Oldal megjelenítése: 6/7. Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6 7
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Franky |
Mondvacsinált szerelem......... Vidéki magányomban nőttem fel, aggódó arcom lengte körbe szobámat. Apám szigorú tekintete kíséretében éltem napjaim, néha rá jött egy diliroham, anyám bólogatott és nem mert ellentmondani apámnak, hátha kap a pofájára, így aztán mindig apám mondta ki az utolsó szót. Még a nevemet sem mondta ki soha, csak kis gidának szólítottak a szüleim, mert fiút szeretett volna apám, de, hát lány lettem. Őstermelőként, jószágok között nőttem fel, úgy éreztem magam az állatok között mint a mesében, ők adtak nekem vigaszt. Az állatokkal körülvéve relaxáltam a nehéz napokon. Gazdaságunk versenyezni akart a szomszéd nagybirtokossággal, de valahogy sosem sikerült utolérni őket, nekik mindig több jószáguk született, és sokkal jobban fejlődtek mint mi. Én nem bántam természetesen, csak apámnak lett volna fontos, olyan versenyszerűen élte meg ezt a helyzetet. Így aztán, hogy az évek alatt nem tudott felülkerekedni, elhatározta, hogy közelebb hozza a két család érdekeit. Apámnak egy nagy álma volt, hozzáadjon a szomszéd fiához, és a két birtok egyesüljön, immár az unokák által majd. Folyton mondogatta: -Lányom, kis gidám, menj játszani a szomszéd fiával! -No, menj már! Én rühelltem már kiskoromtól fogva Pistit, mert egy piperkőc, beképzelt, fellengzős majomnak tartottam. Folyton lealázott ahol csak tudott. -Na ettél ma valamit? -kérdezte nagyképűen mikor néha összefutottunk, és odadobott egy száraz kenyeret, amit épp a malacainak vitt.-Egyél kis gida, mert még a végén görhes maradsz! -és odadobott egy kenyeret, na persze jó száraz volt, és gúnyosan nevetett közben. Edd csak meg!- parancsolt rám, és nagyokat nevetett. Ő meg majszolta a kaviáros kenyerét. Körülbelül így kell elképzelni játszási technikánkat, folyton gúnyolódott és piszkált. Ahogy nőttünk, növögettünk, már némi változáson mentünk keresztül. Nem nevetett rajtam, nem cikizett. Nagyon jó tanuló voltam, míg ő mindig azt mondta, minek tanulni, az egész gazdaság rá vár, ahhoz pedig nem kell semmi, amit már tudni kell, azt tudja fejből. Én állatorvosnak tanultam, ő meg naphosszat csak lovagolgatott, és a birkák közelében álmodozott, legújabb mesés autójáról. Nap hosszat autós újságok bűvöletében élt. Én gyalog jártam, ő megint vett egy új sportautót, és villogott a lányoknak. Eltávolodtunk egymástól Pistivel.. Apám nem nézte jó szemmel, de nem tudott mit tenni, nekem el kellett mennem tanulni egy másik városba, ezért ritkán jártam haza. Viszont, ha hazaértem Pisti folyton valahogy az utamba került. Pisti, jóképű, magabiztos férfivé cseperedett, ott állt előttem, mikor karácsonyra hazaérkeztem. Mentem volna tovább, mert nem érdekelt volna a fellengzős dumája, de helyette teljesen megváltozott velem szemben. - Gidácska , mi a helyzet? Jól megy az iskola? -érdeklődött, de nem igazán éreztem azt, hogy érdekelné is bármi velem kapcsolatban. Jókat beszélgethettünk volna, ha nem egyfolytában a dicsekvésbe torkollott szavakkal halmozott volna el, megállapítottam magamban ez sosem fog megváltozni. Hirtelen megragadott, behúzott a kocsijába.. .-Gyere, elmegyünk vásárolunk neked ruhákat, meg amit akarsz! Tiltakoztam, keservesen mondogattam, hogy nem kell, de ennek ellenére nem tűrt ellentmondást. Elvarázsolt nagylelkű ajánlatával, és bevallom már szinte rongyos ruhákban jártam, mert a tandíj elvitte minden pénzünket, így elfogadtam meghívását. Gyönyörű karácsonyom lett Pisti mellett, a legdrágább márkás ruhákat vette meg nekem aznap, csakugyan csodálatos átváltozáson ment keresztül Pisti, mindjárt a nap végére szimpatikusabbnak tűnt a szememben. Ugyanakkor lehullott róla minden merevsége, sutasága, igazi férfi lett belőle, ahogy belenézett a szemembe már-már heves szívdobogást éreztem. Eszembe jutott, ahogy néztem Pistit, apám szavai...