmet.
- Nem, te különleges vagy , - szolidan fogalmazott a barátnőm.
- Akkor, mit tegyek ? Holnap megint oktatásra megyek, aztán nem lesz több időm, elválnak útjaink.
- Kezdeményezz te - hangzott a válasz.
Másnap elhatároztam, hogy a lényegre török. Rögtön Richárd karjaiba vetettem magam, és lerántottam magammal a hóba, úgy ahogy a filmbe szokták. Ő felpattant, mintha sosem esett volna el, én meg még gurultam is egy párat a lejtőn , mindenki engem nézett, :- ez meg mit szerencsétlenkedik a hóba?!. - folyamatosan engem néztek.
Visszamásztam hozzá, ahogy tanította, aztán szóval kezdtem neki nyájaskodni.
- Nagyon tetszel nekem Richárd! - Rögtön a lényegre törtem, szinte felkiáltva közöltem vele ezt a tényt.
- Meleg vagyok - hangzott a válasz.
Amikor ezt meghallottam, leültem a hóba, elhajítottam a léceket, és keservesen sírni kezdtem. Ilyen előzmények után, mindenhez volt kedvem, csak a síeléshez nem.
Odajött hozzám Richárd, és vigasztalni kezdett.
Egy másik férfi is odalépett hozzám, felsegített.
- Baj van hölgyem? Segíthetek valamiben?
Rögtön visszatért az életkedvem, mert ez a férfi még helyesebb volt mint a síoktatóm. Letöröltem a könnyeimet, és átengedtem magam az új jövevénynek.
- Á,Á ! Nincsen semmi baj, csak nehezen tanulom a síelést.

Azon gondolkodtam, hogy fogom látni?!- új jövevényemet. Mit találjak ki?-, hogy a jóképű dalia ne hagyjon itt, és ne induljon tovább a síelés szárnyán. Néztem gyönyörű szemeit, és már kapaszkodtam is benne. Közben Richárd felé fordult, és elkezdtek csókolózni. Na ettől a látványtól újra hanyatt vágtam magam a hóba, és úgy éreztem fel sem akarok többet onnét kelni. Odacsúszott mellénk a barátnőm, ő rögtön leszűrte a szitut, és nagyokat nevetett.
- Na menjünk, szerintem már tudsz síelni! - mondta kicsit szomorkás hangon a barátnőm.
- A gyűlölet beszél belőlem, vagy a harag, de nagy egyetértésben hirtelen kijelentettem, : -tényleg tudok síelni! - És elindultam dühömben a lejtőn...Na azt inkább nem részletezem, hogy hogyan álltam meg a hegy végén.
Otthagytam őket, még csak ne is lássam többet Richárdod. Na aznap még jó párat estem a lejtőn, de egyre jobban tetszett, mert férfiak segítettek lábra állni a hegy oldalán, és bevallom, kicsit tetszett ez a helyzet.
Este megbeszéltük a barátnőmmel, hogy lemegyünk a bárba és körülnézünk, hátha meglátom álmaim szerelmét. Este lementünk a panzió bárjába. Talán megpillantanám életem szerelmét, feledteti velem azt a traumát, amit aznap éltem át. Én úgy vagyok a szerelemmel, hogy bárki tetszene nekem, csak már jöjjön valaki! A barátnőm viszont válogatós, ő csak magának él. Így aztán nehéz tőle tanácsokat kérnem.
Rögtön megpillantottam a bárpultnál ámulatba ejtő, helyes újabb jelöltemet. Egész este koktélokat ittunk, és jókat beszélgettünk , de valahogy úgy éreztem itt sem akar igazán közeledni felém. Mivel nem sok időm van az ittlétre, gondoltam majd én közeledem életem férfia felé. Rögtön jött is a válasz :- meleg vagyok!
- Te is?!
- Miért még ki? - kérdezi tőlem a bárpultos.
Már a nevét sem tudom bárpultost úgy ott hagytam, rögtön kijózanító válasza után elköszöntem tőle.
A barátnőm egész este rajtam nevetett. Másnap a völgyben gomolygó köd felett, háromezer méteren elvesztettem önmagam. Már nem akartam ismerkedni, már nem akartam szerelmes lenni, már nem láttam magam szépnek, így aztán bukdácsolva , óvatosan siklottam a havon. Kicsit úgy éreztem el kell bújnom a sok ember elől, ezért némi félreeső helyen találtam magam, és annak örültem senki nincs a közelemben.
Egy magas hófal mögül hallottam meg egy nyöszörgő, fájós hangot. Ahogy odacsúsztam, egy férfi volt, szintén magányos, kicsit agyrázkódással gyanús állapotban találtam rá, épp feküdt a hóba.
Látszott rajta, hogy nincs nagyon magánál.
Te meg mit csinálsz itt?- kérdeztem ugyan, de csak nyöszörgött.
- Most mit tegyek? Mit csináljak? Hogy segítsek? - kérdeztem az agyrázkódást szenvedett egyéntől, aki eltorzult hangon próbált lelket önteni belém, hogy ne ájuljak el mellette. Húztam, vontam a hóba, míg segítség nem jött. A távolból láttam a barátnőm, persze ilyenkor sem volt mellettem, csak mikor már mindenki körül vett bennünket.
Hihetetlen csoda volt a történet végére. A szomszéd utcában lakott, ott ahol én. Így aztán sűrű látogatások közepette egymásba szerettünk. Kérdezheted, hogy miért nem találkoztunk addig? Azért, mert én helyi járatos busszal jártam, ő meg mercedesszel.