(Nem lehet más a férjed, csak Pisti, senki más..érted!) Veleszületett méltósággal mozgott, és úgy bánt velem aznap, mint egy királylánnyal, szívemben hirtelen dúló vihart éreztem, közben felhőkön jártam....Érzelmes volt, és kedves volt velem szemben egész nap. Egy ékszerbolt előtt haladtunk el...-Gyere, veszek neked egy emléket. Talán egy gyűrűt! Megdöbbentett, de ráhagytam, mert viccnek gondoltam minden szavát. És tényleg vett egy gyűrűt nekem, egy gyémántosat. Ámultam őt, és értetlenül néztem a szemébe. - Mit fog szólni a barátnőd ha megtudja, hogy velem voltál egész nap? -Kit érdekel!- nem kell izgulni, amúgy nem komoly nekem, nem vagyunk együtt. -Mit kérsz cserébe ezért a sok ajándékért?-kérdeztem. Tudtommal, manapság semmit sem adnak ingyen!? Pisti rám nézett, és tágra nyílt szemekkel csak annyit mondott.. -Semmit...,- ez gyerekkorunk emlékeinek ajándéka.....Majd folytatom az udvarlást akkor, ha te akarod....ha készen állsz arra, hogy szeress!....Ezzel elbúcsúzott tőlem, és kitett a házunk előtt.....-köszönöm neked, és homlokon csókoltam, ő csak nézett, és még visszacsókolni sem mert..... Apám már leskelődött a szobánk ablakán, és megjegyezte, -na végre, talán teljesül az álmom!...... Faggattak, minden részletre alaposan lereagálták, hogy ő az igazi!! -látod lányom, ő az igazi! -bizonygatta apám, és morzsolgatta tenyerét...bizonygatták anyámmal....Valóban ő lenne?! -egész éjjel ezen gondolkodtam. Pisti sem aludt, bámulta a plafont, és nagyokat sóhajtozott, talán mást is csinált, de hagyjuk. Másnap Pisti szörnyű napra ébredt. Rettenetes betegség támadta meg a nyájat. Futott át hozzánk. -Gidám segíts! Mit tegyek? Az állatok elkezdtek hullani! Rögtön kaptam a ruhám, futottunk át, és mentettük, ami menthető volt. Hála a gyors szakértelmemnek, az állatok nagy részét megmentettem. Már kezdtem megérteni azt, miért teremtett egymásnak bennünket a sors.- Tartani akartam a három lépés távolságot, de ezek után nem ment. Testünk, és lelkünk egyre jobban összeforrt ahogy telt az idő. Én sem vettem félvállról a köztünk kialakulófélben lévő kapcsolatot, mert a sors összekötötte szívünket, és megértettem hiába a sok nő az életében, egy sem tudta volna megmentetni a gazdaságát csak Én.........Könnyes szemmel kérte meg a kezem az állatai között, és sorsunk örökre egybeforrt........... 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Egy picike kisember életének |
Egy picike kisember életének kezdete.... Tavasszal a szerelem jön magától, egy fiatal lány életében is ez így történt. Köszönhető a nyár első sugarainak, a tavasz illatának, a természet szerelemtől hangos, a madarak, a bogarak, az emberek, mindenki szerelmes.Egy alig múlt gyermek, leányanya, kalandos életéről írnék pár sort.Fiatal szerelem első cseppjeként fogant egy kis élet. Sietett a kórházba, hogy elvetesse kis magzatát, de már késő volt, mert elmúlt a magzat három hónapos. Mit is gondol első pillanatban egy leányanya? Elvetetni minden áron azt a kis életet, hisz ő még fiatal a gyermekneveléshez! Ő még élni akar, és nem akar gyermeket! Kétségbeejtő szavak, és gondolatok ezek, amikor szembesül valaki azzal, hogy túl korán lett anya. Nemvárt öröm ült ki az arcára, majd lassan belenyugodott sorsába, hogy anya lett. Következő gondolata már miután megnyugodott..(Ki az apa?!) -Hiszen két férfi, vagy inkább még fiúk voltak ők is, akik versengtek a szerelméért , és a két fiú között szinte csak egy-két hét telt el, amíg váltott a szerelmekkel. Miután az orvos közölte vele, már késő elvetetni, túl későn jött abortuszra! Nehéz napok vártak rá, közölni kell a két fiúval, hogy valamelyikük apa lett. Mindketten még gyermekek voltak a gyermekhez, bárki is lesz az apa. Na meg a szülők is hátra vannak, de tudta, hogy a fiatal nagypapa, és nagymamaként debütált szülei lesznek talán a legmegértőbbek hozzá. Lassú léptekkel igyekezett haza, inkább vánszorgott a kórházból. Kétségbeejtő gondolatok lettek rajtam úrrá, ( Hogyan közöljem a jó hírt szüleimmel?!) Beléptem a bejárati ajtón... - Apa, anya ! Anya lettem! Anyám elájult az örömtől, apám utána ájult a látványtól. Ott feküdtek előttem ájultan szüleim, és azon gondolkodtam odaájuljak melléjük, vagy hozzak vizet nekik alélt állapotukra. Lassan megbékéltek a gondolattal, hogy unokájuk lesz, már-már örültek is neki, ahogy cseperedett a pocakomban a kis magzat. Szüleim elkezdtek aggódni értem, ahogy cseperedett, nőtt a pocakom. Jaj csak egészséges legyen, jaj csak ne történjen veletek semmi, és minden rendben legyen! Közben a két apajelöltnek még nem mertem közölni a jó hírt. Hívtak, kerestek, de letagadtattam magam, hogy ne lássák terhes vagyok. Kérdezhetnéd tőlem, hogy miért tettem ezt, és miért vártam annyit ezzel?-, mert amíg nem születik meg a gyermek kár róla beszélni, hisz a dns vizsgálat csak a gyermek megszületése után lesz aktuális. Rá sem mertem gondolni arra, hogy majdnem ezt a kis életet megszakítottam, és elvetettem az első pillanatban. Az első pillanat, mikor kimondod magadban az abortusz gondolatát önmagadra gondolsz, de az anyaság gondolata ahogy átjárja tested, csodálattal tölt el. Arra gondolsz egyfolytában, hogy te leszel a legboldogabb ember, ha megszülöd ezt a kis magzatot. Azt a kicsi embert, akinek életet adsz, akiből lehet egy orvos, egy miniszterelnök, vagy egyszerű ember, de megszülted, és életet adtál és nem elvettél. Ezekkel gondolatokkal teltek el hónapjaim. Teltek a hetek, hónapok, a magzatból gyermek lett, és megszületett az a picinyke emberke, aki véletlennek köszönhetően nem lett elvetetve. Könnyen ment a szülés, egy újfajta technikának köszönhetően szinte magától jött gyermekem a világra. A pletykás barátnőm közbelépett, és terveimmel ellentétben a szülőágynál két volt barátom állt , mert ahogy megszületett a gyermekem tett róla, hogy megtudják a jó hírt. - Ki a gyermek apja, mond meg nekünk?! - Nem tudom, de nem is lényeg, hisz még tanultok, ezért nekem kell őt eltartanom- hangzott el rögtön az a válaszom, amiért nem volt fontos, hogy ki is az apa. - Nem úgy van az!-, hangzott Barnabás válasza. Én el tudlak tartani benneteket, otthagyom az iskolát, és elmegyek dolgozni! - Ottó nem szólt semmit, csak ájuldozott mellettem, ő volt a gyengébb lélek, és önző válaszával csak hebegett- habogott. Én szeretnék egyetemre menni, én nem tudlak benneteket eltartani!. - Jól van, egyenlőre nem kell eldöntenünk semmit, mert már nem szeretlek benneteket, lehet egy harmadik apát választok a fiamnak!- mindjárt helyre is tettem a helyzetet válaszommal. Összenézett a két apajelölt, és egyértelműen elkezdtek tiltakozni, hogy azt nem engedik. Közben úgy érezték, mintha jóbarátok lennének egymással. Meghagytam a tudatukban ezt az érzést, hogy bármelyikük lehet az apa, mert láttam rajtuk, hogy a gondolat, hogy apák lettek, őket is boldoggá tette. Ma ez a leányanya a legboldogabb ember a világon kicsinyke gyermekével a kezében, dúdolgat neki, babusgatja, és eszébe sem jut, hogy ez mind nem lett volna, ha a sors megengedte volna neki az abortuszt! A történetnek vége, de egy új élet kezdete immár szálló ige lett..... 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Molnár Sándor! |
Boldogság,siker! Az élet sokszor nehéz. Sok kihívással ,akadállyal és csalódással teli. Ebben az életben nem csak jók történnek az emberrel hanem sajnos sokszor rossz dolgok is. Családtag elvesztése,válás, sikertelenség. Sorolhatnám még és egy egész listát írhatnák róla. Azonban tudni kell,hogy az életet nem lehet állandóan rózsaszínben látni.Semmi nem tart örökké. Sem az élet ,sem a szerelem és még a pillanatok is elmúlnak. Sok ember azt gondolja,hogy a vagyon és a sok pénz boldogságot okoz. A valóságban ez nem így van. Ami boldogságot okoz az a szép pillanatok átélése. A pillanatok emlékeinek az értékelése. Nem a külső dolgok tesznek boldoggá ,hanem csak is a belső dolgok. Az önértékelés,önmagunk megismerése stb.