ww36


Beküldve: January 10, 2019
 
Név: Történetek:
Név: Franky
Őrangyalom

Járkált a keskeny úton, néhol rövidített a pázsiton át. A személyzet nem merte zavarni. Ebédre alig evett valamit. Pincérként hiába kínálgattam neki a finomabbnál finomabb falatokat, a fal felé fordulva látni sem akart senkit, ez a magányos hölgy. A vendégsereg a szállodában jókedvűen kacarászott ahogy a falatokat ették, ez a hölgy csak nyámmogott.
-Hozhatok önnek valami mást?- kérdeztem tőle meglepetten, mert a tányérján szinte semmi nem volt. Míg a többiek a zsebüket tömték már az étellel.
-Most az árnyékomban járok, mindig az árnyékomban és gondolkodom, édes fiam!- hangzott a hölgy válasza kicsit lerázó hangon.
-Ennek mi az oka? - furcsa mód visszakérdeztem, mert még ilyen vendéget nem láttam a hotelek történelmében.
-A magány, a magány! - hangzott sóhajok közepette.
Most idejutottam, most ilyen problémával küzdök, ha tudni szeretnéd.
- Erre van egy jó gyógymód. Nevettem el magam, és felajánlottam a szolgálataim.
- Fintorogva rám nézett, aztán elfordulva azt mondta, rendben, estére találkozzunk a parkban, és sétáljunk.
-Nem volt nagy kedvem hozzá, mert pincérként egész nap lótok-futok, és estére már fájnak a lábaim, de belementem fintorogva, és próbáltam a kérésének megfelelni.
Eljött az este. Egész nap azon morfondíroztam: - miről fogunk beszélgetni?
Mint kiderült nem csak magányos, hanem nem a szavak embere. Leült a padra, és maga elé meredt.
Én vagyok a férfi, nekem kell hangulatot teremteni, ezért elkezdtem neki táncolni, amíg a padon ült,-gondoltam hátha jobb kedvre derítem. Úgyis sötét van, a félhomályba nem látja senki a táncomat. Közben én sem láttam, és a tánc közben beleléptem egy nagy gödörbe, és eltörött a bokám. Jajgattam, jajveszékeltem, sűrűn kértem tőle bocsánatot, hogy így sikerült az esténk, miközben hívta a mentőket.
- Na látod, ez az én formám .- elnevette magát, és a nevetés a torkából jött. Szégyenkezés nélkül álltunk egymással szemben és néztük egymást, amíg jött a mentő. Ez a tekintet mélyreható érzelmeket keltett bennem, ahogy magához szorított, és segített lábra állni.
Ott hagyta a szállodát, és ápolt sok álló nap, míg egyszer csak azt vettük észre, hogy egymásba szerettünk. Ő lett az őrangyalom, és én az övé! A szerelem mindent megváltoztatott. Fokozatosan jutottunk el a legszebb érzéshez, és forró ölelésekhez...

w485


Beküldve: September 9, 2018
 

Oldalak száma: 1 2 3

Magyar fordts: PHP Studio - Warner

Powered by PHP guestbook 1.41 from PHPJunkyard - Free PHP scripts