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Reménytelennek tűnő szerelem |
Reménytelennek tűnő szerelem...... A héten mielőtt találkoztunk hirtelen furcsa érzések kavarogtak bennem. Félelem, bizonytalanság és volt benne rendesen fájdalom is. Azt tudtam ezek nem az én érzéseim, mert semmi okom nem volt rá, illetve már megtanultam, hogy a hirtelen jövő érzések sokszor az ő érzései, amit átveszek tőle. Minden egyes találkozásunk, csak a bizonytalanság homályába veszett. Ez már többször be is igazolódott, mint ahogy aznap is. Gyorsan úrrá is lettem rajta, meg időm se volt foglalkozni vele igazán, mert a remény, hogy egyszer szeretni fog az bennem maradt. Mikor megláttam éreztem, hogy újra feltörnek ezek az érzések. Nagyon rosszul nézett ki, fényévekre volt magától. Egy megbeszélésen voltunk végig karba tett kézzel bámult szomorú szemekkel maga elé. Látszott nincs jelen ebben a pillanatban, és valahol máshol jár. Majd mikor kiment a többiek is megjegyezték, hogy valami baja van, mert szomorú és hallgatag és ha lehet kerüli a társaságomat, nem akar a szemembe nézni, de én érzem ahogy vibrál, ahogy együtt lélegzünk egy térben vele, imádott szerelmemmel. Igazából szerettem volna odamenni hozzá és megkérdezni mi baja?-, de azt kérte hagyjam békén és én most már ezt teszem 4 hete. Nem szólok, nem írok és nem kommunikálok csak szakmai dolgokról beszélgetünk. Bevallom őszintén nagyon fáj ez a helyzet nekem, de mit tegyek?!. Bár azt észrevettem, hogy már nincs befeszülve a jelenlétemben, nem görcsöl annyira, és néha látom rajta, hogy elmélázik. Így azt kell mondjam jót tett a beszélgetés négy hete, és közeledik hozzám talán. A jövő héten indulunk az útra, amit múltkor említettem úgy érzem ez minden szempontból vízválasztó lesz mindkettőnknek. Mikor aznap elbúcsúztunk, úgy köszöntem el, hogy akkor az utazáson találkozunk. Elmosolyodott és azt mondta igen, bár nem tudja, hogy fog felkelni hajnali háromkor, mert négykor indulunk. Ismét sokat fejlődött ő is látom rajta és vannak elszólásai is, nekem ez már elég egyenlőre, csak az a fontos, hogy közelemben tudhassam Őt. Sohasem volt spirituális, de azt mondta valamire nekem, hogy mantrázzam, az segít. Azt se gondoltam, hogy ismeri ezt a szót, nem hogy hisz benne. Mantráztam én amennyire csak kitelt az erőmből, csak a közelében lehessek. Közben közölte velem, hogy neki nem esett jól hogy megpróbáltam elhívni egy italra. Rögtön amint közelében voltam, szóval leintett, és nem hagyta a közelségét varázslatossá tenni számomra. Mert mit is akarhat ezzel a mondattal egy nő egy férfitól, hogy meghívom egy italra? Megmondta nem akar semmit és ezt tiszteletben kell tartanom. Csak egy dolgot tehetek, elengedem, bár ez lesz a legnehezebb, de úgy érzem, ezt kell tennem. A lelki fejlődésem legnagyobb ugrása lesz, ha sikerül elengednem, addig is magányosan ülök egy parkban, ahol kedvenc madaraimat etetem, közben rá gondolok. Egyenlőre nem tudom elengedni életem szerelmét, nem könnyű érzelmeket elengedni. Talán majd egyszer valaki belém szeret, úgy ahogy én tudok szeretni!!! 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Molnár Sándor! |
A sikereim!! Gondoltam írok pár sort,mert régen írtam az oldalra. Most egy nagyon fontos témáról szeretnék írni nektek. Abban is biztos vagyok,hogy ha megfogadjátok amiről írok nektek akkor annak pozitív változásokat fog előidézni nálatok. Mi az amit elszeretnétek érni az életben? Egy párt? Több pénzt? Több sikert? Bármit elérhettek ebben az életben. Kérni kell,hinni benne és úgy kell érezni mintha már valóra is vált volna. Azt előre leszeretném szögezni,hogy nem a valótlant írom le a számotokra. Az élet tele van nehézségekkel kihívásokkal és akadályokkal. Ezek kellenek ,mert ezekből lehet a legtöbbet tanulni.Ha képes vagy minden apró dolognak örülni akkor a nagyok is valóra fognak válni. Ebben biztos lehet bárki. Ha hálás leszel mindenért és adni fogsz másoknak akkor többet kapsz vissza az élettől. Csak tedd próbára önmagad és meglátod,hogy igazam lesz. Két dolog kell a sikerhez. Önmagadba vetett hit és önbizalom. Sok sikert kívánok mindenkinek az életben.
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Molnár Sándor! |
Egy történetről szeretnék írni nektek önöknek egy pár szóban. Tegnap előtt megnéztem Nelson Mandela élettörténetét. Rettenetesen tetszett ez a film. Ő volt az az ember aki Nobel békedíjat kapott. A szines bőrűek jogaiért szabadságuk korlátozásáért a faji megkülönböztetéséért harcolt. Teljes mértékben korlátozták,elnyomták,megverték a szinesbőrűeket. A kegyetlenség és az elnyomás akkoriban eluralkodott Dél Afrikában. 30 évre börtönbe zárták Mandelát.A fiát megölték és a feleségét is börtönbe zárták és kegyetlen módon bántak velük csak azért mert fekete bőrűek voltak. Ők is emberek és nem is akármilyenek. Nelson Mandela volt az aki a békért harcolt A népért,hogy szabadok lehessenek. Képes volt megbocsájtani azt amit tettek vele és a családjával.Egy igazi példakép volt még élt.
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Kívánlak -e még? |
Kívánlak -e még? Különleges reggelre ébredtem. Előző este pityókásan ért haza a férjem. Neki ment a falnak, így aztán ájultan esett össze és bealudt a nappaliban. Hagytam had aludjon, hisz nagy kék foltja a homlokán, elárulta nekem azt a tényt, hogy nem ez lesz a szexepilje. Egyszer csak eltört bennem valami, ahogy bámultam őt, néha meglöktem, vagy megrugdostam inkább alvó állapotában, de ezt hagyjuk. A férjemről tudni kell, hogy vállalkozó, folyton dolgozik, a család számára másodlagos. Sokszor veszekedtünk az elején,:- mert álmodtam egy nagyot: - Majd én megváltoztatom! Összeveszésünk előtt is éppen totojázott, én már vártam rá a két gyerekkel az autóban a 35 fokban, ő még lassan szenderegve készült a kocsmába, mivel minden napja így kezdődött, ezért ez a nap sem volt más, mint a többi. Álmomban mindig azt álmodtam, hogy olyan lesz mint régen, kedves, aranyos, csak a család, sokat kirándulunk, sokat nevetünk, úgy mint régen. Mára már ez nem így van. Akkor már egy ideje nem szexeltünk, mert ő folyton fáradt volt, vagy fájt a feje, és én a sok elutasítástól teljesen elbizonytalanodtam. Egyszer azt vágta hozzám, " Mit kívánjak rajtad ennyi év után!?" Ma reggelre én is így ébredtem. Ahogy bámultam másnapos pofáját, rájöttem, nem ő!- én nem kívánom már látni sem! Tegnap reggel is megfogalmazódott bennem a meleg kocsiban amíg vártam, de ma a hideg konyhakövön a konyhában is pont erre gondoltam. Az eltelt 15 évben végig azt éreztem, csak egy berendezési tárgy vagyok, cserélhető darab a férjem életében, semmi több. De elhagyni sem mertem, mert ahhoz mindig gyáva voltam. Ahogy így elmélkedtem, lassan ébredezett. - Asszony, kérek egy kávét! - ahogy meglátott, már parancsolta is nekem. - Csinálj magadnak! - hangzott a válaszom. Most erős leszek , és rettenthetetlen, elhatároztam nem csinálom tovább se a kávét, se ezt a megalázó életet! Közben felsegítettem, mert nem tudott felállni magától, aztán megcsináltam neki természetesen a kávét. Talán majd holnap változtatok az életemen, ma nem megy, mert ahogy megláttam, megsajnáltam, és beborogattam elkékült homlokát. Tudom, hogy ez így nem megy tovább, a lelkem legmélyén pontosan tudom, ennél sokkal nagyobb baj van a házasságunkban. " 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Dr. Szerelem |
Dr. Szerelem.... Dr. Toby a homlokát ráncolva töprengett az ágyam mellett. Valami nem állt össze betegségem körül. Ritka sosem látott immunbeteg voltam. Ágyam felett legjobb kollégájával Dr. Lamarral tanakodtak, mi lehet a betegségem oka?! Én csak szótlanul tűrtem vizsgálódásukat, nem szóltam, ne zavarjam meg őket, amíg beszélgetnek. - Ez hosszú folyamat lesz! - mondta az egyik doki. - Mennyire hosszú lesz a gyógyulásom doktor úr? - Ahogy elnézem, hetekbe fog telni, amíg visszahozzuk az immunrendszer erősségét. - Van valaki aki gondoskodik az itt eltöltött idő alatt önről? - kérdezték a dokik. - Egy öreg nagymamám van, aki még sosem hagyta el a lakását amióta megöregedett, mert pánikbeteg. Én szoktam róla gondoskodni. - Na szép a helyzet, és egymásra néztek a dokik, meghűlt bennük a vér, mivel ilyet még nem hallottak. - Tényleg nincs senki, aki segítene neked? Hirtelen tegezésbe fordult beszélgetésünk a doktorokkal. - És a nagyit ki fogja ellátni? - Már szóltam egy szolgálatnak, azok gondoskodnak róla. Telt - múlt az idő, az állapotom egyre rosszabb lett. Dr. Toby már sokszor haza sem ment, éjjel- nappal amikor csak tehette, az ágyam mellett volt, és fogta a kezem. Meleg, finom keze volt. Éreztem reszkető kezén, hogy egyre jobban aggódik értem. Nem sokat tudtam beszélni, gyenge , elesett voltam. Inkább csak hallgattam, ahogy elmeséli életét, szinte gyónásba ment át , ahogy vezekelve mesélte kudarcra ítélt kapcsolatait. Ugyanakkor görcsösen igyekezett úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne körülöttem, és gyógyulnék. Telt-múlt az idő. Már nem is tudtam felfogni azt, hogy mennyi ideje fekszem gyengült állapotomban. Támogatva, karonfogva hozták a nagymamám, hogy lásson. Megfordult a fejemben, talán nem azért hozták, hogy végső búcsút vegyen tőlem? Na azt a jajveszékelést nem nem kívánom senkinek, amit levágott az ágyam mellett. - Mama! - teljes összeszedett erőmmel ráparancsoltam, menjen haza! Telt - múlt az idő. Az állapotom, és az eredményeim az egekbe szöktek, ahogy a csillagok mutatták a rossz értékeimet. Megrettenve vallotta be Dr. Toby magának, milyen lenyűgözőnek lát, és nem bírná ki, ha elveszítene engem. - Soha egyetlen férfi sem dobogtatta meg olyan hevesen a szívem, mint ez a szép szál, ellenállhatatlan ember. -viccelődtem, még így betegen is. Fülig pirultam, ahogy ezek a szavak elhagyták a számat. Mélyen egymás szemébe néztünk, türkizkék szemei a lelkembe hatoltak. Talán ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem - Meg kell gyógyulnom! Nincs mese, meg kell gyógyulnom! Telt- múlt az idő. Egy új, a napokban kifejlesztett új gyógyszert hoztak nekem. Csodás gyógyuláson mentem keresztül. Talán a gyógyszer?! Talán a szerelem? -kitudja!-, de hosszú betegségemnek hirtelen vége szakadt, mintha sosem lett volna. Szívem heves dobbanása jelezte, hogy nincs más, csak Ő! - Az én dokim! - A végzet könyörtelen! Ezzel a mondatommal teljesen levettem a lábáról szerelmem. Forró, szerelmes pillantásokkal hagytam el a kórházat. Dr. Toby az ajtóig kísért, majd megbeszéltük, hogy este találkozunk. Izgatottam vártam az estét. A nagymamám faggatott és nem eresztett el. Azt mondta eleget volt egyedül, így aztán erőt vett magán, és az első randinkon velünk jött. - Hát ez mit keres itt? - suttogta Toby , mikor meglátta, ahogy közeledtünk felé kart- karöltve. - Végre a mama is meggyógyult. Az első igazi randink nem sikerült így aztán olyan romantikusra, de nem bántuk, mert a mama jól érezte magát.......... 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Valentin napon, kaland.... |
Valentin napon, kaland a menzán..... Miközben körülnéztem az iskolai étkezőben , szerelemben úszott az egész étkező. Mindenki arcán szerelmes pillantásokat véltem felfedezni, így Valentin napon. Én egyedül ebédeltem a suli menzáján. Már a levest kanalaztam, amikor észrevettem, hogy megbűvölten figyel valaki. - Na végre! - sóhajtottam egy nagyot. Talán a szerelmesek napja felém hozza álmaim szerelmét, egy hős lovagot. Olyan kitartóan figyelt egy srác, hogy oda kellett pillantanom, nehogy úgy érezze nem viszonozom közeledését. Semmi kétség, három asztalnyi távolságban azt a barna, vékony arcú srácot meghódítottam. Érzéseim most nem hagyhattok el! -parancsoltam képzeletemnek. - Ahogy elmélkedtem magamban, sűrűn próbáltam csücsöríteni a számat, és lassan enni, nehogy most nyeljek félre, és elkezdjek fulladozni, mert akkor oda a romantikus pillantásos hadműveletem. Közben egyre jobban elbizonytalanodtam szerelmes gondoltaimban, hátha mégse! Csak bemesélem magamnak az egészet! - sűrű gondolatok kavarogtak bennem, ahogy néztük egymást! Közben egy kövér haverja odalépett hozzá, így aztán betakarta egész alakját. - Na ez az én szerencsém! - egy röpke szerelem volt.....gondoltam... -Talán jobb is! - nyugodtan ehetem tovább étlapomat, és nem zavar a látványa. Badarság - próbáltam elhessegetni a gondolatot, s tovább kanalaztam a levesemet. De már nem ízlett. A második fogástól meg - növekvő izgalmamban - egyenesen elment a kedvem és az étvágyam. Csak úgy immel- ámmal csipegettem. A fiú járt az eszemben. De hát mindennek vége szakad egyszer. Talán nem is ez a pillanat egy igaz szerelemre. Miként így elmélkedtem újra elém tárult a harmadik asztal. Ő meg csak nézett, és nézett. Hát így még enni sem lehet jóízűen. Jobb lesz ha abbahagyom. A fiú hirtelen fölállt, és elindult felém. Elvarázsolt világ lett hirtelen az étkező. Már ott volt előttem. Merően nézett Jaj mit tegyek?-, ilyen érzésekkel most találkoztam először . Röpke másodpercemben elhatároztam, hogy visszautasítom minden ajánlatát. A fiú megszólalt: - Elvihetem a maradékot a kutyámnak? Ó TE JÓ ÉG! - Vidd! - hangozott rövid válaszom. Néztem ahogy távozik a kajámmal, és én éhes maradtam azon a napon...Valentin napon. 
|
||
| Cím: | Történetek: | ||
| Cím: Szerelem a sípályán |
Szerelem a sípályán... Életem őrülten szerelmes hetének története messze nyúlik vissza az időben. Felnőttként tanultam meg síelni. A legjobb barátnőm erősködött, hogy itt van az ideje megtanulnom egy olyan sportot, ahol férfiak hemzsegnek a pályán, "és ki tudja"? - talán ott lép be az életembe az igaz szerelem, vagyis egy sípálya kellős közepén. Már az első síoktatóm ámulatba ejtett. Ahogy megláttam őt beleremegtem a nézésébe. Egy kis lankás hegyen kezdtem életem első síleckéjét. Barátnőm úgy siklott a havon, hogy egy perc alatt eltűnt a szemem látóhatárán, addig én csak botorkáltam. Boldogan csetlettem, botlottam, és hagytam, hogy a síoktatóm aggódó tekintetével kövessen, és támogasson. Kedves volt, figyelmes, szolid, bársonyos hangjával elvarázsolt, de nem közeledett, sőt, próbált a síbotjával segíteni, azzal piszkált, azt nyújtotta nekem, nehogy hozzám érjen. Már kezdtem magamat rondának érezni, mert semmi reakciót nem láttam a szemében, ahogy rám nézett. Este, mély szomorúsággal meséltem a barátnőmnek, hogy mennyire tetszik a síoktató Richárd, de nem közeledik felém. - Szerinted én ronda vagyok? - kérdeztem a barátnőmet. - Nem, te különleges vagy , - szolidan fogalmazott a barátnőm. - Akkor, mit tegyek ? Holnap megint oktatásra megyek, aztán nem lesz több időm, elválnak útjaink. - Kezdeményezz te - hangzott a válasz. Másnap elhatároztam, hogy a lényegre török. Rögtön Richárd karjaiba vetettem magam, és lerántottam magammal a hóba, úgy ahogy a filmbe szokták. Ő felpattant, mintha sosem esett volna el, én meg még gurultam is egy párat a lejtőn , mindenki engem nézett, :- ez meg mit szerencsétlenkedik a hóba?!. - folyamatosan engem néztek. Visszamásztam hozzá, ahogy tanította, aztán szóval kezdtem neki nyájaskodni. - Nagyon tetszel nekem Richárd! - Rögtön a lényegre törtem, szinte felkiáltva közöltem vele ezt a tényt. - Meleg vagyok - hangzott a válasz. Amikor ezt meghallottam, leültem a hóba, elhajítottam a léceket, és keservesen sírni kezdtem. Ilyen előzmények után, mindenhez volt kedvem, csak a síeléshez nem. Odajött hozzám Richárd, és vigasztalni kezdett. Egy másik férfi is odalépett hozzám, felsegített. - Baj van hölgyem? Segíthetek valamiben? Rögtön visszatért az életkedvem, mert ez a férfi még helyesebb volt mint a síoktatóm. Letöröltem a könnyeimet, és átengedtem magam az új jövevénynek. - Á,Á ! Nincsen semmi baj, csak nehezen tanulom a síelést. Azon gondolkodtam, hogy fogom látni?!- új jövevényemet. Mit találjak ki?-, hogy a jóképű dalia ne hagyjon itt, és ne induljon tovább a síelés szárnyán. Néztem gyönyörű szemeit, és már kapaszkodtam is benne. Közben Richárd felé fordult, és elkezdtek csókolózni. Na ettől a látványtól újra hanyatt vágtam magam a hóba, és úgy éreztem fel sem akarok többet onnét kelni. Odacsúszott mellénk a barátnőm, ő rögtön leszűrte a szitut, és nagyokat nevetett. - Na menjünk, szerintem már tudsz síelni! - mondta kicsit szomorkás hangon a barátnőm. - A gyűlölet beszél belőlem, vagy a harag, de nagy egyetértésben hirtelen kijelentettem, : -tényleg tudok síelni! - És elindultam dühömben a lejtőn...Na azt inkább nem részletezem, hogy hogyan álltam meg a hegy végén. Otthagytam őket, még csak ne is lássam többet Richárdod. Na aznap még jó párat estem a lejtőn, de egyre jobban tetszett, mert férfiak segítettek lábra állni a hegy oldalán, és bevallom, kicsit tetszett ez a helyzet. Este megbeszéltük a barátnőmmel, hogy lemegyünk a bárba és körülnézünk, hátha meglátom álmaim szerelmét. Este lementünk a panzió bárjába. Talán megpillantanám életem szerelmét, feledteti velem azt a traumát, amit aznap éltem át. Én úgy vagyok a szerelemmel, hogy bárki tetszene nekem, csak már jöjjön valaki! A barátnőm viszont válogatós, ő csak magának él. Így aztán nehéz tőle tanácsokat kérnem. Rögtön megpillantottam a bárpultnál ámulatba ejtő, helyes újabb jelöltemet. Egész este koktélokat ittunk, és jókat beszélgettünk , de valahogy úgy éreztem itt sem akar igazán közeledni felém. Mivel nem sok időm van az ittlétre, gondoltam majd én közeledem életem férfia felé. Rögtön jött is a válasz :- meleg vagyok! - Te is?! - Miért még ki? - kérdezi tőlem a bárpultos. Már a nevét sem tudom bárpultost úgy ott hagytam, rögtön kijózanító válasza után elköszöntem tőle. A barátnőm egész este rajtam nevetett. Másnap a völgyben gomolygó köd felett, háromezer méteren elvesztettem önmagam. Már nem akartam ismerkedni, már nem akartam szerelmes lenni, már nem láttam magam szépnek, így aztán bukdácsolva , óvatosan siklottam a havon. Kicsit úgy éreztem el kell bújnom a sok ember elől, ezért némi félreeső helyen találtam magam, és annak örültem senki nincs a közelemben. Egy magas hófal mögül hallottam meg egy nyöszörgő, fájós hangot. Ahogy odacsúsztam, egy férfi volt, szintén magányos, kicsit agyrázkódással gyanús állapotban találtam rá, épp feküdt a hóba. Látszott rajta, hogy nincs nagyon magánál. Te meg mit csinálsz itt?- kérdeztem ugyan, de csak nyöszörgött. - Most mit tegyek? Mit csináljak? Hogy segítsek? - kérdeztem az agyrázkódást szenvedett egyéntől, aki eltorzult hangon próbált lelket önteni belém, hogy ne ájuljak el mellette. Húztam, vontam a hóba, míg segítség nem jött. A távolból láttam a barátnőm, persze ilyenkor sem volt mellettem, csak mikor már mindenki körül vett bennünket. Hihetetlen csoda volt a történet végére. A szomszéd utcában lakott, ott ahol én. Így aztán sűrű látogatások közepette egymásba szerettünk. Kérdezheted, hogy miért nem találkoztunk addig? Azért, mert én helyi járatos busszal jártam, ő meg mercedesszel. 
|
Oldalak száma: 1 2 3 4 5 6
7
Magyar fordts: PHP Studio - Warner
Powered by PHP guestbook 1.41 from PHPJunkyard - Free PHP scripts